Butaságom története: mustárpácos flekken zöldsalátával, juhtúrós öntettel és tzatzikivel.

A flekken már csak azért is a kedvenc grill ételem, hiszen gyermekkoromban leggyakrabban flekkent sütöttünk. Igaz, mostanában nem grilleztem tarját úgynevezett flekken páccal, de az elmúlt 15 évben úgy megszaporodtak a kedvenc grill variációk, hogy ritkábban kerül egy-egy terítékre.
Nem vásárolok gyakran előre összeállított fűszerkeveréket, hiszen nem szívesen mondok le "más szája ízének kedvéért" arról, hogy magam határozzam meg az arányokat és a fűszerféleségeket. Ez esetben ráadásul friss fűszereket is alkalmazhatok, illetve jóval olcsóbban állítom össze a nekem tetsző, állományjavítók nélküli, és ami még ettől is fontosabb kevésbé uniformizált fűszerkeveréket.

Persze nálam is vannak kivételek, példának okáért a chmeli- suneli grúz fűszerkeveréket szívesen veszem meg előre összeállítva, mert mondjuk lepkeszemmaghoz külön nem nagyon jutok hozzá.
Nem tartom ördögtől valónak a kapható fűszerkeverékeket, vagy fűszeres ételapalapokat, de nem hiszem, hogy attól lennék okos vagy okosabb szakácsnő, hogy miután beszereztem a legalkalmasabb húsféléket, a friss zöldségeket, ezeket szépen előkészítem, és amikor már csak meg kell fűszereznem, akkor előhúzok egy csomag”okos” fűszeralapot és a mellékelt sütőzacskót, hogy bevégezzem a vacsorát.

Házi fűszerkeveréket összeállítani a legkevesebb idő és számomra a legkreatívabb része az ételkészítésnek. Sütőzacskót pedig több darabos csomagban vásárolok, így fillérekből bármikor rendelkezésemre áll.
Az "okos panír", az már más tészta, hiszen az nálam szentségtörés számba megy. Ha már arra sincsen ideje és lehetősége valakinek, hogy legalább gyári morzsával és gyári tojással panírozzon példának okáért csirkemellet, akkor szerintem valami „egyszerűbb” ételt válasszon, ne „reszelje” a rántott hús vacsorát. Nekem még rosszabb érzésem támad az egyfázisú gyári panír láttán, hallatán, mintha fagyasztott ripp-roppot vásárolna valaki, hiszen ez esetben már lenne választási lehetőség, hogy a friss húshoz két evőkanál lisztet, két felvert tojást és két, robotgépben fél perc alatt frissen őrölt zsemlemorzsát használjunk a panírozáshoz. És két tányérral több mosatlant.
Szóval én maradok az a buta szakácsnő, akinek a gyerekei nem attól lelkesek, hogy feltépek egy zacskó leves, mártás vagy fűszeralapot, hogy kedvükre tegyek a vacsora vagy a vasárnapi ebéd tekintetében.

Nem az bánt, hogy ezek a félkész és kész termékek behálózzák a világot, hiszen a választás joga mindenkinek sajátja. Annak burkolt, vagy kevésbé burkolt közvetítése viszont, hogy az az okosabb, az a kedvesebb a családja számára, aki ezt választja, az már alapvetően bánt és dühít.

Mert hogy a mai nagymama attól kedves és ügyes, hogy csokoládés krémjoghurttal indítja az unokáját a kirándulásra, hogy a coca-cola teszi meghitté a karácsonyt, hogy az okos, gondoskodó anyuka fűszeralapból készít minden este vacsorát. Arról nem is beszélve, hogy főműsoridőben fittness sztárcsalád tanítja úgy főzni a népet, hogy a műsorhoz az egyik legpatinásabb magyar étterem séfje vágja össze a hozzávalókat és tervezi meg az aktuális menüt. Számomra mindez már nem csak megdöbbbentő, de röhejes is.

Bocsánat a kitérőért, de amikor a világhálón körülnéztem flekken ügyben, többnyire ezt találtam flekken ízesítésre: egy zacskó flekken fűszerkeverék. Úgyhogy most megosztom az én egyszerű mustárpácomat flekkenhez, melyet körülbelül 10 perc alatt állítottam össze.
10 szelet, egyenként kb. 15 dkg-os tarjához:

1 közepes fej vöröshagyma lereszelve (granulátum is használható)
12 gerezd fokhagyma lereszelve (granulátum is használható)
1 teáskanál frissen őrölt kömény
1 teáskanál friss, aprított rozmaring (szárított is lehet)
1 teáskanál színes bors (feketebors is lehet)
2 evőkanál dijoni mustár
2 evőkanál magyar mustár
4 evőkanál növényi olaj (olíva, mogyoró, napraforgó)
fél citrom leve

Bátran használtam friss fokhagymát és vöröshagymát, hiszen most a bográcsoshoz tartozó öntöttvas grill lapon készültem grillezni, ahol is a húsból kisülő zsír és a szaft megfelelő kenést biztosít, hogy ne égjenek meg.
Az enyhén klopfolt tarjaszeleteket megkentem a mustárpáccal és ment pihenni a hűtőbe. Egy-két napig érdemes pácolni a tarját, véleményem az, hogy minimum 15-24 órán át, de két napnál nem tovább.

Először sopszka salátát akartam készíteni, végül kétféle gyalult káposztát és répát, kis kockára vágott zöldpaprikát, szeletelt lila és újhagymát és koktélparadicsomot kevertem össze. Juhtúrót (friss brindzát) kikevertem néhány kanál görög joghurttal, vágtam bele snidlinget, ezt kínáltam a salátához öntetnek.

Egyszerű tzatzikit készítettem. Kígyóuborkát durva reszelőn lereszeltem, sóztam borsoztam és fokhagymát reszeltem hozzá. Fél óra múlva szűrő és merőkanál segítségével kinyomkodtam, de kézben is szoktam. A görög joghurtot mindig elkeverem egy evőkanál olívaolajjal, ezáltal a tzatziki sokkal krémesebb lesz. Lehet kicsit sózni is az alapot, de ez el is maradhat. Elkeverem benne a fűszeres uborkát és hűtőben pihentettem egy órát tálalás előtt.

Már csak a húst kellett kisütnöm. Sütés előtt a hús szeleteket frissen őrölt tengeri sóval szórtam meg és átforgattam. Közvetlenül sütés előtt egy kis olajjal megcsorgattam és a forró vaslapra helyeztem. Az első sütés mindig jobban megkapja egy kicsit a húst, így erre érdemes odafigyelni. A tarjasütés lényege szerintem, hogy a zsírosabb összekötő részek megfelelően átsüljenek, de a hús ne száradjon ki a hosszadalmas sütési folyamatnak köszönhetően. Ez a tűz intenzitásának megfelelő szabályozásával valósítható meg. Ergo, annyira tüzeljünk a vaslap alá, hogy a hús gyorsan piruljon, de ne égjen meg. Ez feltétlenül gyakorlat kérdése.
Az én családom jól átsütve szereti a tarját, én szívesen eszem kevésbé átsütve, kicsit zsírosabban, de még szaftosabban. A hús felszíne mindenképpen piruljon meg, hiszen ez a grillezés lényege, hogy legyen szép kérge. Arra viszont érdemes odafigyelni, hogy ne száradjon ki és ne szenesedjen el.

Két fontos részlet jut még az eszembe, mégpedig, hogy soha ne a rostélyt vagy vaslapot olajozzuk, hanem a húst. A másik, hogy addig ne piszkáljuk, míg megfelelő kérge nem sül, tehát ne mozgassuk, forgassuk, mert vagy leragad, vagy ha túl gyorsan megfordítjuk, akkor kiengedi a nedvességét és inkább fő, párolódik a hús, mint sülne. Ez a serpenyőben sütésnél is alapszabály.
Egyszerű, hétköznapi vacsora volt ez a flekkensütés, hiszen jól elő tudtam készíteni, mire a család minden tagja hazaért, már tálaltam is. Mindig több húst grillezek, mint elfogy, hiszen mi másnap hideg sültként is nagyon szeretjük a maradék salátával.

Nekem ez az okos konyha, hogy jól szervezett előkészítéssel spóroljak időt magamnak arra, hogy friss, házias ételeket tálalhassak fel. Egyből két alkalomra.