Ropogós kacsaszárnytő sáfrányos-zöldséges rizzsel (paellával)

Most, hogy sorra veszem az elmúlt hónapokban készült ételeimet döbbenek rá, hogy nem egy, augusztus-szeptemberben készült ételemről sem írtam.

Ez a ropogós kacsaszárnytő egy véletlenül jött ebéd volt, nem is olyan nagy baj, hogy most mutatom be, hiszen a kacsának mostanság van „szezonja”.

A kacsaszárnytő inkább amolyan ínyenc fogás, mint nagyon laktató, hiszen mire elkészül és kisül a zsírja, addig mindössze  ínyencfalatok maradnak a csonton. No, de nem kell mindig kilószámra habzsolni a húst, az a pár falat, ami csonton marad, az mindenképpen megéri, hogy éppen ezt az ételt készítsük el.

Két főre készült a kacsaszárnytő, négy főre pedig a zöldséges paella, ami önmagában is megállja a helyét, mint főétel, még hús nélkül is. A receptben a szárnytőt is 4 adagra adtam meg.

Volt itthon többféle maradék zöldségem, és tudjuk, a kacsa rizzsel a legfinomabb, így esett a választásom a zöldséges paellára.

Elég pocsék képeket sikerült készítenem, azért bízom abban, hogy maga az étel „minősége” átjön a leírásból.

Hozzávalók 4 főre:

12-16 db kacsa szárnytő

durvára tört színes bors

durva szemű fokhagyma granulátum (hiányában finomszemcsés)

durva szemű tengeri só

néhány ág kakukkfű

2 dl száraz fehérbor

30 dkg rizottó rizs, én Arboriót használok

1 fej fehér vagy vöröshagyma apróra vágva

2-3 gerezd zúzott fokhagyma

2 evőkanál olívaolaj

1 cikk kelkáposzta csíkokra vágva

1 nagyobb répa karikára vágva

1 fehérrépa hasábra vágva

1 zöldpaprika darabolva

2 evőkanál sűrített paradicsom

15 dkg zöldbab

15 dkg zöldborsó

csipet sáfrány

só, bors

9 dl csirke alaplé (vagy bármilyen húsleves), de vizet is használhatunk, mert a sok zöldség kellemesen megízesíti a paellát, ez esetben érdemes intenzívebben fűszerezni.

A szárnytő darabokat bőrét bevagdostam, majd fűszereztem és vékonyan libazsírral kikent cserépben 240 C fokon úgy 20 percig sütöttem. Azért, hogy gyorsan kisüljön a zsírja, de ne száradjon ki a húsa. 10 perc múlva megforgattam őket.

Hozzáadtam néhány kakukkfű ágat, és a fehérbort, majd fólia alatt körülbelül másfél órán át pároltam 160 C fokon. Süthetjük fedetlenül is, 180 C fokon, akkor kicsit tovább. Érdemes puhára, porhanyósra sütni/párolni mielőtt felpirítjuk. Persze a párolási idő függ a kacsa minőségétől. A szabad tartásban nevelt kacsa hosszabb ideig készül.

Nem öntöttem le a kisült zsírt, hogy abban süljön, ne száradjon ki és ne főjön. Végül levettem róla a fóliát és 220 C fokon ropogósra sütöttem.

Közben elkészítettem a zöldséges paellát.

Az olívaolajon megfonnyasztottam a hagymát, hozzáadtam a fokhagymát majd a borsó és a bab kivételével a zöldségeket. Néhány percig – úgy 5 percig – pirítottam, majd hozzáadtam a rizst és 1-2 percig együtt sütöttem. Elkevertem a paradicsompürével, majd felöntöttem az alaplével. Hozzáadtam a sáfrányt és fűszereztem. Forrpontig hevítettem, majd egészen csendes tűzön pároltam tovább.

Amikor már majdnem az összes levét beitta a rizs, akkor hozzáadtam először a zöldbabot, majd a zöldborsót is. Csak ekkor szoktam megkeverni, és ez után sem kevergetem. Hagyom, hogy szépen összeálljon a paella.

Attól fogva, hogy az alaplével felforrt, körülbelül 18 percig párolom, ennyi kell az Arborio rizsnek, hogy „al dente” megfőjön. Ekkor beteszem a 180 C fokra előmelegített sütőbe, amit azonnal üzemen kívül helyezek/elzárok, és 10 percig hagyom „szikkadni” a paellát benne.

Ezt követően azonnal tálalom.

Igaz, elég pocsékak a képek, de szerintem a lényeg érzékelhető. Az ízletes kacsa szárnytő és a sok-sok zöldséggel készült paella jó társítás. Nagyon finom volt.