Nagyszerű hétvége 1. rész. Slambuc vagy krumplistészta?

Ezen a hétvégén inaktív voltam az oldalamon, elhatároztam, hogy ez a hétvége kizárólag a gyerekről fog szólni és kint töltjük a szabadban.
Megkezdődött a visszaszámlálás a kerti mulatságok tekintetében, de nem kívánkoztunk összejövetelre, csak egy kis kötetlen sütés-főzésre a kertben. A fincsi retro kaják után én a slambucra szavaztam, a gyerekek pedig „már megint” fogósra.
Előkészítettem a fogóst, hogy ahogyan elkészül a slambuc, ők is élvezkedhessenek a tábortűz mellett.
Illik rendesen őrizni a bográcsos ételt, így volt elég ráérő időm, hogy megörökítsem a még virágzó növényeimet is a kertben.

Errefelé, kicsit lazábban bánunk a slambuccal, „saját” ételként tekintünk rá, és jogot formálunk arra, hogy kedvünk szerint alakítsuk a hozzávalókat, arányokat.

Természetesen, ha nem mifelénk készítik, akkor minden apró változtatásra csak „úgy ugrunk” a hagyományőrzés védelmében, de őszintén ki kell, hogy mondjam, hogy ahány ház, annyi szokás itt az Alföldön, ahogyan megfőzzük.
A legfőbb vitaalap, hogy a szalonna zsírban kötelező-e átpirítani a tésztát, majd félretenni, és később, a hagymás burgonya alapra visszatenni.

Még két kérdőjel merül fel a slambuc főzése során, hogy menjen é bele pirospaprika és lecsó, vagy végzetes bűn, ezen kellékek alkalmazása.

Én speciel nem főzök a saját értelmező szótáram szerinti krumplistésztát a konyhában, csakis nyáron, bográcsban slambucot a szabadban, valamint ennek a hagyományos ételnek már egy modernizált változatát.
Nem pirítom meg a tésztát előre, és teszek bele egy kis pirospaprikát, paradicsomot és zöldpaprikát is.
Nagy becsben tartom a hortobágyi húsok boltjában vásárolt, bio mangalica sós szalonnát, olyan fantasztikusan jó minőségű, ízű, állagú szalonna, hogy nemigen kóstoltam jobbat.

A szalonnával kicsit túllőttem az előkészítés során a célon, mert az íze miatt, az előzőleg felvágott sós szalonnához szeleteltem még a saját mangalica füstölt szalonnából is.

Kaptam nem régen Mikepércsről egy jó adag házi pirospaprikát, már alig vártam, hogy kipróbálhassam.

Összeállítottam a hozzávalókat, én így szeretek nekikezdeni a bográcsolásnak.
20 dkg vegyes mangalica szalonnát kockáztam fel, 25 dkg soktojásos házias lebbencstésztát készítettem elő, 60 dkg krumplit közepesen vékony karikára vágtam és vízzel felöntöttem, 2 közepes fej makói hagymát apró kockára vágtam, sót, borsot és a fűszerpaprikát is mellé készítettem. 2 kisebb zöldpaprikát és egy nagyobb paradicsomot is felkockáztam hozzá.

A szalonna kockákat kisütöttem, a hagymát megpároltam benne, hozzáadtam egy kevés (egy evőkanál) fűszerpaprikát, és a burgonyát. Jól összeforgattam, majd amikor már átjárta a hagymás, szalonnás zsiradék akkor sóztam, borsoztam. Hagytam, hogy levet engedjen, és így pörköltem, míg majdnem megpuhult. Ekkor felöntöttem a burgonya áztatólevével, de csak annyival, hogy éppen ellepje. Amikor újraforrt, beletörtem a tésztát kisebb darabokban, és ettől kezdve már nem kevertem-kavartam.
Megvártam, míg a tészta szépen beilleszkedik a szalonnás, zsíros, krumpli raguba, átpuhul, és az étel egységgé áll össze.
Amikor teljesen elfőtte a levét, akkor elkezdem forgatni, no nem 32-szer, csak vagy 8-10-szer.
Én úgy szeretem, ha nem kozmál nagyon le, de az alja megpirul és a forgatástól gyakorlatilag körbepirul.

Mondhatom, a slambucom emberesre sikerült, a jó mikepércsi házi paprika felér az őrölt, piros jalapenoval, ami csak az első kóstolásnál derült ki számomra. A hortobágyi mangalica szalonna pedig jó sok zsírt engedett, így a tészta nem állt össze tömör gömbbé a bográcsban. Meg tudtam ugyan forgatni, de lényegesen kevésbé pirult meg, mint terveztem.

Hogy most ezt az ételt slambucnak, vagy bográcsban készült, alföldi krumplistésztának hívjam-e, nem is tudom. Maradjunk annyiban, hogy még, ha zsíros is lett, és jó csípős is, de nagyon-nagyon finom. Végtére is nem ez a lényeg?

A gyerekeknek a tüzet tábortűzzé élesztettem, a fogós a slambuc után is kapós volt. Alaposan ránk sötétedett mire végeztünk, és magunkat mondhatom, nagyon jól éreztük!

Vártuk a vasárnapot, mert a Zemplénbe készültünk kirándulni, ez az egyik kedvenc úti cél, egynapos programra nálunk.
A vasárnap sem sikerült kevésbé kalandosra, ért minket egy-két érdekfeszítő gasztronómiai élmény és meglepetés.
Úgyhogy a következő részben is lesz miről mesélnem:-)