Omlós fehérpecsenye steak ötborsos hagymamártással – roppanós zöldségágyon, szalonnás babrőzsével

A kíméletes elkészítési mód menetidejét leszámítva ez egy roppant egyszerű és időtakarékos prémium étel.

Addig, amíg a sütőben párolódik a steak, addig pedig megteríthetünk, elkészíthetjük a köreteket és kibonthatunk hozzá egy üveg jóféle vörösbort.

Szándékosan készítettem kizárólag szénhidrátszegény zöldségköretet hozzá, mert ha már adunk az élvezetnek, legyen benne az a pláne, hogy az étel nem hizlal.

Ha hetente kétszer, háromszor a szelektív étkezés szabályai szerint étkezünk, már az is sokat segít abban, hogy az emésztésünk rendben legyen, és ne terheljük állandó jelleggel vegyes táplálkozással a gyomrunkat, és ne hízzunk.
Természetesen az étel legfőbb erénye az, hogy rettentően finom, a fentiek tükrében lelkiismeret furdalás nélkül gyűrtem le a 25 dkg-os steakemet.

Egészen egyszerű, letisztult ízekre vágytam, így nem kapott valamilyen különleges fűszerezést sem a hús, sem a mártás. Mondhatom, hogy nem tévedtem. Van, hogy nincs szükség rozmaringra, kakukkfűre, római köményre, korianderre, vagy más erőteljes fűszerekre ahhoz, hogy végső íz összhang rendben legyen. Szerintem a steak különösen ilyen.

Hozzávalók 2 főre:

2 szelet, egyenként 25 dkg-os fehérpecsenye steak

4 dkg vaj

só, frissen durvára őrölt öt bors (fehérbors, feketebors, zöldbors, rózsabors, szegfűbors)

Az ötborsos hagymamártáshoz:

a steak sütéséből visszamaradt pecsenyevaj

néhány kocka hideg vaj

6 mogyoróhagyma

6 gerezd fokhagyma

2 dl 30%-os habtejszín

1 dl száraz fehérbor

só, frissen durvára őrölt öt bors

A roppanós zöldségekhez: cukorborsó, vékonyra szelt sárgarépa, lapra szelt csiperke, cikkekre vágott sonkahagyma és félkarikára vágott piros kápia paprika, kevés vaj a sütéshez és pár csepp világos szójaszósz az ízesítéshez.

A szalonnás babrőzséhez: ceruzabab és nagyon vékonyra szelt bacon.

A fehérpecsenyéket forró serpenyőben, oldalanként 1-2 perc alatt éppen csak átsütöttem. Cserépbe tettem és 70 C fokos sütőben majdnem másfél órán át pároltam. 20 percenként átfordítottam, hogy ne száradjon ki a hús felszíne, a húsból kifolyó szaft éppen elég volt erre a célra.

Attól függően, hogy mennyire átsülve szeretjük, ujjpróbával ellenőrizhetjük a steak belsejének állapotát. A férjem nem szereti a véres vagy erősen rozéra sült húsokat, így én addig pároltam, amíg még rugalmas volt a hús, de már csak kevéssé engedett a nyomásnak. 

A serpenyőben visszamaradt vajba dobtam a vékonyra karikázott mogyoróhagymát, majd amikor már puhára dinsztelődött, a fokhagymát és alaposan megborsoztam. A borsnak hangsúlyosnak kell lennie a mártásban, de nem estem túlzásokba. Együtt dinszteltem kicsit, majd felöntöttem a fehérborral és beforraltam. Amikor elpárolgott a szesz és besűrűsödött a hagymás alap, felöntöttem a tejszínnel és megsóztam. Néhány percig főztem a mártást, majd lekapcsoltam alóla a hőt és hagytam, hogy néhány kocka vaj elolvadjon a mártásban. Melegen tartottam tálalásig, de ezt a mártást könnyen újra lehet melegíteni.

A ceruzababot gőz fölött megpároltam, majd egy-egy vékony bacon szelettel összefogtam néhányat és addig sütöttem, amíg a bacon el kezdett pirulni. 

A zöldségeket forró serpenyőben roppanósra pirítottam a vajon, először a répát, a cukorborsót és a paprikát, majd a gombát és a hagymát hozzáadva. Végül meglocsoltam pár csepp világos szójaszósszal és tálaltam.

Igazán jól sikerült ebéd volt: színes, ízletes és ínyenc.