Retro ételek kicsit másképp: avagy divatban van még a bundáskenyér?

Bundáskenyeret gyakran sütök, amikor marad egy kis tojás a panírozásból. Tejjel megszaporítom, fokhagymával ízesítem és így bundázok egy-két kettészelt kiflit, vagy szelet kenyeret. Pusztán, hogy bundáskenyeret készítsek, ritkán fordul elő.

Ez a ritka alkalmak egyike volt, a sertésragu leves túl hamar elfogyott, de újabban nem nagyon tartok itthon „hűtős kajákat”, mint virsli, sonka, és e félék, viszont jó kis tanyasi tojás az mindig van itthon, így a bundáskenyérre esett a választásom a vacsorához.
Eszembe jutott, hogy korábban tejföllel is szaporítottam, krémesítettem a tojást, és nagyon finom lett.
Nálunk a zúzott fokhagyma mindig kerül a bundáskenyérbe. Volt még pár szelet magvas barna kenyér a kenyértartóban, így ezt is jól tudtam hasznosítani a bundáskenyér vacsorához.
Nem volt száraz a kenyér, mi friss kenyérből szeretjük.
.
Nagyon nem szeretném domborítani a technológiát, 8 szelet kenyér, 8 tojás, 2 dl tejföl 2 gerezd fokhagyma került felhasználásra.
Anyósom, két, háromnaponta hoz friss paprikaféléket és paradicsomot a kertjükből, így garantáltan bio zöldségek kíséretében kínáltam fel az egyébként nem valami diétás vacsorát.
Gyorsan elkészült, finom, hasznos, és pont eléggé retro volt.

Eddig mindenki elcsodálkozott azon, hogy én fokhagymát is teszek a bundáskenyérbe.
Vajon másoknak is van „családi” bundáskenyér receptje?

Erdei gombás-juhsajtos melegszendvics kovászos kenyéren

Melegszendvicset sokkal gyakrabban készítek, mint például bundáskenyeret. Kifejezetten élvezem, hogy a formák és a variációk száma a végtelenhez közelít. Ugyanakkor ez amolyan, hidegkaját helyettesítő, „rendes” étel, mert azért minden nap, minden étkezésre én sem készülök főtt étellel, vagy egy egész menüsorral.
Be kell vallanom, hogy én éjszaka imádok enni, és gyakran szívesen nekiállok annak a gyorsételnek, amit megkívánok. A szakácsolvasókönyvemben számos ilyen étel szerepel a „Fenséges reggelik, vagy egyszerű vacsorák” fejezetemben. Így a fejezetben elég hiteles élvezeti értékekről tudok beszámolni.
Gombaszezonban gyakran megesik, hogy már a piacról hazatérve összedobok egy vargányás melegszendvicset reggelire.
Egyik éjszaka dolgoztam, nagyon megéheztem, és elindult a fantáziám, hogy mit is ennék. Eszembe jutott, hogy a rókagombával együtt, megvettem a fiatalember mellett áruló nénitől is a körülbelül 15-18 dkg erdei csiperke gombáját. Olyan szép bimbósak voltak, nagyon jól néztek ki, és a néninek is már csak ennyi portékája volt.
A hűtőben volt egy óriási lilahagyma fele, már megtisztítva, egy kevés bio házivaj is ott árválkodott, valamint volt kovászos kenyerem, olyan szép nagy vastag szeletet szeltem belőle.
Nagyon itt sem domborítanám a technológiát, a lényeg a vajon párolt lilahagymában éppen átforgatott erdei csiperkegombán volt, amit pusztán a kenyérre vetettem, a maradék rackajuhsajttal megszórtam és a többfunkciós mikrómban grilleztem készre. A sajtválasztásban fontos volt, hogy a sajt ne elnyomja, hanem segítse az erdei csiperke, a lilahagymával összeeresztve édeskés, de mélységesen erdei gombaízét. Azért egy kis zöldborsot nem sajnáltam tőle.

Ismét nem csalódtam az ízekben, a forró, ropogós, ízletes szendvicset egy ültőhelyemben megettem. Nekem az éjszakai étkezések után nem rémálmaim, hanem édesálmaim vannak, úgyhogy senki sem vessen meg!

Vasárnapi ebéd a Pálmában

Mióta belemerültem a gasztronómia kalanderdejébe, azóta „csőre töltve”, fényképezőgéppel és a témára kihegyezve járok-kelek a világban.
A Pálma Sörözőt már korábban felvettem a bemutatásra érdemesnek talált éttermek sorába, egyik figyelemreméltó fogásukat, a borjúpofa pörköltet szándékozom bemutatni hamarosan, amit juhtúrós galuskával tálalnak.
Elég gyakran eljárunk étterembe, alapkoncepcióm, hogy a jó házikonyha sem váltja ki az éttermi étkezés nyújtotta élményeket, és fordítva is ugyanezt vallom. Szeretek főzni, otthon étkezni és étterembe járni is.

Ételfutárral a családnak online étlapról rendelni, no, az a műfaj, ami számomra vörösposztó.

A tegnapi egész napos program után megszavaztuk, hogy étterembe megyünk, egyhangúan a Pálmára szavaztunk. Debrecen egyik legnépszerűbb étterme, színes ételkínálattal, az Egyetemváros közelsége miatt sok tex-mex és nemzetközi étellel, kevésszámú, de különleges magyaros fogással.
Nem túl gyakran eszem csirkemellet, vannak elegen, akik pótolják a miattam kieső „forgalmat”, úgyhogy az a tény, hogy több csirkemell alapú ételkedvencem is van a Pálmában, jelzés értékű.
Firenzei csirkemellet rendeltem, ez az egyik legfinomabb.

Ez az étel egy mutatós torony, grillezett csirkemell alapról építkezik, egy szelet grillezett, főtt olasz sonka következik, újabb csirkemell szelet, fölötte párolt, enyhén fokhagymás paraj, majd egy mindkét oldalán átsütött tükörtojás, ezen grillezett mozarella szelet, majd újra egy egy kisebb szelet csirkemell, majd a torony tetején egy fél grillezett paradicsommal fejeződik be. Burgonyapürével és pecsenyelével tálalják.
Családunk minden tagja szerint itt a legjobb a tartárbifsztek a városban, a gyerekek ketten egy 15 dkg-os adag tartárt kértek.
A férjem nagy rajongója a Pálmában készült csirkés enchillada-nak, csak fél adagot kért, mert rendkívül gazdagon mérik itt az adagokat.

Desszertnek feketecsokival töltött mandulalinzert rendelt a kisfiam, melyet vaníliafagylalttal és meggyöntettel tálalnak. A férjem és a lányom kettétálaltatott egy alpesi csokoládétortát, a két féladagból mindketten tökéletesen jól laktak.
A gyerekek óriás limonádét kértek mindketten az ebédhez, ezt is itt készítik talán az egész városban a legfinomabban. A lányom véleményére adok, hiszen ő igen sok helyen megfordul egy limonádéra a barátokkal. A férjem sört ivott, és kávéztunk is.
9.000 Ft-ot fizettünk, és még egy kis tatárt haza is hoztunk.

Mindig sok pincér van műszakban, és évek óta ugyanazok a készséges és villámgyors „srácok” szolgálnak ki minket.
Számos életszerű ételkülönlegesség van a Pálmában az étlapon, ha valaki Debrecenben jár, csak ajánlani tudom.
A Pálmában készülő borjúpofáról és további kitűnő ár-értékarányban álló ételekről, valamint magáról a Pálma Pubról a legközelebbi látogatásom alkalmával számolok be.

Nagyszerű Gulyás Nap, rengeteg élménnyel, kevés, de sokatmondó képpel

Mi szűk körben üdvözöltük az első Nemzeti Gulyás napot. Egyik legkedvesebb barátainkat hívtuk meg, a lányommal nagyjából hasonló korú gyermekeikkel. A keresztgyermekeink is velünk voltak, ők is hasonló korúak, a kisfiam, pedig aki a legkisebb közülük, a legfőbb haszonélvezője a helyzetnek.
Reggel kilenckor tudtam nekikezdeni az előkészületeknek, nem akartam aggódni, ez a mi napunk, minden rendben, és időben készen lesz.
72 darab eldőlős, leveles sajtos pogácsát sütöttem, 28 darab fánkot, hortobágyi szürkemarhából pörköltet és alföldi gulyást főztem.
Nem engedtem a huszonegyből az eső miatt, a férjem felszerelt a bográcsosra egy napernyőt :-)))), ez alatt főztem. Közben kelesztettem, szaggattam, sütöttem.

Fényképezésre kevés időm adódott, de nem bántam, mert a nap folyamán több mint nagyszerűen éreztük magunkat, és ezzel foglalatoskodtam.
Az ebéd után a gyerekek nagy játékba fogtak, a házunk egyik előnyös adottságának helyszínén, ezt most nem részletezném. Alaposan kifáradtak, megéheztek és mivel gyakorlatilag minden étel elfogyott a nap folyamán, a Gulyás Napot fogóssal fejezték be.

A későesti órákban ürült ki a ház, tőlem szokatlan módon még a mosatlannal sem fogalakoztam a vendéglátás folyamán.
Szerintem ettől nagyszerűbben nap, ünnep, vagy vendéglátás nem sikerülhet, úgyhogy közre bocsájtom a nap folyamán készült kevés számú, de beszédes képet.

Variációk egy témára: rókagomba és palacsinta háromféleképpen

Az alap rókagomba ragu már félkész állapotban volt, hogy folytassam a „variálást”.

A családom, sok magyar családdal egyetemben palacsintafüggő, én viszont inkább a sós palacsintát kedvelem. Ezért két adag palacsintatésztát keverek ki mindig, a felét kisütöm egy csipet sóval, a maradékot pedig egy kis vanília aromával és cukorral keverem el, és már sülnek is az édes palacsinták.
Már egy ideje amolyan francia palacsinta tésztából dolgozom, kevesebb liszt, több tojás és olvasztott vaj van benne. Konkrétan, kb. 10 db vékony palacsintához 14 dkg liszt (ez egy csésze, az angol/amerikai mértékegységet alapul véve), 3 házi tojás, kb. 3 dl tej, 5 dkg olvasztott vaj. Csak ajánlani tudom ezt a tésztát, nem ragad, nem tapad, hajszálvékony pillekönnyű palacsintát lehet belőle sütni, minden további zsiradék nélkül. Azért az első palacsinta sütésénél vékonyan kivajazom a serpenyőt.

A rókagomba eddig házi vajban dinsztelt mogyoróhagymában pörkölődött, és csipet sóval és zöldborssal lett ízesítve. Újra melegítettem, és egy teáskanál édes spanyol pirospaprikával ízesítettem. Használhatunk magyar fűszerpaprikát is, de ha egyszer elkezdünk spanyol pirospaprikát használni, akkor megérezzük, hogy mely ételekhez illik jobban ez, melyekhez az. Ehhez most én a spanyolt választottam. Felöntöttem egy kevés borjú alaplével, mert megfelelő mennyiségű szaftot akartam kapni.

Kevertem egy újabb adag házi créme fraiche-t, tejfölt és tejszínt kevertem el, de most több tejfölt és kevesebb tejszínt használtam. A rókagomba ragut, ezzel is csak éppen összerottyantottam.

Szűrőbe kanalaztam, és némi keveréssel elértem, hogy a mártás és a ragu különváljon.

Három részre osztottam a ragut.

Az egyik részből négyszögletesre hajtott palacsintát töltöttem, amire mártást öntöttem.

A másik részből klasszikus töltött palacsintát készítettem, ezt frissen őrölt kiflimorzsában, liszt, tojás, morzsa sorrendben paníroztam, majd olajban kisütöttem. A mártás a tálalás során a rántott palacsinta mellé került.

A harmadik rész gombaragut palacsinta metéltre helyeztem, mintha olasz tésztát készítettem volna és mártással öntöztem meg.

Egy előkészítésből négyféle ételt készítettem, és ez után a család a csokis, házi baracklekváros, és túrós palacsintát is nagy kedvvel fogyasztotta el.

Nem csak rókagombából, és nem csak palacsintából készítek ilyen csalafinta fogásokat, variációkat egy témára;-)