Angol muffin (reggeli zsemle) - a legjobb

Ahogyan a szakácsnő repertoárja bővül, úgy kerülnek egyre ritkábban egyes – nagy kedvenc – ételféleségek is sorra. Hónapok óta nem sütöttem angol muffint, már hetek óta az járt az eszemben, hogy mikor jön ki rá a lépés.

Még mindig nem olyan sokan ismerik ezt nagyszerű, angol reggeli zsömlefélét, pedig már az óta hirdetem, mióta blogot írok. Évekkel korábbra húzódik vissza nálam a története, itt írtam az első bejegyzéseim között erről:

Angol muffin

A lényeg az, hogy az Egyesült Államokban ettem egyszer egy McDonald’s-ban tojásos- baconös muffint (akkor még nem volt Magyarországon reggeli a kínálatban) és nem értettem az összefüggést, mert addig én is csak az édes, amerikai muffint ismertem. Utána jártam a témának, mert nagyon ízlett a zsömle is és a belőle készített szendvics is, így megsütöttem.

Azóta az egyik kedvenc hétvégi tartalmas reggeli nálunk, amolyan angol reggeli, amerikai módra.

Első perctől kezdve ugyanaz a receptem, pofon egyszerű a tészta, még formázni sem kell a zsömléket, csak szaggatni. Láttam mostanában másoknál, hogy változtattak a receptemen, de nem érdemes. Pusztán azért, hogy újításnak tűnjön, fölösleges, mert ez a zsömle így a legjobb és a legfinomabb. Tökéletes.

Most mégis simítottam rajta egy nüansznyit, de pusztán a technikán, amit viszont az elmúlt idők házi pékségemben szerzett még elmélyültebb tapasztalataim hoztak csupán.

Hozzávalók 8 zsemléhez:

30 dkg kenyérliszt BL 80

2 dkg élesztő

2,5 dl csap hideg víz

1 teáskanál porcukor

2 teáskanál só

2-3 evőkanál olaj a dagasztásokhoz

kevés kukoricaliszt a formázáshoz

A hideg vízben feloldottam az összemorzsolt élesztőt és a cukrot, de nem futtattam meg. A lisztet átszitáltam és elkevertem a sóval. Összeállítottam a lágy, ragacsos tésztát, ami ugyanakkor jó rugalmas.

 Ha valaki fél a lágy tésztától, az tegyen bele 0,3 dl-el kevesebb vizet, de nem lesz ennyire levegős, könnyű a zsömle, mint, amilyenek ezek a zsömlék lettek. 

10 perc pihentetés után felkapartam a dagasztótálból a tésztát, olajjal megcsorgattam és könnyedén megdagasztottam.

Megint megcsorgattam egy kis olajjal. Ettől jól dagasztható lesz, nem ragad és végül bársonyos lesz a tészta, mint a pizza tésztám. Onnan a dagasztási ötlet. 

20 perc múlva újra, könnyedén megdagasztottam, megcsorgattam egy kis olajjal és 30 percig pihentettem.

  Ez 10-12 könnyű mozdulat, nem kell a tésztát „összetörni”, manapság már ez nem „divat”. A több, könnyű, olajos felületen történő dagasztás jobb eredményhez vezet, a dagasztógép pedig alapból fölösleges. Életemben nem volt még, és azt hiszem már nem is lesz.
A 30 perc pihentetés után még egy habkönnyű dagasztás következett, majd 10 perc pihentetés után kukoricaliszttel alaposan megszórt deszkára terítettem és körülbelül 30 x 20 cm-es téglalapra nyújtottam ki. A tészta ekkor olyan 2-3 cm magas.

8 cm átmérőjű szaggatóval kiszaggattam, a maradékot összegyúrtam és még egy zsömlét kiszúrtam belőle. Összesen 8 zsömle az ideális ebből a mennyiségű tésztából.

Szilikon sütőpapírral bélelt tepsire fektettem őket (ami lehet kivajazva, vagy sütőpapírral kibélelve, ahogy tetszik) és letakarva 30 percig kelesztettem. Időben bekapcsoltam a sütőt, hogy mire letelik a 30 perc és megkelnek a muffinok, addigra rendesen felforrósodjon 220 C fokra.

A forró sütőbe toltam a tepsit és 10 perc elteltével megforgattam a zsömléket. Így még 8 percig sültek.

A sütőből kivéve kicsit kopogósak, de nem kell megijedni, mert perceken belül kívül ropogósak, belül pedig foszlósak lesznek, ahogyan kicsit hűlnek.

 Itt szeretném kiemelni, hogy nem kell mindentől megijedni, ami nem olyan a kezünk alatt, mint amit eddig megtapasztaltunk. Sem a lágy tésztától, sem a kopogósnak tűnő, frissen kisült zsömléktől. Nem kell rögtön agyon lisztezni a tésztát, vagy ruha alá dugni a forró zsömléket.

Fantasztikus zsömléket sütöttem, az eddigi legjobbakat. Megmondom miért. Nekem egyre inkább jobban bejön az átlagos gyakorlattól eltérő, hideg kovásszal történő kelesztés. Az, amit a pizza tésztámnál is alkalmazok, és az, amit ez esetben itt is, hogy a teljes, hideg folyadék mennyiségben feloldom az élesztőt és nem futtatom meg. A másik a plusz dagasztás beiktatása, és az olajos felületen történő dagasztás. Száz szónak is egy a vége, a zsemlék tökéletesek lettek. 

Kiváló péksütemény az angol muffin rántottához, buggyantott tojáshoz, lekvárhoz, vagy csak megvajazva, de én rendszerint megtöltöm őket, de erről a következő bejegyzésekben mesélek.

Rozmaringos- baconos csirkemáj mártásával- francia krumplipüréágyon, amerikai káposztasalátával

Gyakran készítek baconba tekert csirkemájat. Azért oly népszerű ez a csirkemáj elkészítési mód számomra, hiszen ez a legegyszerűbb módja annak, hogy szaftos, krémes maradjon csirkemáj, semmiképpen ne süljön túl, ne keményedjen meg. A szalonna kabát gondoskodik erről. Ahogyan a rántott csirkemáj is azért olyan nagyon finom, mert a bundája megóvja attól, hogy kiszáradjon, keményre, azaz túlsüljön.

Természetesen kabát vagy bunda nélkül is jól el lehet készíteni a csirkemájat, de az mindenképpen „szakértelmet” igényel.

Egy biztos, a csirkemájat nem a só keményíti meg, hanem a szakszerűtlen sütési technika. A csirkemáj halála pedig véleményem szerint, ha ízetlen, így a fűszerezésére sem árt odafigyelni. Közvetlenül elkészítés előtt nyugodtan sózzuk meg, mert a szárnyas máj nem keményszik meg a sótól.

Most is cserépben készítettem. Most egészben hagytam a májakat, sóztam és baconba göngyöltem. Zsírral vékonyan kikent cserépbe fektettem őket, majd hagyma cikkeket, fokhagyma gerezdeket és egy rozmaring ágat dugdostam közéjük. 180 C fokra előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem.

Közben elkészítettem a francia krumplipürét és az amerikai káposztasalátát:

Francia krumplipüré – szerecsendióval vagy friss gyömbérrel, ahogy tetszik

Kentucky csirkecombok és amerikai káposztasaláta (coleslaw) – egyszerűen, egészségesen!

A kész májakat kiemeltem, majd kiszedtem a rozmaringot a cserépből. A hagymás szaftot botmixerrel turmixoltam, majd serpenyőbe tettem. Felöntöttem 1 dl fehérborral, melyet majdnem teljesen elforraltam belőle. Ekkor elzártam a hőt alatta és beletettem néhány kocka hideg vajat. Ezt a mártást kínáltam az ételhez.

Egyszerű, mégis mutatós valamint nagyon ízletes hétköznapi vacsora. Akár kezdőknek is! :)

Egyszerű káposztasaláta – édes, ropogós

Nálunk a család az édes-ropogós káposztasalátát szereti. A fűszerekből a vízzel páclevet főzök , és átszűröm, mielőtt a káposztára kerül - mert nem szeretik, ha kömény vagy más fűszerek felbukkannak a salátában.A legegyszerűbb változat nálunk a nyerő, a lényeg, hogy legyen ízes, édes és ropogós.

Ha valaki fűszeresebben szeretné, akkor egy babérlevelet és egy csipet csombort (borsikafű) is tehet a pácléhez.

 Hozzávalók:

 1 fej káposzta finomra gyalulva

1,5 liter pácléhez:

4 evőkanál ecet

5 evőkanál kristálycukor

1 evőkanál só

1 evőkanál egész kömény

2 teáskanál egész feketebors

1 fej vöröshagyma (kereszt alakban félig bevágva)

A szükséges páclé mennyiségét meg lehet saccolni az edény méretéből, amibe a káposzta kerül.

A pácléhez a vizet felforralom a hozzávalókkal. Csökkentem a hőt és 20 percig gyöngyözve főzöm.

Szűrön keresztül ráöntöm a forró páclevet a finomra vágott káposztára (annyit, hogy ellepje) és hagyom kihűlni.
Lehet készíteni műanyag vödörben, melyet le lehet zárni, vagy átszedni tiszta befőttes üvegekbe.

Hűtőben körülbelül 1 hétig eltartható. Nálunk gyorsan elfogy!

Magyaros sültekhez, pecsenyékhez elsőrangú!

Cigánypecsenye – fokhagymás tarjapecsenye cserépben

Sörben sült pácolt csülök pékné módra – komótosan, cserépben, ropogósra

Pizza csónakok – kétféle mexikói és fügés-kecskesajtos baconnal

Szinte minden bejegyzésemben megemlítem, hogy igyekszem változatosan főzni, nem pusztán azért, hogy a család ne unjon rá, hanem még inkább azért, hogy kiélhessem a kreativitásomat, ne süllyedjek el a hétköznapi rutinban, mert az hosszútávon unalmassá válik és fásulttá tesz.

Minden hónapban terítékre kerül nálunk a pizza, bár mindig variálom a feltéteket, most még több változásra vágytam.

A török töltött pide adta az ötletet, hogy ez esetben ne csak a feltéteken változtassak, de a pizza alakján is.

Volt már több próbálkozásom a pizza alakjának megváltoztatására, sajttal töltött szélű pizzákból többfélét is készítettem már, nagy sikerrel. Gondoltam, hogy most akkor következzenek a pizza csónakok.

Két pizza csónakot vacsorára, egyet másnap ebédre sütöttem ki, a szokásos mennyiségű jól bevált pizza tésztámból. A jól bevált pizza tésztám alapreceptjén semmi pénzért nem változtatnék. Már sok-sok olvasóm és bloggertársam kipróbálta és mindenfelől csak nagyon jókat hallottam felőle:

Bevált pizza tészta alaprecept

Nem volt véletlen, hogy mexikói – vagy tex-mex – ihletésű pizzák készültek túlnyomórészt, hiszen a lányom születésnapjára nachost készítettem és fagyasztottam le kész marharagut, mert túl sok lett. Gondoltam felhasználom a maradékot egy jó kis mexikói - tex-mex pizzára, ilyet ritkábban készítek, de azért van a repertoáromban.:)

A marharagut éppen úgy készítettem, mint a marharagut a lasagnéhoz, mindössze a fűszerezésben változtattam, ez úttal taco fűszerkeverék ment bele. A taco fűszert most készen vettem:

Lasagne gazdagon: rozmaringos marharaguval, bazsalikomos paradicsomszósszal, parmezános tejszínkrémmel

A jól bevált paradicsomszószomat készítettem ez esetben is, de itt is tex-mexre hangoltam a fűszerezést, ami csak annyit jelentett, hogy oregánóval és korianderrel ízesítettem. A krémes salsát egyébként is szinte csak a fűszerezés választja el az olaszos paradicsomszósztól (szerintem):

Egyszerű téli paradicsomszósz alaprecept. Pizzára, tésztára, lasagnéhoz.

Már csak a csónakok kialakításán volt a sor.

Taco pizza csónak:

A pizza tészta egyharmadát kézzel, oválisan kinyújtottam az olívaolajjal megspriccelt és kukoricaliszttel megszórt tepsin. 3-4 cm-re a szélét kihagyva megkentem a paradicsomszósszal, majd vékonyan marharaguval beterítettem. Néhány mini mozarella golyót elszórva elhelyeztem, csemegekukoricával és vékony fél karikára vágott lilahagymával végül morzsolt oregánóval megszórtam. Enyhén sós fokhagymás tejfölt kanalaztam rá kis tócsákban, majd vékony csíkokra vágott vörös cheddar sajttal megszórtam. A pizza szélét csónakszerűen felhajtottam és kissé megnyomkodtam. Nem peremet akartam kialakítani, hanem csónakot.

Mexikói pizza csónak füstölt tarjával:

Ugyanúgy készítettem elő a tésztát, majd megkentem paradicsomszósszal. Megszórtam vékonyra csíkozott füstölt tarjával, majd leraktam a mini mozzarella golyókat. Megszórtam néhány zöld jalapeno paprikával, csemegekukoricával, vékony csíkokra vágott lilahagymával és piros kaliforniai paprikával. Erre kis fokhagymás tejföl tócsák, majd morzsolt oregánó és vékony cheddar csíkok kerültek.

Fügés-érett kecskesajtos pizza csónak aioli alappal:

Ehhez a pizzához bizony nem illett volna a paradicsomszósz, az ilyen pizzák alapjához aiolit szoktam készíteni. Jelen esetben még volt a tojásmentes, spanyol verzióból.

Ugyanúgy készítettem elő a tésztát, mint föntebb, majd aiolival megkentem. Egy gombóc mozzarellát felszeltem, ez került az aiolira, majd a füge szeletek és a jó érett francia kecskesajt.

A jó érett sajtok „előállításában” nagy vagyok, úgy tudok spórolni vele, hogy végül már „muszáj” a végét elhasználnom. Hadd jegyezzem meg itt, hogy a nemes sajtok nem penészednek meg, „öregszenek”, érnek, kicsit sötétebbek lesznek, de az olcsó sajtokról ismert kék vagy zöld penész kizárt, még hetek múlva is.

Néhány csík vékonyra szelt bacon csíkot keresztben elhelyeztem a pizzán, és ment a sütőbe.

240 C fokra előmelegített sütőben, legalsó bordamagasságon 15-15 percig sültek a pizzák. 

Mit mondjak? Ismét alakítottam! :)

Színes, ízletes, látványos pizzák sültek újfent. Sok-sok dicséretet zsebeltem be érte a családtól! 

Cigánypecsenye – fokhagymás tarjapecsenye cserépben

A lányom mondogatta a napokban, hogy úgy megkívánta a cigánypecsenyét. Nagyon örültem a célzásnak, hiszen leginkább Kentucky csirkére, hamburgerre, hot dogra, rántott hús variációkra, gyrosra futnak be hozzám a megrendelések, sokkal ritkábban csülökre vagy cigánypecsenyére.

Ettől függetlenül mindig igyekszem egyensúlyt tartani az ételféleségek között, azt hiszem, ez lejön az oldal tartalmából.

Visszatérve a cigánypecsenyére, elsőként az jutott eszembe, hogy most kicsit másképpen készítem el. A kakastaréj éke ennek az ételnek, a szaftos-ropogósra sült füstölt szalonna nem csak csodásan fest a kész ételen, hanem rettenetesen finom is. Ugyanakkor most egyikünknek sem hiányzik a fölös kalória, úgy döntöttem, hogy a cigánypecsenyében most csak a szalonna íze kerül bele és csak mutatóban. Úgy döntöttem, hogy a krumpliágyhoz emelem be a szalonnát, a kakastaréjt pedig elhagyom.

Legutóbb például szalonnás babrőzsével készítettem:

Cigánypecsenye - cserépben sült héjas krumpliágyon, szalonnás babrőzsével

A legutóbbi csülök pékné módra receptemben említett eljárással készültem elkészíteni a krumplit, annyira fantasztikusan jó lett az íze, az állaga és a külleme, hogy mostanában biztos gyakran előfordul majd nálam, más ételeknél is:

Sörben sült pácolt csülök pékné módra – komótosan, cserépben, ropogósra

Nagyjából ennyivel tértem el a már jól bevált receptemtől, amibe azért érdemes benézni, főleg azoknak, akik az úgymond eredeti verziót szívesebben készítik:

Cigánypecsenye - főtt-sült héjas krumpliágyon, kakastaréjjal

Természetesen cserépben készül nálam a cigánypecsenye, akár kakastaréjjal, akár anélkül készül.

Hozzávalók 4 adaghoz:

1 kg csontos sertéstarja 4 szeletre vágva

liszt fűszerpaprikával keverve (jelen esetben füstölt paprikát használtam)

só

mangalica, vagy libazsír a sütéshez

A fokhagymás páchoz:

8 gerezd fokhagyma

½ teáskanál frissen őrölt bors

1 teáskanál só

A krumpliágyhoz:

1,5 tisztított sárgaburgonya cikkekre vágva

2 sonkahagyma cikkekre vágva

mangalica vagy libazsír

15 dkg császárszalonna kisebb kockára vágva

só

Először a fokhagymás pácot készítettem el. Az áttört fokhagymát elkevertem a sóval és a borssal és megvártam, míg nagyon krémes lesz. Ekkor megkentem vele az enyhén klopfolt csontos tarjaszeleteket és hagytam 2 órán át pihenni a hűtőben lefedve.

Közben előkészítettem a krumpliágyat. A cikkekre vágott krumplit és hagymát a cserébe tettem. A zsíron enyhén átsütöttem a szalonnakockákat, majd a krumplihoz adtam és alaposan átkevertem vele, hogy mindenhol fényes legyen a krumpli. Nem sóztam! 200 C fokos sütőbe toltam és körülbelül 40 percig sütöttem, fél időben alaposan átkevertem.

Vastagaljú serpenyőben felforrósítottam egy kevés zsírt és a paprikás lisztben megforgatott tarja szeleteket mindkét oldalán hirtelen átsütöttem.

A tarja szeleteket tányérra szedtem, a visszamaradt pecsenyezsírt a krumplihoz adtam és átkevertem. Sóztam, majd ráfektettem a tarjákat.

Nem akartam, hogy párolódjon sem a krumpli, sem a tarja, sokkal inkább azt, hogy a hirtelen körbesütött tarjából a zsír minél inkább kisüljön, így 200 C fokon folytattam tovább a sütést.

Mivel kérget sütöttem a húsra, illetve a paprikás lisztben is megforgattam, így esélytelen, hogy a magas hőmérsékletű sütéstől a tarja ne maradjon omlós.

Úgy 25-30 percig sütöttem a cserépben a cigánypecsenyét a hagymás-szalonnás krumpliágyon. 

Mindig cserépben tálalom fel. Most édes-ropogós káposztasalátát kínáltam mellé.

Ismét kellemes cigánypecsenye került nálunk terítékre, örülök, hogy Rebeka megkívánta.

A hús kellően átsült, de omlós és szaftos maradt, a krumpli kívül ropogott, belül finom puha volt, a hagyma és a szalonna pedig megtette a hatását az ízesítésben.

Egy szóval, nagyszerű lett!