Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2011. január 10., hétfő

Hortobágyi palacsinta - az "igazi"








Ez a bejegyzés a  "Hétvégi menü: borjú és palacsinta" bejegyzésem folytatása.
Az előző részben leírtak szerint készítettem el a borjúpörköltet és a sós palacsintákat a vasárnapi ételekhez.
Többféle sós, töltött palacsintát is bemutattam már, csirkepaprikásból és kakaspörköltből, sőt rókagomba paprikásból is, de most következzék a hagyományos verzió az igazi hortobágyi palacsinta.
Nem tudom, hogy a rántott verzió honnan származik, szerintem a hortobágyi az "csupasz" és szaftos.

A lecsöpögtetett pörköltet késsel összeaprítottam, szerintem nem ildomos sem darálni, sem pépesíteni. A hagyományos eljárással készült borjúpörkölt szaftja minden további egyneműsítés nélkül kellemesen sűrű, lágy, koncentráltan ízes emulzió. Egyszerűen annyi szobahőmérsékletű, előre elkevert tejfellel kevertem ki, amennyit felvett, hogy az íze kedves és harmonikus, az állaga krémes, és tartalmas maradjon, majd röviden felforraltam.
Ez esetben nem a tölteléket kevertem el egy kis mártással, hanem töltéskor csorgattam le egy kevéssel. Megtöltöttem a palacsintákat, és a mártással tálaltam fel.
Érdemes az eredeti, borjúpörkölttel készült hortobágyi palacsintát kipróbálni, mert szerintem ez a legeslegfinomabb.












Nálunk a palacsintából sohasem elég, akár édes, akár sós palacsintáról van szó.
Vacsorára feltálaltam még egy töltött palacsintát, melyre már rég óta készülök. Volt egy nagyszerű étterem Debrecenben, a Dante. Sajnos csak néhány évig üzemelt, de mondhatom mi, akik törzsvendégek voltunk, az idők végezetéig emlegetni fogjuk. Azt gondolom, hogy, ha megérte volna napjainkat, akkor joggal pályázhatna „előkelő csillagokra”. Az étlap kitűnő volt, a francia és a magyar konyha adta a gerincét, az ételek mindig ugyanolyan, páratlan minőségűek voltak. Több ételt is próbáltam a konyhámban megfejteni, de természetesen csak érintőlegesen sikerült. Szóval, itt ettem időnként kaviárral töltött palacsintát, mely nagyon egyszerűen volt elkészítve, no, de az ételek nagyszerűségét legkevésbé sem bonyolultságuk fokozza, egyszerű ételek is lehetnek a legnagyszerűbbek.

Volt itthon egy doboz olcsó, vörös kaviárom, töltött tojást szoktam vele készíteni. Ez esetben egyszerűen mascarpone sajtot olvasztottam gyenge tűzön egy lábasban, majd levettem a tűzről, és annyi kaviárral kevertem el, hogy a mártás hangsúlyosan ízes legyen a kaviártól.  Más ízesítő nem szükséges hozzá.
Kellemes választékbővítés volt. 









Most pedig következzen néhány ételtipp, melyeket még elkészíthettem volna a borjú-palacsinta összefüggésben:

Borjúpörkölt tojásos galuskával, vagy juhtúrós kapros tésztával
Borjúpaprikás „bakonyi” módra, ha adtam volna a pörkölthöz egy kis vajon átpirított barna csiperkét, és tejföllel behabarom
A bakonyi módon elkészített borjúpaprikással sós palacsintát is tölthettem volna, ez esetben nem göngyöltem volna fel, csak levélszerűen meghajtom, még meglocsolom mártással
A borjúpörkölt alapból bakonyi betyárlevest, vagy palóclevest is készíthettem volna a következő napokra

Csak néhány, a borjúpörkölt továbbhasznosítására. :)

19 megjegyzés:

  1. Mindig párhuzamot vonok a főzés (ed) és az írás (aim) között és meg kell állapítanom, hogy párhuzamosságok, mi több, egyezések vannak. Szeretsz Te is egy témát többféleképp feldolgozni, ahogy én is. Kinek ez jön be, kinek az, mindenképp öröm, ha a Te ételedet megeszik, az írásaimat olvassák.
    Talán ez a közös pont, ami miatt azonnal szimpatikusak lettünk egymásnak. Így gondolod Te is?

    VálaszTörlés
  2. Igen, ez egészen biztosan így van!

    Az a nagyszerű, hogy amit szeretünk csinálni, abban sohasem merülünk ki...el nem tudom képzelni, hogy egy nap arra ébredek, hogy nem tudom mit főzzek, vagy nincs új étel ötletem...

    Mondjuk én az ételek iránti különleges vonzalmamat mindig párhuzamba hozom az életem többi részével...számomra ez a tevékenység önkifejezési mód...ezek nem csak ételek, hanem az én gondolataim, az én érzékenységem, az én szenvedélyem, bánatom, vagy gyönyörűségem...vagy akár a mélységes csalódásom...már, amit kifejezek velük...:)

    VálaszTörlés
  3. Amúgy meg a sós palacsintákra úgy tekintek, mint az édesek nagylelkű ajánlatára. A palacsinta lényegétől teljesen idegen sósként való hasznosítása - így képzelem, mi több, ez a meggyőződésem. Bármilyen kedves-selymes töltelék és mártás is kényeztesse, egyszerűen nem erre született. Arra találódott ki, hogy Nutellával finoman, inkább kissé bőséggel mint szegényesen megkenve, banánkarikákkal megörvendeztetve legyen feltekerve és nevében diétás ételként felszolgálva. Háromszor. Egymás után, gyorsan.

    VálaszTörlés
  4. Thaiföldön lehet kapni az utcán a legfinomabb édes palacsintát (a lányom szerint:)...a csokis-banános a kedvence pálmavajjal!...:)
    Nem úgy van az! A sós palacsinta külön kategória az élelmezésben, mármint az enyémben!
    A Leroy-ban Pesten istenieket lehet kapni, és a Korona Passage-ban 15 éve csak azt ettünk a férjemmel...
    Egyezzünk ki döntetleneben!...:)))))
    Külföldön is számtalan helyen és formában készítik a sós palacsintát:)

    VálaszTörlés
  5. Nem nehéz kiegyeznem, mert, ha íz, akkor semmiképp sem édes, igaz, sós sem, inkább valami kellemes, pikáns, savanykás valami. Úgy általában, nem kizárólag a palacsintára értendően.

    Örülök, hogy egy csöpp Thaiföld költözik olykor az asztalunkra, ha eddig nem tudatosan, eztán mindenképp. Amit még szeretek az az étcsoki-körte kombináció.
    El tudom képzelni a csokoládé és konyakosmeggy variációját palacsintába álmodva :)

    VálaszTörlés
  6. Béke legyen Veletek! Tudom, unalmas vagyok már, pedig a régi Gallok idejében... Csak vicceltem, félig.
    Röviden: a Hatszögletűben két különféle "palacsinta" van: az édes (la crêpe - nőnemű) és a sós (le sarrasin - hímnemű. Tán nem véletlen :-)
    Az utóbbit azonos nevű (tehát ott feltehetően mór származású, a sarrasin ugyanis szaracént is jelent) a "fekete búzával" amiről a szótáram nem sokat tud, a Wiki szerint viszont azonos a hajdinával...
    http://fr.wikipedia.org/wiki/Sarrasin_%28plante%29
    http://fr.wikipedia.org/wiki/Crepe
    http://hu.wikipedia.org/wiki/Hajdina
    A hajdinához csak vizet és sót adnak. (A Wiki több néven is ismeri - országrészek szerint. Ami jópofa: a legutoljára kisütött palacsintát "macskapalacsintának" is hívják, mivel gyakran aprócska, mert nem maradt elég sütnivaló :-)))

    VálaszTörlés
  7. A híres breton palacsinta (krampouezh breton nyelven) akkor "komplett", ha mindhárom összetevő megvan benne: a reszelt sajt, a sonka és a tojás.
    Persze a sós változat :-P
    De itt meg is állok a palacsintalankodásokkal.
    Ja, a "plăcintă cu brindzu" se kutya! (Csak tudnám, hogyan írják :-S
    Itt 22 országbéli nevét adják meg - a magyart is:
    http://en.wikipedia.org/wiki/Cr%C3%AApe

    VálaszTörlés
  8. Mormogi, az a plácintá majdnem placenta... :)))

    VálaszTörlés
  9. Az nem is véletlen a szó etimológiáját ismerve...
    Wikidézet:
    A „palacsinta” a román plăcintă (‘lepény, lángos’) átvétele, annak pedig a latin placenta (lepény, kalács) a végső forrása.
    Mindenesetre az osztrákok már tőlünk vették át a szót - saját bevallásuk szerint :-)
    Palatschinken (vom lat. placenta, rumän. placinta und ung. palacsinta...

    VálaszTörlés
  10. Mormogi Papa: Jó páros vagyunk mi ketten!
    A két nyelvmester:)...én a nyelvezet bimbóira, Te az értelmére koncentrálsz, így együtt, ketten, értelmet adunk az étkezésnek...:)))
    Közös szakácskönyv?...:)
    Mielőtt Beus megharagszik, természetesen a közös szakácskönyv CSN történései nélkül elképzelhetetlen...:)

    VálaszTörlés
  11. Most. hogy mondod… :-)))

    Volt régebben egy újság, a "Képes Nyelvmester". NEM gasztronómiával foglalkozott. Nem is asztronómiai áron…

    VálaszTörlés
  12. A barátnőm Balmazújvárosról származik és mégis nekik a rántott verzió az igazi, azt mondja mikor itt a szaftos verziót tették elé az étteremben, azt hitte félreértették :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nézz bele ebbe a cikkbe, bár az egyik paprikással töltött palacsintámnál kifejtettem, hogy az étel degradálásval nem értek egyet.
      Viszont itt is a tejfölös szafttal leöntött hortobágyit említik, rántott változatról szó sincsen ... :))

      http://index.hu/kultur/eletmod/2011/03/10/tiz_etel_amit_soha_ne_rendelj_magyar_etteremben/

      Törlés
  13. Válaszok
    1. Bocsi a humorért, de magas labda: a barátnőd mégsem elég vidéki! :))
      Ezt mély öniróniával írtam! :))

      Törlés
    2. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    3. Bocs a törlésért... eltévedt a humorérzékem és mivel van önkritikám inkább töröltem amit írtam :)

      Törlés
    4. Csongi: Én nagyon büszke vagyok arra, hogy vidéki lány vagyok, ezért engedtem meg magamnak ezt a (pozitív) "humort". Azt hiszem ez az oldalról halmozottan lejön. Valamint, mert már "ismerjük" egymást.

      Nem gondoltam, hogy rosszul sül el, sőt.

      Törlés
  14. Igen, tudom, ezért is töröltem a hozzászólást, mert valahogy nem vettem a poént (pedig ez nem jellemző rám). Imádom a receptjeidet, mert nem flancos (sznob) ételeket készítesz, hanem bárkinek bármikor elkészíthetőeket... sokat kipróbáltam már, és mindig sikerem volt:)

    VálaszTörlés

Related Posts with Thumbnails