Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2010. szeptember 7., kedd

Nagyszerű hétvége 3. rész. Hot dog helyett polpetti.




Nem töltöttünk el azért sok időt az ebéddel, mentünk is vissza a gyerekekhez. Nagyon élvezték a bobozást, hiába tiltakoztam, a kisfiam engem is elvitt egy körre. Ahogy a bobot húzták fölfelé a pályán, észrevettem, hogy van gomba elvétve az erdő szélén.
Amikor véget ért a „kihívás”, elindultam, hogy a környéken gomba után nézzek.

Sajnos nem találtam olyan ösvényt, ahonnan meg tudtam volna lepni az erdőt egy kis gombászásra, így kiültünk a napra olvasgatni, valamint dolgozgatni a heti menü rovatomon.
A bérletek leteltek, a gyerekek pedig farkaséhesen előkerültek.

Közölték, hogy felejtsük el az éttermet, mi már úgyis ettünk, ők hot dogot és gyrost szeretnének enni. Nem akarom az efféle ételek varázsát azzal növelni, hogy tiltom őket tőlük, miért is ne, Tokajig úgyis éhen halnának, jobb, ha életben maradnak.

Míg boboztak, mi ittunk egy kávét a közeli büfében, sajnos láttam, hogy milyen melegszendvicset készítenek. A kenyér még nagyjából rendben is volt, de a büfés hölgy egy dobozból a legolcsóbb „multis” kockasonkát és lapsajtot tette rá, csak úgy a’la nature.
Nem szerette volna pazarolni az alapanyagot, így átfedést nem alkalmazott, hanem a sonkát és a sajtot kézzel ketté tépte, és így egészítette ki, a kenyeren szabadon maradt helyet.

A közeli szállodának is volt egy kis büféje, láthatóan gyér forgalommal, megkérdeztem, hogy a hot doghoz frissek-e a hozzávalók, mire a kishölgy elmosolyodott és azt mondta: hááááát friss.
Összenéztünk, és a gyerekek azt mondták, hogy jó lesz mégis az éttermi étel.
Polpettit rendeltünk nekik, sült burgonyával, rendes adag volt, normális árban, mind egy szálig meg is ették. A palacsinta egészen elfogadható volt, a férjem már az ebédnél elvolt vele, abból is elpusztítottak egy adagot.
Mikor kijöttünk, akkor azt mondtam a férjemnek, hogy olyan szép a zempléni környezet, úgy eljönnék ide lakni, elvezetni itt egy jó kis büfét. Micsoda szendvicseket, tapast, könnyű frissen sülteket adnék a vendégeimnek, limonádé, forró tea, házi szörpök és forró csoki mellett.
No, és jó Tokaj-hegyaljai bort.
A férjem azt mondta nekem, bolond vagy te, nincs itt erre igény, örülnek, ha ebből a kínálatból megélnek.
De miért nincs igénye rá az embereknek? Szerintem csak annak nincs, akinek otthon sincs, és ezzel újra visszaérkeztem a filozófiámhoz, hogy addig, amíg a családok megelégszenek a vegetás halászlével és gyenge feltétes melegszendviccsel, addig semmi nem fog változni.
A magyar közízlés fejlődését a családi konyhák széles rétegben történő formálásával lehet elérni.
Nem pusztán pénzkérdés jót adni errefelé. Az erdő tele van gombával, vaddal, a folyó karnyújtásnyira friss magyar hallal, a dűlők szőlőtőkével, a vidék házi terményekkel, termékekkel, akkor miről beszélünk?
A legfőbb probléma az, hogy a kereslethez van alakítva a kínálat. Sajnos.

Néhány éve elmentünk Olaszországba egy általunk összeállított fly & drive programra a gyerekek nélkül, a férjemmel. Velencéig elrepültünk, eltöltöttünk ott egy pár napot, majd négy keréken, Toszkánán keresztül autóztunk, Rómáig.
Én voltam a mitfahrer, olyan utakat kerestem a toszkán vidéken keresztül, melyek a térképen is alig voltak jelölve.
Nagyszerű volt, bementünk a chianti vidéken privát borgazdaságokba, kóstoltunk, vásároltunk, és élveztük, hogy az úton gyakran csak mi vagyunk.
Megéheztünk egyszer koradélután, megegyeztünk, hogy a következő faluban megállunk enni. Az első, szemrevaló trattoriánál megálltunk, és be akartunk menni. 10 perce zárták be, a délutáni siesta miatt.
Megláttak és beengedtek minket, megkérdezték, hogy mit szeretnénk enni. Annyira lekötelezve éreztük magunkat, hogy azt mondtuk, hogy nem akarunk alkalmatlankodni sokáig, azt eszünk, amit adnak.
Hoztak nekünk vegyes ízelítő tálakat, egyiket a másik után, kaptunk mellé chiantit és láthatóan elégedettek voltak vele, hogy élvezzük az ételeket és az ottlétet.
Toszkán kenyér, articsóka, szalámi, szalonna, bivaly mozarella és különféle sajtok, érlelt sonkák frissen szeletelve, valamint zöldségek egymás után.
Végül szóltunk, hogy nem fér belénk több, elég!

És itt az igaz mese vége.

14 megjegyzés:

  1. Ez nagyon hangulatos igaz mese volt :)
    A vendéglátást valahogy így képzelem-képzelném én is.
    Kell egy kis szaktudás, hajlandóság és szív, hogy a háromszáz forintos szendvics olyan legyen, hogy hú. Mert, ha csak ezer forintért lehet "hú"-t vásárolni, akkor sajnos ez nemcsak igényesség kérdése..

    VálaszTörlés
  2. Én olyan középiskolába jártam, ahol saját konyha volt. Értsd, kertészeti iskola, mi termeltük a hozzávalókat. A moslékon, és a gazdaság hulladékjain disznók sora hízott föl, amiket aztán szintén a konyhán főztek meg.
    No. A szakácsnők ott könyököltek a kiadóablakban és nézték, ahogy eszünk. És örültek, hogy nem dolgoztak hiába.
    Múltkor megálltunk egy áruház gyorséttermében. A kaja kifogástalan, sokféle van, főzelék is akár. Kifele menet vettünk fagyit, meleg volt, megkívántuk. Egy fiatal kislány adta, tömény unalom a képén, néhány félkanál fagyit belekanalazott a tölcséreinkbe. Túl azon, hogy pocsék volt amit árult, soha többet ott fagyit nem veszek. Ahogy kiszolgált az borzalmas volt.

    A vendéglátás nem egy könnyű pénzkereset. ( Hozzánk is jönnek borkóstolóra gyakran, főzni is szoktam.)
    Nem biztos, hogy csak a kevés pénz miatt nincs igény, mert ugye cigire fussa, sörre fussa, mert szeressük, a kertbe meg megfájdulhat az ember dereka, szóval sokminden befolyásolja. Siralmas, az biztos.
    Mi mostanában mindig sajtosokba botlunk, rendezvényeken szomszédok, és mondhatom olyan finom sajtokat készítenek, hogy !! A nép meg eszi a gumitrappistát. Sőt verekszik érte.

    Ilyenek jutottak eszembe az írásodról.
    Van még mit tanulnunk.

    VálaszTörlés
  3. gondaanyu: Hát persze, mindenért keményen meg kell dolgozni. Igazad van abban, hogy cigi, sör stb. De azért általánosítani sem lehet. (No meg, amíg bagóztam, azért akkor is elvártam, hogy a pénzemért a megfelelő minőségű étellel lássanak el, a megfelelő színvonalon kiszolgálva, mert azért a dohányosok sem ördögtől való lények. Az más kérdés, hogy örülök, hogy le tudtam szokni róla. Az alkohol az más kategória, nagyon ritkán iszom, egy negyed pohár vörösbort és kész.) A gumitrappista meg azért (is) borzalmas, mert szerintem egyrészt kizárt, hogy sajt legyen, másrészt meg féláron sem éri meg az árát az a műizé.
    Nem is az igazi vendéglátósokat, termelőket bántom. Picit kézművességgel is foglalkozom, tudom, hogy sosem kérhetnék annyit egy-egy nyakláncért stb., amennyi pénzt és főként energiát-szeretetet fektettem bele. De akkor sem adok ki a kezemből ócskaságot.
    Szerintem néhány hivatásos szakács, vendéglátós tanulhatna az amatőr gasztrobloggerektől, vagy csak az "egyszerű" édesanyáktól, nagyiktól, akik szívüket-lelküket beleteszik egy-egy étel elkészítésébe és, a lehetőségeikhez mérten, a legjobb alapanyagokat használják.
    Aztán búsulom azt is, amit Te, hogy ne unott arccal szolgáljanak ki, hanem egy mosolyt megeresztve, hisz örömet akar szerezni nekem és az olyan jó dolog, nem? :)
    Hű, de hosszú voltam...

    VálaszTörlés
  4. Ezt én írtam (Nem vagyok mesterszakács), csak a szerver átruházta Beára.
    Mostanában elég sok a gixer a szerverekkel, remélem nem fog összeomlani a rendszer:-((((

    VálaszTörlés
  5. Bea: Veled is egyetértek. A silány, azért nyer teret, mert nem is érdek, hogy jó árfekvésben minőséget adjanak. Hiszen akkor ezt várná el mindenki......

    VálaszTörlés
  6. Nincs gond a szerverrel, a belső szerveremmel van gond:-DDD
    Kedves Bea, nem akartam magamévá tenni a hozzászólásodat, csak szimultán küldtük el a hozzászólást, és nem láttam át a helyzetet:-))))

    VálaszTörlés
  7. Szerintem azert kezd ujra divatba jonni az igenyesseg. Meg nem ert el mindenhova, de ujra vannak finom magyar palinkak, borok, szinvonalas ettermek, kavezok. Gyerekkoromban ezekbol valahogy sokkal kevesebb volt. A minoseget pedig meg kell fizetni. Nincs azzal semmi baj. Talan nemsokara mar olcson is lehet majd ujra jokat enni-inni. Az igtazan bosszanto, amikor draga valami es raadasul rossz is. Mert ez sem ritka!

    VálaszTörlés
  8. Nem vagyok mesterszakács: :DDD
    Attilajukkaja: Kb. ez az én hosszú lére eresztett mondanivalóm lényege :)
    Jót, jó áron :)

    VálaszTörlés
  9. Bea
    OK :o) De azert neha ki lehet fogni es jot olcson enni! Mert nem minden alapanyag draga,...csak hat akkor kell hozza az a bizonyos sziv es lelek!

    VálaszTörlés
  10. Attilajukkaja: például a Pálma étterem, nem nagyon olcsó, de nem is drága, és én mondom, hogy nagyon rendben van (pár bejegyzéssel korábban)! Van néhány házias étterem is Debrecenben, ahol tényleg jókat lehet ennei, egyszerű, magyaros ételeket, de azok sem sokkal olcsóbbak, mint a Pálma. Mindig tele van.
    Például a Subway, nagyon, nagyon drága!

    Most készülök egy szendvics sorozatra, délután bevásárolni voltam. Nagyon jó alapanyagokat vettem, háááát nem is volt nagyon olcsó, de extra szendvicseket fogok belőle gyártani, kevesebb, mint feléért, mint a Subway-ben!
    Ergo, érdemes otthon kicsit "geccsolni", az olcsó extráért:-))))
    Vagyis, már az első sorozatot le is gyártottam, úgy beettünk, hogy majd elájulok:-DDD

    VálaszTörlés
  11. Rövidíteni fogok, ezután Nevamesz-nek foglak hívni, ha megengeded.
    Szóval, kedves Nevamesz, várom a szendvicses ötleteidet. Nálunk Neoex nagy szendvics-rajongó.
    És - egészségetekre!
    Attilajukkaja: Így van.

    VálaszTörlés
  12. "...olyan utakat kerestem a toszkán vidéken keresztül, melyek a térképen is alig voltak jelölve."

    ÓÓÓÓ, ez nálunk automatikusan megy. Rendszeresen eltévedünk, ennek köszönhető, hogy élményekben gazdagodva térünk haza.


    (Hosszasan is ecseteltem, sajnos az a komment elszállt.)

    VálaszTörlés
  13. ex-Hobbiszakács: ÓÓÓÓÓ kérem az élménybeszámolót!!!

    Annyira idióta ez a komment felület, amikor kívülről lépek be, és engem sem azonosított még be, akkor jövök rá, hogy kész megpróbáltatás ide beírni:-((
    Már kérdeztem a technikusokat, de egyenlőre nem tudtnak jobbat.
    Neki ugrok még egyszer:-)

    VálaszTörlés
  14. Nem vagyok mesterszakács
    A Palma etterem csirkes receptje spenottal nagyon tetszett. Vagy mar mondtam?
    Amerikaban olyan, de olyan jo szendvicsesek vannak! Meg a Subway is sokkal finomabb, mint nalunk. Hogy itt miert nem olyan, nem tudom. Itthon (Budapesten) a Sandwich Guru-nal lehet jokat kapni,...de az is eleg draga.

    ex-Hobbiszakács
    OOOOOOO! Rafaztal :o) En is varom a beszamolot!

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails