Nagyszerű hétvége 2. rész. Hogyan került a halászlébe delikát?

Mindig későn indulunk el kirándulni. Én szeretnék rendre hazajönni, úgyhogy sebtében még pakolok, miközben készülök, a lányom megfelelő smink mennyiség nélkül utcára nem lép, a kisfiam minden percet kihasznál, hogy még egy ültetvényt vagy állatfarmot létrehozzon az internetes gazdaságában, a férjem pedig párszor visszaszalad, hol a telefonjáért, hol a kocsi kulcsért:-)

Mindenki reggelizett csak én nem, úgyhogy már Tokajnál szívesen ettem volna egy halászlevet a Bonchidai Csárdában.

Igyekeznünk kellett, mert a gyerekek bobozni akartak, és az ebédidő a legideálisabb arra, hogy elkerüljük a sorban állás.
Megérkeztünk a Sátoraljaújhely melletti bobpályához, a gyerekeknek vettünk bérletet, mi pedig elmentünk ebédelni, mert már majdnem éhen haltam.
Nincs túl sok lehetőség a környéken, egy I. kategóriájú étterembe mentünk be.

Volt szimpatikus menü is, ugyancsak csábító áron, a férjem meg is elégedett ezzel, babgulyást és palacsintát kért.
Én mindenképpen halászlevet szerettem volna enni, nem kértem menüben, a túrós csuszát inkább kihagytam, étlapról rendeltem a harcsa halászlevet. Közepes árfekvésben volt, 1.190 Ft-ot kértek érte.

Errefelé mindig jó halételeket kapok, főleg a Lebujban és a Bonchidai Csárdában. Ugyanaz a tulajdonos, nem alacsonyak az árak, viszont az étel minősége és a kínálat is megfelelő.

Megérkezett a halászlevem, nem nézett ki rosszul, nem volt túlpaprikázva, azt nem nagyon kedvelem. Nem volt túl sűrű sem, mostanában én is szívesebben főzöm a halászlevet levesesebbre, nem passzírozok annyi halhúst a leveshez.
Két jókora, szép, fehér harcsaszeletet kaptam a levesbe, ahogyan belekanalaztam, hogy felmérjem a helyzetet. Meg is voltam elégedve. Tűzforrón kaptam meg, ahogyan az illik, bár bevallom, hogy nem kedvelem az ételeket ezen a hőfokon elfogyasztani.
Nekem ilyen forrón nem jönnek elő az ízek azzal az intenzitással, mint ahogyan kellemesen, de jó melegen.
Éhes voltam, így apránként el kezdtem kanalazni. A férjem közben visszaküldte a kenyeret, mert meglehetősen száraz volt, ami a kosarunkba került, de hoztak helyette frisset.
Ezt nem nagyon értettem, hogy, ha van friss kenyér, akkor egy ilyen kategóriájú helyen miért nem azt hozzák ki elsőre.
Nagy extrát nem vártam a halászlétől, de jól esett, viszont egyre több, kis narancssárgás zöldségdarabot véltem benne felfedezni. Először azt hittem, hogy pritaminpaprika darabkák, de ahhoz túl kicsi, és érdekes formájú volt. Mire arra a hőmérsékletre hűlt a leves, hogy tisztán érezzem az ízeket, rájöttem a megoldásra. A szakács delikáttal „emelt” a hallé ízvilágán.

Ekkor elborult az agyam, ugyanis ahogyan fogyott a leves, egyre több halcsont darab és szárított répadarab került a kanalamba.
A pincérnek muszáj volt szóvá tennem, hogy üzenem a szakácsnak, hogy legközelebb a halászlébe delikátot ne tegyen, mert ilyet nagyon nem illik tenni. Csak nézett rám döbbent arccal.
A férjem megjegyezte nekem, hogy körülöttünk mindenki boldogan, és szó nélkül ette a delikátos halászlevet. Ezért most nekem kellene rosszul éreznem magam? Nem hiszem.

Én évtizedekkel ezelőtt úgy tanultam, hogy a halászlé a jó friss, többféle haltól lesz jóízű. Még zöldpaprika, vagy paradicsom sem kell bele, hogy igazi magyar halászlé legyen, csak friss magyar hal, vöröshagyma és rendes fűszerpaprika. Van ettől egyszerűbb magyaros étel? Nincs. Akkor miért kell delikáttal meggyalázni?
A hal karnyújtásnyira van frissen, és a harcsafilé teljesen rendben is volt, így feltételezem, hogy az alaplének való hal is az volt.

Mikor szakítunk már a rossz beidegződésekkel, miszerint a természetes ízeket nem kell fokozni, hogy mindennek ugyanolyan, elfuserált íze legyen.

Nos, így került a delikát a halászlébe.
(Folyt. Köv.-)