Úgy tűnik, hogy a spenót népszerűsége leáldozóban van, hiszen nem nagyon látok spenótos recepteket a jelenleg felkapott, szezonális alapanyagokból készült ételek között. Gyermekkorom óta egyik kedvenc ételem a spenót, csakis arra tudok gondolni, hogy azért mert mi ebben az időben kizárólag édesen kaptuk és ettük. Nagymamám és édesanyám is édesen, liszttel megszórva, és tejjel felöntve sűrítette be a vajon párolt spenótot, és mindig valamilyen pörkölttel tálalták fel. A mi gyermekeink is nagyon szeretik az édes spenótfőzeléket, éppúgy nem kell tukmálni, mint az édes-kapros tökfőzeléket.
Ez a változat nem főzelék, ez egy 10-15 perc alatt összedobható friss, nyári zöldköret, mely ugyanakkor nagyjából hozza az édes spenótfőzelék íz élményét. Az édes spenótfőzeléket múlt évben már posztoltam, érdemes megnézni, mert én híg besamellel készítem, immár egy hangyányit korszerűsítve a családi recepteket.
Szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy saját érdekében kóstolja meg egyszer édesen-krémesen a spenótot, mert valami egészen más íz élményben lesz része, mint a sós-fokhagymás változat esetében. Én magában, desszertként is szívesen kanalazom, akár langyosan, vagy hidegen is.
Mindössze 30 dkg spenótból készítettem magamnak ezt a köretet. Lobogóan forró vízbe dobtam a megmosott spenótleveleket, melyek szárát lecsipkedtem. Amikor nyersségét elveszítette, akkor leszűrtem, kinyomkodtam. Csíkokra vágtam és sok vajon, egy evőkanál mézzel kis lángon pároltam. Végül két evőkanál mascarpone került bele, melyet hagytam elolvadni, elkevertem és már húztam is le a tűzről.
A méz sem volt akármilyen, hiszen egy méhész barátunk friss akácmézét használtam. Alig vártam, hogy a langyos spenótra a forró köményes- fokhagymás sertéspörköltet rákanalazzam, mert már csorgott a nyálam.
Páratlan íz élmény, amit csak sajnálni tudok, ha valaki kihagy. Ráadásul szinte semmilyen édességet nem eszem (mert nem szeretem) úgyhogy én ilyenkor érzem az édes ízek nagyszerű élményét. Akár, amikor tökfőzeléket eszem.