Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2010. szeptember 6., hétfő

Nagyszerű hétvége 1. rész. Slambuc vagy krumplistészta?








Ezen a hétvégén inaktív voltam az oldalamon, elhatároztam, hogy ez a hétvége kizárólag a gyerekről fog szólni és kint töltjük a szabadban.
Megkezdődött a visszaszámlálás a kerti mulatságok tekintetében, de nem kívánkoztunk összejövetelre, csak egy kis kötetlen sütés-főzésre a kertben. A fincsi retro kaják után én a slambucra szavaztam, a gyerekek pedig „már megint” fogósra.
Előkészítettem a fogóst, hogy ahogyan elkészül a slambuc, ők is élvezkedhessenek a tábortűz mellett.
Illik rendesen őrizni a bográcsos ételt, így volt elég ráérő időm, hogy megörökítsem a még virágzó növényeimet is a kertben.




Errefelé, kicsit lazábban bánunk a slambuccal, „saját” ételként tekintünk rá, és jogot formálunk arra, hogy kedvünk szerint alakítsuk a hozzávalókat, arányokat.
Természetesen, ha nem mifelénk készítik, akkor minden apró változtatásra csak „úgy ugrunk” a hagyományőrzés védelmében, de őszintén ki kell, hogy mondjam, hogy ahány ház, annyi szokás itt az Alföldön, ahogyan megfőzzük.
A legfőbb vitaalap, hogy a szalonna zsírban kötelező-e átpirítani a tésztát, majd félretenni, és később, a hagymás burgonya alapra visszatenni.
Még két kérdőjel merül fel a slambuc főzése során, hogy menjen é bele pirospaprika és lecsó, vagy végzetes bűn, ezen kellékek alkalmazása.

Én speciel nem főzök a saját értelmező szótáram szerinti krumplistésztát a konyhában, csakis nyáron, bográcsban slambucot a szabadban, valamint ennek a hagyományos ételnek már egy modernizált változatát.
Nem pirítom meg a tésztát előre, és teszek bele egy kis pirospaprikát, paradicsomot és zöldpaprikát is.
Nagy becsben tartom a hortobágyi húsok boltjában vásárolt, bio mangalica sós szalonnát, olyan fantasztikusan jó minőségű, ízű, állagú szalonna, hogy nemigen kóstoltam jobbat.
A szalonnával kicsit túllőttem az előkészítés során a célon, mert az íze miatt, az előzőleg felvágott sós szalonnához szeleteltem még a saját mangalica füstölt szalonnából is.
Kaptam nem régen Mikepércsről egy jó adag házi pirospaprikát, már alig vártam, hogy kipróbálhassam.
Összeállítottam a hozzávalókat, én így szeretek nekikezdeni a bográcsolásnak.
20 dkg vegyes mangalica szalonnát kockáztam fel, 25 dkg soktojásos házias lebbencstésztát készítettem elő, 60 dkg krumplit közepesen vékony karikára vágtam és vízzel felöntöttem, 2 közepes fej makói hagymát apró kockára vágtam, sót, borsot és a fűszerpaprikát is mellé készítettem. 2 kisebb zöldpaprikát és egy nagyobb paradicsomot is felkockáztam hozzá.

A szalonna kockákat kisütöttem, a hagymát megpároltam benne, hozzáadtam egy kevés (egy evőkanál) fűszerpaprikát, és a burgonyát. Jól összeforgattam, majd amikor már átjárta a hagymás, szalonnás zsiradék akkor sóztam, borsoztam. Hagytam, hogy levet engedjen, és így pörköltem, míg majdnem megpuhult. Ekkor felöntöttem a burgonya áztatólevével, de csak annyival, hogy éppen ellepje. Amikor újraforrt, beletörtem a tésztát kisebb darabokban, és ettől kezdve már nem kevertem-kavartam.
Megvártam, míg a tészta szépen beilleszkedik a szalonnás, zsíros, krumpli raguba, átpuhul, és az étel egységgé áll össze.
Amikor teljesen elfőtte a levét, akkor elkezdem forgatni, no nem 32-szer, csak vagy 8-10-szer.
Én úgy szeretem, ha nem kozmál nagyon le, de az alja megpirul és a forgatástól gyakorlatilag körbepirul.







Mondhatom, a slambucom emberesre sikerült, a jó mikepércsi házi paprika felér az őrölt, piros jalapenoval, ami csak az első kóstolásnál derült ki számomra. A hortobágyi mangalica szalonna pedig jó sok zsírt engedett, így a tészta nem állt össze tömör gömbbé a bográcsban. Meg tudtam ugyan forgatni, de lényegesen kevésbé pirult meg, mint terveztem.




Hogy most ezt az ételt slambucnak, vagy bográcsban készült, alföldi krumplistésztának hívjam-e, nem is tudom. Maradjunk annyiban, hogy még, ha zsíros is lett, és jó csípős is, de nagyon-nagyon finom. Végtére is nem ez a lényeg?

A gyerekeknek a tüzet tábortűzzé élesztettem, a fogós a slambuc után is kapós volt. Alaposan ránk sötétedett mire végeztünk, és magunkat mondhatom, nagyon jól éreztük!

Vártuk a vasárnapot, mert a Zemplénbe készültünk kirándulni, ez az egyik kedvenc úti cél, egynapos programra nálunk.
A vasárnap sem sikerült kevésbé kalandosra, ért minket egy-két érdekfeszítő gasztronómiai élmény és meglepetés.
Úgyhogy a következő részben is lesz miről mesélnem:-)

13 megjegyzés:

  1. Szerintem mindegy, minek hívod, az a lényeg, hogy finom lett.
    Ma lebbencslevest főztem. Nem is igazán tudom, hogy hívhatom-e így. Körülbelül úgy készítettem, ahogy Anyu szokta. Ízlett, ez a lényeg. Pláne, hogy holnap is ez lesz... :)

    VálaszTörlés
  2. Bea: 101-es, hogy finomat főztél:-)
    A kirándulásról hazafelé, közvélemény kutatást tartottam a családom körében a heti menü rovatomhoz, a legnépszerűbb, hétköznapi ételekről. Mindenkinek legalább húsz kedvenc ételt kellett felsorolnia. Kicsit nehezen indult, végül többet is összeszedtünk, mint gondoltuk. A kisfiam egyik kedvence a lebbencsleves, úgyhogy az biztosan benne is lesz a heti menüben:-))
    Végül havi menü lesz, mert így jobban ki tudok "bontakozni", a héten ezen dolgozom, a jövő héttől elindítom.
    Számítok majd a véleményedre!

    VálaszTörlés
  3. Szépek a virágaid.

    Slambucot Debrecenben láttunk készíteni, Borfesztiválon volt verseny is belőle. Harmincvalahányszor megforgatni elég erőt kíván, megéhezhettek a főzők közben.

    Nem fáztatok vasárnap?

    VálaszTörlés
  4. Látom a hortobágyi fém keverőkanalat, ezek szerint minden autentikus!

    VálaszTörlés
  5. Szep nagy kertetek lehet, hogy sajat kisvonattal kozlekedtek benne :o)
    (Csak vicceltem!)

    VálaszTörlés
  6. gondaanyu: érdekes volt az időjárás, mert Nyíregyházán megálltunk tankolni, ott nagyon sütött a nap, kifejezetten nyárias meleg volt, mondtam is magamban, hogy túlöltöztettem a kicsit (a nagynak így is, úgy is kint van mindenből a dereka:-(
    Ahogy Tokaj után eltértünk Sátoraljaújhely felé, egyre borongósabb és egyre hűvösebb lett. Végül egészen kellemes idő volt végig, főleg, amikor sütött a nap,de mire indultunk haza, addigra tényleg alaposan átfáztunk.
    Jó lesz felkészülnünk az e fajta, szeszélyes időjárásra, ha ilyen volt nyáron, akkor milyen lesz télen?!

    Ugye milyen szépek a virágaim? Mindig csak nézegetem őket, most meg is örökítettem:-)

    VálaszTörlés
  7. "saját levében: igen, már vagy 10-15 éve megvan ez a kanál. Erősen ragaszkodom hozzá!
    Ha látnád, hogy nagyobb próbatételnél hogy hajlik, annyira vicces:-))
    Érdekes, hogy eléggé lágy fémből készült.

    Valljuk be, ázsiai ételt wokban jó készíteni, slambucot bográcsban, "hortobágyi kanállal", paellát pedig paellás tálban. Meg lehetne másban, vagy mással is főzni, de egészen más a feeling. A végeredmény is, gondolom:-))))

    VálaszTörlés
  8. Attilajukkaja: ez aranyos volt:-)))
    Végül 4 részes lesz ez a sorozat, a hétvége komplex feelingjét szeretném a vegyes képsorozat alkalmazásával előhívni, és fenntartani, én is gondoltam rá, hogy a képsorozat eltér a megszokottól, de rábeszéltem magam, hogy jó lesz így.
    Amúgy a borospincém sem kutya?:-)
    Az is egy érdekes történet lesz:))

    VálaszTörlés
  9. Most ujra vegigneztem a kepeket. Nagyon szepek a viragaid. Tudod, en hogy szerkesztettem volna meg az egeszet? A bimbokkal inditottam volna, aztan a nagy piros viragokkal, majd a sarga rozsa makrojaval. Utolsonak pedig a szinten sarga slambuc viragat tettem volna be. Mert az is olyan, mint egy rozsa! Aztan szoveg, plussz a tobbi kep.
    Gondolom, neked is valami hasonlo jart a fejedben?
    Amugy honnan ez az olaszos nev: Alexa Christi?

    VálaszTörlés
  10. Attilajukkaja: köszönöm a tanácsokat, mindenből szívesen tanulok. Gyakran (szinte mindig) éjszaka állítom össze a bejegyzést, van, hogy már össze van akadva a szemem.
    Ugyanakkor, most ebben az összeállításban nekem az tetszett, hogy szinte sokkoló, a markánsan eltérő témájú képek felsorakoztatása, hiszen csak én tudom, hogy mit akarok kihozni belőle, hiszen a szöveg késleltetve van. Ma is közreadok egy "jelenetet".
    Marketingben is mindig az újszerű megoldások híve voltam, a sokkoló marketing az idegenforgalmi cégemnek is javára vált. A neve is érdekes volt:-)

    Krisztina Alexandra a két keresztnevem (anyukám a születésem előtti napokban nézte meg Greta Garboval a Krisztina királynőt:-) ugyanakkor édesapámnak meggyőződése volt, hogy fia születik. Édesapám Sándor. Így Krisztina Alexandrának neveztek el.

    Alexandra Christi művésznevet találtam ki magamnak, de azt tanácsolták, hogy jobb egy rövidebb név: Alexa Christi.
    :-)))

    VálaszTörlés
  11. Oh, a vilagert sem kritikanak szantam, csak ahogy elnezegettem a kepeket: ilyen rozsa, olyan rozsa, slambucrozsa...es onkenytelenul is osszeallt a rozsacsokor :o)
    Jopofanak talaltam.
    A kepek nagyon szepek es szeretem, amikor valaki lepesrol lepesre kepriporterkedik. Az kicsit olyan, mintha en is ott lettem volna. Koszonom.
    Es igy mar a nevedet is ertem!

    VálaszTörlés
  12. Attilajukkaja: én nem vettem kritikának, Isten ments!
    Sőt, nagyon örülök neki, hogy egyéni meglátásaidat is megosztod velem. És számítok rá máskor is!!!
    Szeretem néha a kézenfekvőtől, vagy harmonikustól elérőt is, és nagyon is éreztem a képek összeállításánál, hogy nem uralkodik a harmonia, de a talányosság tetszett benne, hogy aki valóban megnézi a képeket és elolvassa a szöveget, annak legyen "hiányérzete", pont ahogyan Neked.
    Remélem, a sorozat végére összeáll, illetve kialakul a harmonia:-))))
    Majd nyilatkozz:-D

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails