Már régen készülök rá, hogy megfőzzem ezt a levest.
A Régi Vigadó étlapján vagy egy vörös currys bélszínleves,
ami a férjem kedvence. Nem, nem leutánozni akartam, mindössze tetszett az ötlet,
gondoltam, hogy a magam szája ízének megfelelően és kicsit más alapanyagkörre
tervezve elkészítem a saját verziómat.
Ez sült ki belőle és mondhatom remek lett a végeredmény. Úgy
hiszem, ez a verzió marad a családi étlapon.
Nagyon szeretem az úgymond fúziós ételeket, amikor a
nemzetközi alapanyagok, elkészítési módok és jellegzetességek keverednek
egymással. Ez a leves éppen ilyen szerintem. Persze nem kell nagy dolgokra
gondolni, hiszen nem vagyok mesterszakács.
Szeretjük az ázsiai - köztük kiemelkedően a thai és indiai ízeket, de mivel más ízeket is
igen nagymértékben kedvelünk, így mindnek ki kell várnia a sorát.
Általában megyek a saját fejem után, bár sok-sok
szakirodalmat elolvasok, mielőtt ismeretlen területre lépek, azaz egy merőben
új ételt akarok elkészíteni. Van, hogy leegyszerűsítem, van, hogy tovább
bonyolítom, egy biztos, nem vagyok az a „szó szerint veszem” típus.
Úgyhogy, ha valaki kőbevésett ázsiai mesterfogásokra számít,
attól tartok csalódni fog.
Hozzávalók 4 adaghoz:
1 sertésszűzpecsenye 50-60 dkg
kókusz olaj
só
50-60 dkg zöldség: 10 dkg siitake gomba, 10 dkg ceruzabab,
10 dkg bébi kukorica, 10 dkg cukorborsó, 5-10 dkg zöldhagyma, 5-10 dkg kápia
paprika
4 evőkanál (enyhe) vörös curry paszta
só
A megtisztított, vékony csíkokra vágott szűzpecsenyét kevés
kókuszolajon hirtelen megpirítottam. 3 adagban, mert, ha lehűtjük az olajat a
sok hússal, akkor főni és nem pirulni fog. Végül az összes szűzpecsenyét
visszatettem a serpenyőbe, sóztam, összeforgattam, kimertem a serpenyőből és félretettem lefedve.
Kevés kókuszolajon átpirítottam a zöldségeket, majd azokat
is félretettem.
Kevés kókuszolajon addig pirítottam a curry pasztát, míg
erőteljes illata fel nem tört, majd visszatettem bele a húst és a zöldségeket
és alaposan átkevertem. Hozzáadtam a kókusztejet és felforraltam, majd közepes
hőn addig rotyogtattam a levest, amíg roppanósra nem párolódtak a zöldségfélék.
Utána sóztam, majd lehúztam a tűzről.
Megvártam, míg langyosra hűl, majd újramelegítettem. Ahogyan a magyaros ragulevesek is szoktam. Ugyanis ilyenkor hangolódnak össze végelegesen az ízek és kissé besűrűsödik a lé.
Forrón tálaltam.
Gazdag, tartalmas leves, amely maximálisan megfelel a
szelektív étkezés szabályainak.
Ugye megmondtam, hogy ez egy pofonegyszerű recept!
Jónak látszik, szívesen megkóstolnám :-)
VálaszTörlésMAjd küld-fény-post - de szólj, hogy előbb nyissak ablakot :-P
Amúgy a leveses tálon is érzek némi "ázsiai ihletést" :-))