A 100. bejegyzésem: Stroganoff borjúhátszín vargányával

Pontosan ma 3 hónapja, hogy megírtam az első bejegyzésemet.
Okkal kezdtem bele a blogírásba, hiszen már egy ideje írom a szakácsolvasókönyv sorozatomat.
Úgy gondoltam, hogy ezen a fórumon is szívesen közzé teszem, hogy én magam, mit gondolok a magyar családi konyháról, az ételekről, a házikonyhai elveimről, és mind ennek a megszervezéséről.
Ugyanakkor pontosan olyan ez, mint amikor időről, időre visszatérek A nagy kedvenc úticélra, azt hiszem, hogy már majdnem mindent láttam, de amikor újra megérkezem, rájövök, hogy még több felfedezésre váró helyszín, és élmény vár rám.

Minél több ételt, minél több gondolatot osztok meg, annál többnek érzem azt, amit még nem.
Szenvedélyes örömöt találok abban nap, mint nap, hogy akár egyszerű, akár szenzációs alapanyagokból szép, és ízletes ételeket alkossak.

Semmiképpen nem szeretnék előhozakodni az olvasóim számával, nagyszerű érzés, hogy ilyen nagyon sokan olvasnak, de nem szeretném az elveimet alávetni a népszerűsítés kényszerének.
Legfőbb célom, hogy az olvasóim legalább annyira élvezzék az írásaimat, az ételeimet, mint amennyire én élvezem, hogy megfőzhetem és megírhatom őket.

Bízom abban, hogy a bejegyzéseim, nem csak ételek és receptek, hanem életérzések és élethelyzetek is egyben. Számomra nagyon fontos, hogy a tapasztalataim, gondolataim, is benne legyenek, és mindig legyen az adott írásomnak üzenete.

A legnagyszerűbb dolog, ami rám talált a blogírás kapcsán, hogy csodálatos barátokat és olvasókat szereztem, és egy nagyszerű közösség részesévé válhattam.

Ilyen rövid idő alatt, valóban értékes kapcsolatokra lelni, nos, ez a 100. „bejegyzési” ajándékom:-))

Nem számoltam össze, hogy hányféle levest, előételt, vagy főételt tettem közzé, de egy biztos, hogy még nem eleget.
Igyekszem nagy tempóban haladni, és mindig egy kicsit formálni, újítani az oldalamat, de mindenképpen azt szeretném, ha engem tükrözne, és nem egy webműhely professzionizmusát. Ez az én naplóm, az én ételeim, az én gondolataim, és még a szerkesztgetést is nagyon élvezem.

Ha kívánhatok egy ilyen rövid, de tartalmas blogélet kapcsán valamit, akkor azt kívánom, hogy megsokszorozhassam az energiámat, és a blogírás mellett a könyvsorozatom első köteteit is útra bocsáthassam.

Előkészületben vagyok már egy ideje egy újdonsággal is, ami úgy vélem, egy újszerű színfolt lesz a gasztroblogok világában, ami manapság nem könnyű feladat, hiszen egyre kevesebb az újdonságra a lehetőség, a Nap alatt. Bízom abban, hogy nagyszerű lesz a fogadtatása.

Most viszont fogadja mindenki nagy szeretettel 100.-nak, az egyik kedvenc ételemet, melyet véletlenül pont most készítettem el.

Nem sütöttem meg a nagy jubileumi tortát, de ami késik, nem múlik, valahogyan nekem nem megy az előre eltervezett ünnepi menüsor, és annak bemutatása.

Kedvelem a prémium marhahúsból, Stroganoff módra készült ételeket, melyet én bélszín helyett gyakrabban borjú hátszínből készítek el.
Ennek legfőbb oka, hogy egy-két havonta borjú alaplevet főzök, melyhez egy egész csontos borjú karajt megvásárolok.
Ilyenkor a húst eleve konyhakészre dolgozom fel, a szelet húsok közé nem kerülő részekből, úgymond prémium nyesedékből, rögtön, frissen, ezt az ételt készítem el.

Gyors, finom, ízletes, és nem régen egy újabb fűszertippet kaptam hozzá flat-cat Gabitól, a szegfűborsot. Amikor olvastam nála ezt a fűszert, ehhez az ételhez, azonnal tudtam, hogy nekem tetszeni fog az ízek végső koncertje.

Négy személyre 50 dkg csíkra vágott borjúhátszínt, 4 db nagy vargányagombát, 1 dl sűrű tejszínt, egy evőkanál dijoni mustárt, 1 dl zsíros tejfölt, 1 nagyobb sonkahagymát, 6 db szegfűborsot, frissen őrölt sót, és színes borsot használtam, az alap ételhez fel.

Forró vaj és olívaolaj keverékén megpirítottam a hátszín csíkokat, alapszabály, hogy a sütésra kész hús, szobahőmérsékletű legyen.
Két részletben sütöm ki, az első néhány percben nem forgatom, nem piszkálom, csak a frissen őrölt szegfűborssal és színes borssal szórom meg.

Ez fontos, hiszen csak így érem el, hogy a hús gyorsan kérget kapjon, süljön, és ne főjön, és a szaftja a húson belül maradjon.
Amikor először megkeverem, csak akkor sózom. Ilyenkor mindig frissen őrölt tengeri sót használok.
A hirtelen átpirított húst félreteszem és melegen tartom. A visszamaradt zsiradékban (ha kevés, akkor vajjal pótolom) addig sütöm a hagymát, míg karamellizálódik, majd hozzá teszem a darabolt vargányát és röviden együtt sütöm.
Sózom, borsozom, majd visszateszem bele a húscsíkokat az időközben kiengedett szaftjával. Felöntöm a dijoni mustárral elkevert tejföl, és tejszín keverékkel, csak éppen felforralom, utána ízesítem, és máris készen van a fűszeres, gombás, hátszín ragu.

Most apró, félbevágott sárgaburgonyát hirtelen sütöttem, és zsenge brokkolit pároltam sós vízben hozzá.
Finom, színes, és krémes is lett a végeredmény, és ez úton köszönöm Gabinak a fűszertippet. Nagyon jól viselkedett a szegfűbors a Stroganoff-ban, nem mondom, hogy többé nem készítem kakukkfűvel, ahogyan szoktam, viszont nagyszerű alternatív lehetőséget találtam, hogy bővítsem a fűszerpalettát.
Gabi ihletett meg a köret vonatkozásában is, a sült burgonya és a zöld pároltzöldség is nagyszerűen harmonizált a Stroganoffhoz.

Kedvenc hentes ismét nagyszerű borjú hátszínnel örvendeztetett meg, ráadásul nagyszerű árért, úgyhogy mindenképpen megérdemli, hogy kilétét végre közzé tegyem.

Ez esetben bemutatom már a többi kedvenc árusomat a piacról, hiszen az ő közreműködésük nélkül, nem kerülne ennyi finom étel az asztalunkra, de a bejegyzéseim közé sem.

Személy szerint a baloldali fiatalember a "kedvenc hentes". Elég sokat emlegettem már őt:-)) Mindenki higgye el nekem, hogy a legnagyszerűbb borjú, és növendék húst itt kapom meg, mindig ugyanaz a minőség, valamint mindahányszor elmondja nekem, hogy kezét csókolom, nem okoznánk semmi képpen csalódást......és soha nem is okoznak, bármit veszek tőlük.

És nem utolsó sorban, hihetetlenül jó áron!

A "kedvenc árus bácsi", akinél kezdek. Amije van éppen, azt itt veszem meg. A sütőtököt, csombort, friss tormát, és ha szükséges a káposztát, és a petrezselyem zöldet.......

A "gombász mester" mindig mesél nekem egy újabb történetet, és egy újabb gomba receptet, legutóbb meghívott egy közös gombászásra is..........hamarosan szaván fogom:-)

"Piacos Julika", ez áll Julika fénymásolt névjegyén, szerdáig telefonon is rendelhetek, ha különleges igénnyel állok elő szombatra..........gyöngytyúk, tömött kacsa, vagy nyúlhús:-)

Végül, de nem utolsó sorban, szombat reggeli látkép a csarnokról........