Nem szokványos elkészítése ez a karalábélevesnek. Nem kellene visszahőkölni első körben attól, hogy karajcsonttal és disznófarokkal készül, mert a végső íz élmény elegáns és bársonyos. Krémes, édes, friss és különleges.
Egy páratlan családi recept a leves kiindulópontja, amit ma még sikerült egy kicsit „tovább gondolnom”. Mindössze a sűrítésen változtattam a korábbi enyhe besamelt cseréltem most le más eljárásra.
Hozzávalók körülbelül 6 adaghoz:
80 dkg konyhakész, szeletelt zsenge karalábé
20 dkg apró kockára vágott vörös vagy fehérhagyma
1 szál póréhagyma
2 evőkanál libazsír
tengeri só, frissen őrölt zöldbors
3 evőkanál nádcukor
5 dkg zsíros (most ír) vaj
½ liter víz a végső hígításhoz
A disznófarkat és a karajcsontot jeges vízben alaposan kiáztattam. Úgy fél óra alatt. Papírtörlőn leszárítottam.
A libazsíron megdinszteltem a hagymát, majd hozzáadtam a póréhagymát. Amikor a póréhagyma elveszítette nyersségét, akkor hozzáadtam a disznófarkat és karajcsontot és fehéredésig pirítottam közepes lángon. Sóztam, frissen őrölt zöldborssal hintettem meg és zsírjára pirítottam, még mindig közepes lángon. Felöntöttem vízzel, hogy kétharmad részben fedje a csontokat és 2 órán át lassú tűzön pörköltem.
Közben felszeleteltem a karalábét. 8 részre vágtam, majd lapra. A karalábé kalapját és zsenge leveleit jeges vízben fél órán át áztattam. Így szép zöld, friss és ropogós lesz. A szobahőmérsékletű tejfölt és tejszínt alaposan elkevertem.
A vajon megdinszteltem a csíkokra vágott karalábé leveleket és kalapot. Hozzáadtam a szeletelt karalábét. Magas hőfokon megpirítottam, de vigyáztam, hogy színt ne kapjon. Megszórtam a nádcukorral és egy csipet sóval, majd saját levében roppanósra pároltam.
Az alapléből kihalásztam a csontokat, majd krémesre turmixoltam a levet. Hozzáadtam a karalábét és felöntöttem a vízzel. Felforraltam. Majd csendes tűzön egy-két perc alatt összefőztem.
A tejszín-tejföl keverékhez forró levet mertek, alaposan elkeverem, majd behabartam vele a levest.
Csendes tűzön rotyogtattam még pár percig. Visszatettem bele a csontokat és disznófarok darabokat és néhány perc alatt, csendes tűzön összefőztem.
A háromféle zsiradék és a krémesítő hozzávalók (tejföl és tejszín) nem csak összefogják az ízeket, hanem - liszt nélkül - még nagyszerűbben krémesítik, sűrítik a levest a turmixolt hagymás alap segítségével.
Ezt a levest is hagyom pihenni, hogy a főzés után megnyugodjon és kisimuljanak benne az ízek. Hagyom langyosra hűlni, majd nem túlforróra visszamelegítem.
Szerintem erősen langyosan a legfinomabb és a farok és húsos csont darabokkal feltálalva. Ezeket természetesen ki is lehet dobni, de a belőlük kiolvadó ízektől lesz ez a leves különleges.
Amikor egy étel ennyire ízlik, mint ez, vagy nem találok szavakat, vagy talán túl sokat is. Nekem annyira összhangban vannak a selymes, összeillő ízek, a nem szokványos alapanyagok ellenére, hogy örök kedvencem marad, bár gyermekkorom óta az.
Úgy tudom, egyedinek számít a kiindulópontként szolgáló családi recept is, mely itt található.
Érdemes benézni korábbi leves receptjeim közé is, itt.
