Ha már az amerikai élményeknél tartok, nos, nem innen hoztam haza a legtöbb gasztroélményt, az már igaz.
1993-ban a nagylányomban a pocakomban voltam először Floridában, ugyancsak terepgyakorlaton. Rólam tudni kell, hogy a terhességeim kivételével vasággyal együtt nyomtam 40 kilót, viszont a terhességeim alatt 21 és 28 kilót szedtem fel. A 9 hónap non-stop evéssel és munkával telt.
A floridai túra programja is feszített volt, a témaparkokat, amit jó esetben egy turista egy hét alatt végez ki, nekünk 2 napunk volt rá. Úgyhogy kismamaként igyekeztem kihasználni az alkalmat az evésre, amikor volt némi szünet a programban.
A témaparkokban (ez nagyjából a világ minden pontján így van, Európában is) gyorséttermek, vagy egyszerű kifőzdék vannak.
Korgó gyomorral rendeltem meg a pultnál a dupla húsos hamburgeremet, a zöldség lételemem, úgyhogy kértem mellé egy salátát, biztos, ami biztos kértem hozzá sültburgonyát, és hogy ki ne száradjak, a biztonság kedvéért nagy üdítőt kértem.
A hamburgerhez eleve járt saláta és sült krumpli, a nagy üdítő 1 literes volt, mivel kértem még salátát és sültburgonyát pluszban, így dupla adagot kaptam belőle. Mindenki, aki a csapatunkban volt egy hétig nevetett velem egyetemben az életképen.
Nos, ekkor megtanultam az amerikai étkezési léptéket egy életre, és alaposan elborzadtam tőle.
Amerikában hihetetlen űr van a közétkezés és az éttermi étkezés között, lényegesen nagyobb űr, mint nálunk. Hogy javítsak valamit a renomémon, mivel Japánban még nem jártam, Oahu szigetén voltam a legjobb japán étteremben, melybe valaha eljutottam. A számla végösszege viszont két nullával volt több amerikai dollárban, mint egy közepes amerikai étteremben. Csak előjegyzéssel lehet bejutni, és a diszkrét és elegáns miliőn kívül kapunk egy kis show műsort is a látványkonyha által. A seafood valószínűtlenül friss, az adagok kicsik, az íz orgiával pedig még így is degeszre tömjük magunkat.
Például a
Tony Roma’s egy köztes állomás, mint a
Hard Rock, vagy a
Planet Hollywood is, színvonalas
Tex-Mex, ahol már majdnem az, az érzésünk, hogy ez nem gyorsétterem. De csak majdnem.
Száz szónak is egy a vége, én nem vagyok ellensége a tipikusan amerikai étkeknek sem, csak az elveimmel összeegyeztetem.
Grill szezonban gyakran van nálunk hamburger parti, a marhahúst nagyon szeretem. Fehérpecsenyéből darálom finomra a húst, ez nem zsíros és nem mócsingos, inas. Nagyon finomra vágott fehérhagymát aprítok hozzá, sózom, borsozom, és az én hamburgerem titka a házi darált paprika, akinek nincs ilyen az Édes Annával (az Erős Pista oldalbordája) pótolhatja.
Házi zsömlét sütök hozzá, ami nem édes, csak enyhén édeskés, és csak két napig marad frissen (!). Fejes, jég, vagy fodros saláta, lehelet vékonyra szelt csemegeuborka, paradicsom és fehér vagy lilahagyma kerül bele. Házi ketchup és majonézes mustárszósz, amit természetesen én készítek.
A 12-15 dkg-os húspogácsát alaposan tömörítem és lapítom, hogy a grill rácson ne kuccadjon össze, csakis faszenes grillen, sütés előtt a húst (és nem a rácsot) olajozva készítem.
És itt a bagel a másik nagy kedvenc. A frissen sült bagel zsömle olyan könnyű és finom, hogy nálunk van, hogy alig marad meg a fele megtöltésre. Philadelphia sajtból keverek könnyű sajtkrémet hozzá, de vannak töltelékek, amihez csak házi majonézt használok. A sajtkrémen kívül a friss saláta elengedhetetlen, füstölt lazac, tonhalkrém, egyben sült pulykamell vagy marhasült lehelet vékony szeletekben, de akár szalámi, vagy egyszerűen főtt tojás és camembert sajt is mehet bele.
Azért írtam erről, mert én nem szeretek elutasítani semmit, amiből valami jót ki tudok hozni. Szerintem csak akkor tegyük ezt, ha az ellenkezőjét nem tudjuk bebizonyítani.
Az én gyermekeim esznek hamburgert és bagelt, és nekem mégis tiszta a lelkiismeretem.