Vasárnapi ebéd a Pálmában

Mióta belemerültem a gasztronómia kalanderdejébe, azóta „csőre töltve”, fényképezőgéppel és a témára kihegyezve járok-kelek a világban.
A Pálma Sörözőt már korábban felvettem a bemutatásra érdemesnek talált éttermek sorába, egyik figyelemreméltó fogásukat, a borjúpofa pörköltet szándékozom bemutatni hamarosan, amit juhtúrós galuskával tálalnak.
Elég gyakran eljárunk étterembe, alapkoncepcióm, hogy a jó házikonyha sem váltja ki az éttermi étkezés nyújtotta élményeket, és fordítva is ugyanezt vallom. Szeretek főzni, otthon étkezni és étterembe járni is.

Ételfutárral a családnak online étlapról rendelni, no, az a műfaj, ami számomra vörösposztó.

A tegnapi egész napos program után megszavaztuk, hogy étterembe megyünk, egyhangúan a Pálmára szavaztunk. Debrecen egyik legnépszerűbb étterme, színes ételkínálattal, az Egyetemváros közelsége miatt sok tex-mex és nemzetközi étellel, kevésszámú, de különleges magyaros fogással.
Nem túl gyakran eszem csirkemellet, vannak elegen, akik pótolják a miattam kieső „forgalmat”, úgyhogy az a tény, hogy több csirkemell alapú ételkedvencem is van a Pálmában, jelzés értékű.
Firenzei csirkemellet rendeltem, ez az egyik legfinomabb.

Ez az étel egy mutatós torony, grillezett csirkemell alapról építkezik, egy szelet grillezett, főtt olasz sonka következik, újabb csirkemell szelet, fölötte párolt, enyhén fokhagymás paraj, majd egy mindkét oldalán átsütött tükörtojás, ezen grillezett mozarella szelet, majd újra egy egy kisebb szelet csirkemell, majd a torony tetején egy fél grillezett paradicsommal fejeződik be. Burgonyapürével és pecsenyelével tálalják.
Családunk minden tagja szerint itt a legjobb a tartárbifsztek a városban, a gyerekek ketten egy 15 dkg-os adag tartárt kértek.
A férjem nagy rajongója a Pálmában készült csirkés enchillada-nak, csak fél adagot kért, mert rendkívül gazdagon mérik itt az adagokat.

Desszertnek feketecsokival töltött mandulalinzert rendelt a kisfiam, melyet vaníliafagylalttal és meggyöntettel tálalnak. A férjem és a lányom kettétálaltatott egy alpesi csokoládétortát, a két féladagból mindketten tökéletesen jól laktak.
A gyerekek óriás limonádét kértek mindketten az ebédhez, ezt is itt készítik talán az egész városban a legfinomabban. A lányom véleményére adok, hiszen ő igen sok helyen megfordul egy limonádéra a barátokkal. A férjem sört ivott, és kávéztunk is.
9.000 Ft-ot fizettünk, és még egy kis tatárt haza is hoztunk.

Mindig sok pincér van műszakban, és évek óta ugyanazok a készséges és villámgyors „srácok” szolgálnak ki minket.
Számos életszerű ételkülönlegesség van a Pálmában az étlapon, ha valaki Debrecenben jár, csak ajánlani tudom.
A Pálmában készülő borjúpofáról és további kitűnő ár-értékarányban álló ételekről, valamint magáról a Pálma Pubról a legközelebbi látogatásom alkalmával számolok be.

Így ünnepeltünk mi: estebéd a Paripa csárdában

Debrecenben mindenki ismeri a Paripa Csárdát. Néhány kilométerre van csak Debrecentől, természetvédelmi övezetben. A csárda 2005-ben gyakorlatilag porig égett, de a debreceniek nem váltak meg egykönnyen kedvenc csárdájuktól.
A város, számos vállalkozó, és maguk a debreceni emberek adták össze a csárda újjáépítésére szolgáló összeget. Bajnokcsapatunk, a DVSC is főtámogatója volt az újjáépítésnek. Ha én magam is nem lettem volna részese, akkor el sem hinném, hogy megtörténik manapság ilyen.

Ezt abból az apropóból említem meg, hogy az új kenyér ünnepének másnapján nem estebédelhettünk volna itt, ha a csárda újjáépítése nem valósul meg.
A házunktól kb. 20-25 kilométerre esik a csárda, a Panoráma úton biciklivel erőltetetett menetben körülbelül egy órás út. Tegnap alaposan elfáradtunk az egész napos programban, a lányom és én megtagadtuk a biciklitúrát. A fiúk emberkedtek, ők biciklivel jöttek.
Nem telefonáltunk ki, hogy van-e rendezvény, volt is egy esküvő, de szerencsére a kerthelyiség üzemelt.

A násznépnek malacot sütöttek nyárson, ez külön emelte a hangulatot.

A friss, erdei környezetben még szinte fáztunk is egy kicsit. A vacsoravendégek csak jöttek, mentek, gyakorlatilag végig teltház volt. Az étlapon szinte kizárólag hagyományos ételek vannak, és nagyszerű a konyha.
Egyébként jellemző, hogy szinte minden nap témaorientált ételek is vannak az a’la carte választékon felül. Kemencében sült, hortobágyi halakból készült ételek, grill, és vegetáriánus ételek, hogy csak néhányat kiemeljek. Nem régen exkluzív, de hagyományos stílusú faházakat is építettek a csárdához, ahol az ideérkező vendégek kiváló színvonalú szálláshelyen élvezhetik az erdei környezetet. Házi füstölésű disznóságoknak és kézműves bio élelmiszereknek kis boltot is nyitottak a csárdához kapcsolódóan.

Rozmaringos, mustáros báránycombot rendeltem pirított burgonyával. Akkora adagot kaptam, hogy majd elájultam. Kétszer ájultam majdnem el, ugyanis az utolsó falatig elpusztítottam a hatalmas tányér ételt. A báránycomb puha volt, ízletes, nem volt túl bonyolítva, mégis különleges volt.

A gyerekek desszertnek palacsintát ettek, és hozzá házi meggyszörpöt szürcsöltek. Ettünk, láttunk, fizettünk, nem volt más hátra, mint hazamenni.
A kisfiamnak tele hassal elment a kedve az egyórás bicikli úttól, így a biciklijét betuszkoltuk a kocsiba, a férjem pedig azzal a lendülettel már el is startolt. A repülőstart ellenére kevés volt az esélye, hogy hamarabb érkezik meg haza, mint mi.
Beszálltunk a kocsiba, elhelyezkedtünk, majd nyúlok a gyújtáskapcsolóhoz, melyben nem volt kulcs. A férjem a bicikli tuszkolás közben az indító kulcsot a zsebébe rakta, ami távozásakor is benne maradt.
A gyerekekkel egyetemben feltört belőlem a kacaj, ami csak addig tartott, míg nem tudatosodott bennünk, hogy nincs a telefonáláshoz térerő. Jó néhány percig kerestük a természeti idill közepette, hogy a technika engedelmeskedjen. Mire fel tudtuk hívni, olyan messze járt, hogy amikor visszatért hozzánk a bicikliket kisebb darabokra szedte és mind a „hatan”, együtt, autóval tértünk haza.

Így ünnepeltünk mi: Debrecen, Debrecen

Ebben az évben számunkra még nagyobb jelentőséggel bírt az immár 41. Virágkarnevál, ugyanis a napokban 18. életévébe lépő lánykám is részt vett a felvonulásban.

Hosszú évek óta akrobatikus rock and rollozik, de ez most más, itt 4 órán keresztül vonulnak és nyolcszor táncolják el a koreográfiájukat a több kilométeres út alatt. Az elmúlt hetekben már alig láttam, az utolsó napokban gyakorlatilag reggeltől estig próbáltak.
Debreceni polgárok lévén pontosan tudtuk, hogy mikorra és hová menjünk, hogy lássuk őt az egyik helyszínen táncolni.

Nagyszerű volt látni, ahogyan az emberek ujjongva tapsoltak a táncuk alatt, de a legnagyszerűbb az volt, hogy láttam Rebekán, hogy elmondhatatlanul élvezi, és szívből táncol. Lánykám vonult tovább széles mosollyal, integetve, mi pedig visszatértünk a Kossuth térhez, ahol már feloldották a kordonokat.
Csodás volt a belváros az emberforgatagban, most különösen sok külföldi utazott hozzánk, hallhatóan kevesebb volt a magyar szó. A korzón a szökőkutak körül szaladgáltak a gyerekek, és minden második kézből kemencében sült kenyérlángost majszoltak az emberek.

Old Timer kiállítás is volt a Korzón, tömérdek program kínálkozik ilyenkor. A kisfiam meg is jegyezte az egyik kelet-európai márka páratlanul szép darabját látva, hogy anya, ezek régen sokkal szebb autókat gyártottak:-)

Újra egyesítettük a családot, és egy rövid frissítő után, azonnal indultunk a Hortobágyra a Hídivásárra.
Visszatérve Debrecenbe pihentünk egy egészen rövidet, és indultunk az esti gálára.

Egy kellemes belvárosi kávézóban gyűltünk össze a Református Nagytemplom tövében, hiszen az esti, karneváli felvonulás után következik hagyományosan a debreceni, ünnepi tűzijáték a templom előtt a őtéren.

Mire elkezdődött, már Rebeka is velünk volt, és együtt nézhettük, hihetetlenül közelről az utóbbi idő, egyik legszebb, és legjobban megkomponált tűzijátékát. A könny is majdnem kicsordult a szememből, az egész nap benyomásaival együtt, annyira átható volt.

Amikor vége lett a tűzijátéknak, néhány másodpercre néma csönd lett, majd ahogyan egy karneválhoz illik, felmorajlott újra a hatalmas tömeg zaja, nyíltak a kordonok és elindultak az emberek boldogan hangoskodva a téren. Pár perc és már fel is hangzott az egész teret betöltő zene.
Biciklivel mentünk a belvárosba – természetesen -, így a kisfiam miatt behatárolt volt az esti karneválozás. Beszélgettünk még egy kicsit a barátokkal, ismerősökkel, kibeszéltük, hogy a Duna TV-n egész délelőtt szeretett városunkról tartott bemutatót a csatorna. Büszkén meséltük egymásnak a műsorban hallottakat, látottakat.

Szeretünk itt élni. Debrecen mindig is nagy jelentőségű város volt hazánkban, majd volt egy időszak, amikor szürke köd ülte meg, mely visszafogta minden vágyakozásában. Az elmúlt több mint egy évtized alatt újra csak épül és szépül, jelentősége újra nő, szebb, mint valaha, modern és nagyon, nagyon élhető.
Én már csak tudom, hogy mennyit és hová járnak Magyarországról az emberek külföldre, így hát szívemben horgas tőr, amikor azt hallom, hogy talán, egyszer jártam már életemben Debrecenben…….

Debrecenbe kéne menni, szürkemarhát kéne enni: Both-Dega Imbisz

Az egyik legtöbbeket megmozgató témakör az oldalamon a bio hortobágyi szürkemarha ételekkel kapcsolatban volt. Elhatároztam, hogy minden információnak utána járok ezzel összefüggésben. A jövő héten magáról a gazdaságról, valamint a hús alapanyag forgalmazásáról is beszámolok.
E mellett szeretném bemutatni azokat az éttermeket is a környezetemben, melyeket jól ismerek, és ebből az alapanyagból készülő ételeket kínálnak vendégeiknek.
Az első étterem melyet be szeretnék mutatni, a Both-Dega Imbisz Debrecenben, mely egy belvárosi, különösen igényes kifőzde.
Szakmai körökben gyakran hiányolják pont az ilyen fajta vendéglátóhelyek létét, ahol minőségi, magyar alapanyagokból főznek hagyományos ételeket, kiváló színvonalon a hétköznapi vendégnek.

Jól ismerem a tulajdonost, rendkívüli lelkiismerettel irányítja a helyet, hogy barátságos, színvonalas környezetben, friss, minőségi alapanyagokból, minőségi ételeket kínáljon vendégeinek.
Éppen a napokban nyitott ki újra a hely a néhány napos átalakítás, felújítás után, új arculat került bevezetésre, mely hangsúlyosan közvetíti az új alapanyagok és új italválaszték bevezetését.

Both Tibor elmondása szerint a legfontosabb számára a hétköznapi étkeztetésben a magyarságtudat és az egészséges táplálkozás közvetítése.
Felhasznált fő alapanyagok a hortobágyi bio szürkemarha, racka, ezen kívül kizárólag sertés tarjából, pulyka combból és csirkemellből készülnek a húsos ételek.

Minden nap van hideg és meleg leves, egyféle főzelék, fasírt, rakott étel, pörkölt, frissen sült: 2-3 féle pácolt húsféléből, köretként grill zöldség, szalonsaláta, valamint galuska, rizs, tészta és kétféle burgonya. Minden nap egyféle, sajátkésztésű desszert. Egyáltalán nem kínálnak félkész, vagy máshol készült termékeket.

Egyik népszerű ajánlatuk a csibeburger, melyet pácolt csirkemell filével, grillezett mozarellával, idénysalátával, házilag készített öntettel készítenek, és vaslapon pirított, átmelegített zsömlében kínálnak.

A Both-dega Imbisz Debrecen belvárosában, a patinás Vígh mozi belső udvarában, a református Nagytemplom és a Korzó közvetlen szomszédságában, nyugodt környezetben, nyáron hangulatos terasszal kényezteti vendégeit a kitűnő alapanyagokból, háziasan elkészített ételek mellett.