Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2011. augusztus 29., hétfő

Ízlések és pofonok. De vajon hol a határ?


Az egyéni ízlés rendkívül szubjektív dolog. A közízlés már lényegesen eredményesebben mérlegre állítható. Mérlegre állítható, hiszen az elfogyasztott alapanyagok minőségét és mennyiségét mondjuk, nemzetgazdasági szinten le lehet mérni. Például az egészségügyön, hiszen vannak tipikusan a helytelen táplálkozásra utaló betegségek. Vagy a kapható élelmiszerek minőségén és választékán. Ugyanis elsősorban a kereslet határozza meg a kínálatot. Én úgy érzem, hogy van mit javítani a magyar étkezési közízlésen.

Azt látom, hogy gyűjtő és recept feltöltős oldalakat létrehozni jó üzlet lehet, mert gomba módra szaporodnak. Egyre nagyobb a verseny a látogatottságért, mert válogatás nélkül kerülnek – ezeken a csatornákon keresztül is - a világhálóra receptek. Ingoványos talajra léptem, ugyanis mindenkinek szíve joga, hogy mit oszt meg a világhálón, vagy mit hirdet a médiumokban. Bárki, bármilyen receptet feltölthet egy receptgyűjtő oldalra és bármilyen terméket hirdethet vagy eladhat bármilyen címszóval. Gyakorlatilag nincs felelőssége rajta. Kérdezzem, vagy megállapítsam, hogy nincs határ?

Maradnék a fakanálnál. Az egyik oldalon futótűzként terjednek a kép és receptlopások. Itt arról van alapvetően szó, hogy különösebb szellemi és anyagi befektetés nélkül hasznosítja valaki, más szellemi termékét. Ami nem pusztán szellemi termék, hiszen egy, a valóságban is elkészült ételt nem csak kitalálni és megfőzni szükséges, hanem az alapanyagokat is be kell beszerezni és nem csak humán, hanem energiaforrás is szükséges hozzá, mely igenis pénzbe is kerül.
Nem csak egyes bloggerek építkeznek mások receptjeiből és képeiből, hanem közismert nagy cégek is, akik nem szeretnének a termékük népszerűsítésébe ezen a vonalon anyagilag befektetni. A médiumoknak fizetnek mint a katonatiszt, a szerzőknek már nem szeretnének. Nem felkérnek, hanem elvesznek. Nem fizetnek, csak profitálnak. Hiszen a világhálón mondhatjuk úgy is, kialakulóban van az önkiszolgálás e téren.

A másik oldalon pedig boldog-boldogtalan írhat, feltölthet receptet, hiszen minél többen töltenek fel, annál nagyobb lesz az oldal látogatottsága. Egyszerű a képlet.

Mostanában nagyon sokan megnézik a slambuc recepteket az oldalamon. Nem csodálkozom, hiszen ez egy tájjellegű pásztorétel, kifejezetten a Hortobágy környékén főzik, az ország különböző részein biztosan nagyon sokan vannak, akik még életükben nem ettek. Minden esetre sokan kereshetnek slambuc receptet, mert most, bogrács szezonban minden nap vannak jó néhányan, akik a receptemnél kötnek ki.
Többször főzök slambucot, mint ahányat bejegyzek az oldalamon, mifelénk ez egy hétköznapi, "tavasztól őszig" egytálétel, úgyhogy akár minden héten kavarunk egyet.

Bográcsban. Ugyanis a slambuc bográcsos étel. Slambucot nem lehet fazékban főzni. Nem a hagyományokra hivatkozva nem lehet és nem is azért mert szentségtörés, hanem mert a slambucnak nevezett étel csak egy bizonyos edényfélében nyeri el azt az ízt, azt az állagot, ami miatt így főzik, és ez a bogrács. Az alábbi video jól szemlélteti, hogy mi a különbség, ha a slambucot fazékban vagy bográcsban főzik.
Mondjuk kifejezetten vicces számomra – aki évtizedek óta eszem és főzök slambucot – hogy a balga műsorkészítők éppen az ellenkezőjét próbálják bemutatni, mégpedig hogyan kell slambucot fazékban főzni. Nos, pontosan olyan eredménnyel lehet, mint azt, ez a video bemutatja.



Következzék most egy olyan video, mely valóban a slambuckészítésről szól. Ettől – úgy hiszem – világossá válik, hogy ez nem valami álhiszti, vagy modoroskodás, vagy kikérjük magunknak egy hagyományos pásztorétel nevében, amiről beszélek. Egyébként meg minek fából vaskarikát, miért is kellene olyasmit erőltetni, ami nem megy, még akkor is, ha mindössze csak szalonna, krumpli, vöröshagyma, lebbencstészta, só szükségeltetik hozzá. Ha nincs kéznél bogrács.


A legmegdöbbentőbbnek mégis a következő recept bizonyult, ahol jól körvonalazódik a mostani internetes recepttrend. Írjunk egy kamureceptet, mellékeljünk hozzá egy művészi fotót, adjunk meg hozzá kalóriabontást, tehát csomagoljunk be szépen valamit, amiben csak tartalom nincs. Valahogyan ez annyira jellemző a mai világra.


Slambuc

Hozzávalók

60 dkg füstölt szalonna
3 fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
4 marék házi kockatészta (kb. 40 dkg) lehetőleg 8 tojásos
1 evőkanál pirospaprika
1 kg burgonya
só, ízlés szerint
A tálaláshoz:

egy kevés füstölt szalonna
Nehézségi fok:

könnyű
Elkészítési idő:

45 perc

A slambuc a XVII. századtól a szegény ember eledele volt. A legapróbb földecske is biztosított gazdája számára mindent, ami ehhez az ételhez kellett. Egyszerűen és elég gyorsan el lehetett készíteni bárhol szabad tűzön, egy bográcsban.

A füstölt szalonnát felszeleteljük, a fokhagymát és a vöröshagymát megtisztítjuk, megmossuk, majd finomra aprítjuk. A burgonyát is előkészítjük: megmossuk, megpucoljuk és kis kockákra vágjuk.
A bográcsot alaposan felhevítjük, beletesszük a szeletekre vágott szalonnát, megpirítjuk, majd kiszedjük.
Az apróra vágott fokhagymát és hagymát a szalonnazsíron megpirítjuk, majd megszórjuk pirospaprikával. Hozzáadjuk a burgonyát, azután megsózzuk. Kevés vizet öntünk hozzá, és lassú tűzön elkezdjük főzni, közben néhányszor megkeverjük.
Nagyjából 10 perc forrás után hozzáadjuk a száraz kockatésztát, és ugyanannyi vízzel leöntjük. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Ezután már csak egyszer szabad megkeverni.
A slambucot lassú tűzön főzzük, a bográcsot időnként körbeforgatva, hogy az ételt mindenhol egyenletesen érje a hő. Amikor a tészta megfőtt, a vizét elforrta, és pirulni kezd, nagyon oda kell figyelnünk, mert könnyen odaég.
Ha elkészült a slambuc, tányérokba szedjük, és füstöltszalonna-szeletekkel tálaljuk.

A recept tápértéke:

919 kcal (3845 kJ), 20 g fehérje, 61 g zsír, 70 g szénhidrát

Szerző: Receptvarázs a TV Paprika receptoldala

Ez a recept több sebből vérzik. Akinek volt már füstölt szalonnával dolga, az már a recept első soránál visszahőköl.60 dkg füstölt szalonna zsírjában akár meg is fő ez az étel. Szó szerint. Ez a mennyiség már nem ízlés kérdése. A vöröshagyma, krumpli, tészta aránya rendben van egy verziónak, hiszen ezek az arányok az ízlés és a tapasztalat alapján változhatnak.
A következő pont, amiből ordít, hogy ezt az ételt kétlem, hogy valaki megfőzte volna, az 1 fej fokhagyma, ami belekerül. Mondani szoktam, hogy a tejeskávémba is fokhagymát teszek, de slambucba soha. Életemben nem hallottam még fokhagymáról slambucban, pedig a vegeta itt is fel-felüti a fejét.
Egy gerezdre azt mondanám, a szerző valami kis plusszal akarta jelezni, hogy hozzátett valamit önmaga ízléséből, de egy fej fokhagymától szerintem nagyjából ehetetlenné is válik az étel. Bocsánat javítok, az étel íze rendkívül rossz irányba vesz tőle fordulatot. Ha van étel, amibe nem illik a fokhagyma, még próbálkozási szinten sem, az a slambuc. No, de hát ízlések és pofonok.

Lehet persze tenni kockatésztát a slambucba, ha konyhai jelleget szeretnénk kölcsönözni az ételnek, de mivel bográcsban készül, én javasolnám, hogy maradjunk az eredeti lebbencstésztánál, felajánlva a kockatészta lehetőségét, ha éppen nincs más. Szerintem ez így korrekt, ha már az ételt slambucnak neveztük el.

A legjobban az elkészítési időn kaptam fel a fejemet. Itt már nagy volt a gyanúm, hogy a szerző ezt az ételt nem készítette el. Nehéz egy bográcsban készült ételnél pontos időt megadni az elkészülésre, de az általam készített slambucok egyike sem készült még el körülbelül 2,5 órán belül, még akkor sem, ha nem forgattam meg 32-szer. De inkább 3,5 óra, mint 45 perc. Ez azért nagy különbség.
No, és a recept a könnyű kategóriába tartozik, amit már azzal is cáfolnék, hogy ugyebár a szerzőnek sem sikerült rendesen megfőznie a slambucnak nevezett paprikás kockatésztát, tehát soroljuk csak szépen át, a haladóknak szóló kategóriába.
Ugyanis alapanyag és technológia ismeret is szükséges hozzá, hogy ez az egyszerű összetevőkből készült ételt valóban slambuc legyen, ne nyögvenyelős krumplistészta, ne kolbászos lecsós krumplistészta vagy tésztás krumplifőzelék, mint például az első videón.

Már egy hete felfedeztem ezt a receptet, akkor még hiába kerestem az adagra bontást, csak a kalóriabontás volt feltüntetve. Számolgattam, hogy a 919 Kcal hogyan jön ki a szerzőnek. Most, hogy az adagszám megjelöléssel is megtaláltam egy másik portálon, nagyjából értem. Nekem durván 5700 Kcal jött ki, adagonként 950, tehát a kalkuláció korrekt. Hozzáteszem, ha a 40 dkg szalonnát és az 1 fej fokhagymát kiveszem, ami szerintem fölösleges a receptben, akkor 470 Kcal nyom adagonként az étel. Ami ugye nem is olyan elborzasztó, még engem is meglepett, hogy ez egy nehéznek tűnő - ezek szerint – , mégis könnyű étel.

Amit még kifejezetten kifogásolni szeretnék, az a tálalás. Ha bográcsban készült, akkor hogyan került át ilyen rendezetten abba az egyébként gyönyörűséges öntöttvas serpenyőbe? A bogrács már snassznak számít tálalási szempontból? Tálaljunk fel egy hortobágyi pásztorételt provanszi stílusban?

A paradicsomsaláta ismét mosolyra fakasztó mellette, bár dekorációnak szemrevaló. Ha szeretnénk, hogy gyorsan távozzon a szervezetünkből az a 919 kalória, akkor viszont nagyon ötletes a paradicsomsaláta a slambuchoz.
Szerintem a vegyes vágott savanyúság, kovászos-, és csemegeuborka sem mutatna rosszabbul a képen, persze ez is megint ízlés kérdése. Mert hát a művészinek mondható kép kedvéért sajnos sok minden be van manapság áldozva.

Az ételt ajánló szöveg pedig egyszerűen bicskanyitogató. Semmi köze a slambuchoz. A slambuc pásztorétel, és nem a szegények eledele. Még akkor is, ha kevesebb tehetős ember akad a pásztoremberek között.

Még kekeckedhetnék egy kicsit, ami egyébként nem szórakoztat annyira, inkább vagyok boldogtalan ettől a recepttől, mint boldog.

Én csak egyet kérek a recept szerzőjétől, hogy főzze már meg egyszer ezt a slambucot nyilvánosan e szerint a recept szerint – 45 perc alatt, 60 dkg szalonnából és egy fej fokhagymával, és tálalja fel paradicsomsalátával – díszítse meg a nyers füstölt szalonna szeletekkel, ahogyan ajánlotta, majd ötödmagával egye is meg. Akkor megbocsájtok, de ezt a receptet akkor is írja át, vagy vegye le. Szerintem.

Örömmel látom időközben, hogy a szerző - Receptvarázs - időközben eltávolította ezt a receptet, de sajnos nem, csak áthelyezte egy másik linkre. Megáll az eszem! 

A napokban készülök egy részletes slambuc beszámolóra, amikor is a készítés folyamán különösen odafigyeltem, hogy lépésről lépésre be tudjam mutatni ezt a hortobágyi pásztorételt, hogy minél többen megfőzhessék, ha van kéznél bográcsuk. Hiszen úgy értékeltem, hogy van rá kereslet. A szerkesztés folyamán nézelődtem, hogy mások hogyan mutatják be a slambucot. Így találtam rá a témára. Sajnos.

3 megjegyzés:

  1. Kedves, ezt jól kivesézted:)))Tetszik, ahogy kardot rántottál az "eszme" és a "slambuc" mellett. Nem véletlenül szeretek nálad időzni...

    VálaszTörlés
  2. Hát Kriszti jól kirohantál!! :) Mondjuk jogosan, mert igazad van!Es melléd állok én is slambuc ügyben. Anyukám is arra felé valósi és én is pici korom óta ismerem és szeretem a pásztortarhonya és tsa-i mellett!!! :)

    VálaszTörlés
  3. Teljesen igazad van. Minden szavaddal egyetértek!

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails