Rendhagyó szendvicskrémek: mediterrán tepertőkrém (töpörtyűkrém)

Ez a tepertőkrém a kínálat legizgalmasabb fogása, már a Vidék íze magazinban megjelent szendvicskrém receptjeim csokrára értve.

A sorozatban eddig megjelent receptjeimet ezekben a bejegyzésekben mutattam be:

Ezerarcú aioli

Rendhagyó szendvicskrémek: rusztikus kolbászkrém

Természetesen a tepertőt frissen sütöttem, én mindig húsos hasaalja szalonnából, amit a gyerekekkel akár magában is elropogtatunk! 

Most kifejezetten mediterrán stílusra hangoltam a tepertőkrémet, melynek egyik egyszerű, de különleges alkotóeleme a sült fokhagyma, amit így készítek:

Sült fokhagyma, ahogyan én készítem

A sült fokhagymát természetesen egy tepsiben sült krumpli vagy hús, vagy egytálétel mellé bedobott héjas fokhagymából is kinyerhetjük, de a sült fokhagymából készült fokhagyma krémlevesnek nincs párja:

Fokhagymakrémleves (sült fokhagymás-besameles) chorizo chipsszel, ementális pirítóssal

Hozzávalók:

15 dkg frissen sült húsos tepertő (bőr nélküli hasaalja szalonnából)

2 kemény tojás lereszelve

2 salotta (mogyoróhagyma) apróra összevágva

4 gerezd sült fokhagyma

1 teáskanál füstös spanyol paprika

2 evőkanál pirított fenyőmag összevágva

10 db kapribogyó összevágva

2 evőkanál aioli

1 teáskanál mustár

A tepertőt robotgépben krémesítettem, majd összekevertem a hozzávalókkal. Tálalás előtt alaposan lehűtöttem. 

Békebeli kovászos fehér kenyeremmel kínáltam, melyet a következő részben mutatok be! :)

Jó reggelit! Ropogós, húsos tepertő friss zöldségekkel

Nagyon szeretem a tepertőt. Különösen a bőrös kacsa-, és libahájból és a hasaalja szalonnából készültet. A libatepertőről már itt írtam.

Az egyik kedvenc csipegetni valóm is a ropogósra sütött húsos tepertő. Megsütök egy jó adagot és egy-két nap alatt elcsipegetem gyakran csak úgy kenyér és sózás nélkül, akár magában is, de inkább friss zöldségekkel. Főleg zöld-, vagy lilahagymával, paradicsommal, zöld vagy piros húsú paprikával. Természetesen egy „rendes” étkezés során ropogós héjú, foszlós belű kenyérrel az igazi, és a zöldségek kötelezőek.

Van a tepertősütésnek is néhány fortélya, hogy a zsír rendesen kisüljön, de ne égjen meg, ne süljön túl a tepertő. No, és az az igazi, ha a tepertő héja maradéktalanul elropogtatható.

Én így sütöm:

A nagyon húsos hasaalja szalonnát olyan 2x2-es kockákra vágom. Mélyebb lábasban, magas hőmérsékleten indítok. Gyakran megkeverem. Amikor el kezd a zsír kiolvadni, vagyis, amikor már van, mondjuk egy ujjnyi a tepertő alatt, akkor kissé mérséklem a hőt és így sütöm tovább. Gyakran megkeverem. Amikor már a húsos része nagyjából megsült, akkor tovább csendesítem a hőt, hogy ne égjen meg, de a zsír olvadjon ki a szalonnás rétegből.

Végül néhány marék hideg vízzel meglocsolom, hogy a tepertő héja kissé felbuborékosodjon, és biztosan elropogtathatóvá váljon.

Szűrő kanállal kiszedem a tepertőt a zsírjából és hagyom langyosra hűlni. Perszem nem mindet, mert muszáj forrón is befalatoznom néhányat.

Amikor a zsír langyosra hűlt, akkor leszűröm és később más ételekhez felhasználom. Már jó ideje nem is sózom a tepertőt, mert a frissen sült tepertő ízét még sóval sem „nyomom” el.

Nincs több bűntudatom azzal, hogy friss, ropogós, húsos tepertőt eszem időnként, mintha naponta mindenféle süteményt vagy fagylaltot nassolnék. Sőt.

Még egy különleges és ízletes tepertő a recepttáramból:

Haltepertő a javából: irdalt hortobágyi tükrös pontyból snidlinges aiollival és zsenge lilahagymával