Kedves barátomtól kaptam több, kipróbált receptet is a megvalósításhoz, illetve gyakorlati és erkölcsi útmutatást is, ezekből mostanra csaknem egészében összeállt az én bigosom.
Érintőlegesen hasonló étel a mi székely, lucskos, vagy toroskáposztánkhoz, de leginkább hasonlóan gazdag francia földről származó unokatestvéreihez.
Ahány ház, annyi szokás, ahogyan ezt az étel készítik, így nagy szentségtörést én sem követhettem el, hogy én a saját íz világomat, saját arányaimat követtem.
Ez még nem az ételt konkrétan bemutató poszt, ez még csak az illatfelhő, a kedvcsináló körülötte.
Fele-fele arányban savanyú és édes káposztából készítem, főtt-füstölt sertésnyelv, csülök, és csontozott köröm hús kerül bele apróbb darabkákban. Valamint páclében érlelt vadnyúl, szarvasborjú borda sütve-párolva sütő szaftjával, párolólevével, pirított kolozsvári szalonnával együtt készítve.
Került még a káposztához áztatott aszalt szilva és szárított vargánya, a fűszerezés gerincét pedig a borókabogyó, babérlevél fekete és zöldbors, valamint zöldségek, citrom, némi kakukkfű, rozmaring alkotja, de még egy fél rúd fahéj is van a fűszerek között, no és sok vöröshagyma és némi fohagyma.
Külön poszttal jelentkezem erről az ételről, most csak néhány kép az előkészületekről…
Folytatása követekezik...B.Ú.É.K!
