Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: slambuc. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: slambuc. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. május 13., vasárnap

Hortobágyi slambuc - öhöm, öhön, öreglebbencs - bográcsban




Amikor elkezd tavaszodni, egyfolytában a slambucfőzés jár az eszemben. Évek óta az első és utolsó étel a szezonban, amit bográcsban főzök:

Tájjellegű kedvenc bográcsos étel: slambuc, öhöm, öreglebbencs…


A tegnapi viharjelentés már előre elmosta a slambucfőzés gondolatát is, ekkor jutott eszembe, hogy a múlt évi utolsó slambucfőzésről meg sem emlékeztem.
Ennek az volt az oka, hogy kicsit elkanyarodtam a témától, de úgy hiszem okkal tettem:

Ízlések és pofonok. De vajon hol a határ?


Maradjunk annyiban, hogy az általam készített hortobágyi slambuc puritán, egyszerű változat, azonban nagyszerűsége az alábbi néhány tényezőben rejlik:

-         hagyományos eljárással készült füstölt– jó esetben mangalica – és húsos szalonna
-         8-10 tojásos házi vagy házias lebbencstészta
-         jóféle krumpli, én ez esetben is esküszöm az Agriára
-         bogrács, hiszen slambuc kizárólag bográcsban készülhet
-         jó erőnlét, megfelelő tűzkezelési ismeret, türelem
-         egy-két pohár fehér vagy vörösbor a szakácsnak
-         házi savanyúságok a tálaláshoz

Fűszerpaprikára, zöldpaprikára, paradicsomra a hortobágyi slambuchoz nincs szükség, még a bors is elhagyható, ez az egyetlen, amit szívesen teszek bele, pedig nem eleme. A fazékban készült krumplistészta pedig maradjunk annyiban, hogy nem slambuc.
Ez itt nem a reklám helye, de azon ritka fehérnépség közé tartozom, aki a favágástól és tűzrakástól a forgatásig megbirkózik a slambuckészítéssel, holott ez igazából egy férfias ételféleség elkészítési szempontból. Azért, ha kéznél van a férjem, akkor átadom neki szívesen a forgatást, főleg, ha 12 fős adagot készítek. Talán az összes bográcsos étel közül slambucot főzök a legszívesebben, pedig van egy pár bográcsban készülő étel a tarsolyomban.

Hozzávalók 12 adaghoz:

1,2 kg krumpli
50 dkg lebbencstészta
25-30 dkg füstölt szalonna
20 dkg húsos szalonna
néhány darab szalonnabőr
4 közepes fej vöröshagyma
só, bors




Először a füstölt szalonna zsírját olvasztom ki közepes tűznél, majd megsütöm benne a húsos szalonnát és a szalonnabőrt.

Ezután a szálára vágott hagymát dinsztelem meg benne, majd megpirítom – az ez esetben – kockára vágott krumplit. Itt jegyzem meg, hogy szívesebben vágom karikára, de most éppen kockázhatnékom volt.
Sózom, borsozom, és felöntöm annyi vízzel a krumpli áztatólevéből, hogy egy ujjnyira ellepje és addig főzöm, míg a krumpli megpuhul
Rámorzsolom a tésztát és hagyom, hogy beépüljön a krumpli közé. Addig, amíg össze nem áll nem piszkálom, amikor a tészta már elkezd magától elkeveredni a krumplival, akkor a kanállal megszurkálom.
Amikor összeállt, akkor rázogatással ellenőrzöm, hogy mikor lehet megforgatni, ugyanis ekkorra áll össze a krumplis tésztagömb.
Elméletileg 32-szer illik megforgatni, de a helyzet az, hogy azt mi nem tudjuk kivárni. Amikor már annyira megpirult a tészta, hogy szinte minden oldalán látszik, akkor mi egyszerűen nekiesünk, és csak esszük, esszük és esszük …
Az igazi nagymesterek, azok alaposan körbepirítják, mi szeretjük kicsit szaftosabban, így nem nagy baj, ha hamarabb csapra verjük a bográcsot.















Aki nem főzött még, annak szívből ajánlom kipróbálásra, ugyanis a mi kényes gyomrú, válogatós, nagyvárosi kölkeink csak úgy követelik, hogy mikor lesz már slambuc.

Úgyhogy mielőtt az én szívbéli barátnőm két hét múlva elutazik Spanyolországba egész nyárra, még muszáj kavarnom legalább egyet, mert enélkül el nem utazhatnak, ahogyan tavaly és tavalyelőtt sem …






2011. augusztus 29., hétfő

Ízlések és pofonok. De vajon hol a határ?


Az egyéni ízlés rendkívül szubjektív dolog. A közízlés már lényegesen eredményesebben mérlegre állítható. Mérlegre állítható, hiszen az elfogyasztott alapanyagok minőségét és mennyiségét mondjuk, nemzetgazdasági szinten le lehet mérni. Például az egészségügyön, hiszen vannak tipikusan a helytelen táplálkozásra utaló betegségek. Vagy a kapható élelmiszerek minőségén és választékán. Ugyanis elsősorban a kereslet határozza meg a kínálatot. Én úgy érzem, hogy van mit javítani a magyar étkezési közízlésen.

Azt látom, hogy gyűjtő és recept feltöltős oldalakat létrehozni jó üzlet lehet, mert gomba módra szaporodnak. Egyre nagyobb a verseny a látogatottságért, mert válogatás nélkül kerülnek – ezeken a csatornákon keresztül is - a világhálóra receptek. Ingoványos talajra léptem, ugyanis mindenkinek szíve joga, hogy mit oszt meg a világhálón, vagy mit hirdet a médiumokban. Bárki, bármilyen receptet feltölthet egy receptgyűjtő oldalra és bármilyen terméket hirdethet vagy eladhat bármilyen címszóval. Gyakorlatilag nincs felelőssége rajta. Kérdezzem, vagy megállapítsam, hogy nincs határ?

Maradnék a fakanálnál. Az egyik oldalon futótűzként terjednek a kép és receptlopások. Itt arról van alapvetően szó, hogy különösebb szellemi és anyagi befektetés nélkül hasznosítja valaki, más szellemi termékét. Ami nem pusztán szellemi termék, hiszen egy, a valóságban is elkészült ételt nem csak kitalálni és megfőzni szükséges, hanem az alapanyagokat is be kell beszerezni és nem csak humán, hanem energiaforrás is szükséges hozzá, mely igenis pénzbe is kerül.
Nem csak egyes bloggerek építkeznek mások receptjeiből és képeiből, hanem közismert nagy cégek is, akik nem szeretnének a termékük népszerűsítésébe ezen a vonalon anyagilag befektetni. A médiumoknak fizetnek mint a katonatiszt, a szerzőknek már nem szeretnének. Nem felkérnek, hanem elvesznek. Nem fizetnek, csak profitálnak. Hiszen a világhálón mondhatjuk úgy is, kialakulóban van az önkiszolgálás e téren.

A másik oldalon pedig boldog-boldogtalan írhat, feltölthet receptet, hiszen minél többen töltenek fel, annál nagyobb lesz az oldal látogatottsága. Egyszerű a képlet.

Mostanában nagyon sokan megnézik a slambuc recepteket az oldalamon. Nem csodálkozom, hiszen ez egy tájjellegű pásztorétel, kifejezetten a Hortobágy környékén főzik, az ország különböző részein biztosan nagyon sokan vannak, akik még életükben nem ettek. Minden esetre sokan kereshetnek slambuc receptet, mert most, bogrács szezonban minden nap vannak jó néhányan, akik a receptemnél kötnek ki.
Többször főzök slambucot, mint ahányat bejegyzek az oldalamon, mifelénk ez egy hétköznapi, "tavasztól őszig" egytálétel, úgyhogy akár minden héten kavarunk egyet.

Bográcsban. Ugyanis a slambuc bográcsos étel. Slambucot nem lehet fazékban főzni. Nem a hagyományokra hivatkozva nem lehet és nem is azért mert szentségtörés, hanem mert a slambucnak nevezett étel csak egy bizonyos edényfélében nyeri el azt az ízt, azt az állagot, ami miatt így főzik, és ez a bogrács. Az alábbi video jól szemlélteti, hogy mi a különbség, ha a slambucot fazékban vagy bográcsban főzik.
Mondjuk kifejezetten vicces számomra – aki évtizedek óta eszem és főzök slambucot – hogy a balga műsorkészítők éppen az ellenkezőjét próbálják bemutatni, mégpedig hogyan kell slambucot fazékban főzni. Nos, pontosan olyan eredménnyel lehet, mint azt, ez a video bemutatja.



Következzék most egy olyan video, mely valóban a slambuckészítésről szól. Ettől – úgy hiszem – világossá válik, hogy ez nem valami álhiszti, vagy modoroskodás, vagy kikérjük magunknak egy hagyományos pásztorétel nevében, amiről beszélek. Egyébként meg minek fából vaskarikát, miért is kellene olyasmit erőltetni, ami nem megy, még akkor is, ha mindössze csak szalonna, krumpli, vöröshagyma, lebbencstészta, só szükségeltetik hozzá. Ha nincs kéznél bogrács.


A legmegdöbbentőbbnek mégis a következő recept bizonyult, ahol jól körvonalazódik a mostani internetes recepttrend. Írjunk egy kamureceptet, mellékeljünk hozzá egy művészi fotót, adjunk meg hozzá kalóriabontást, tehát csomagoljunk be szépen valamit, amiben csak tartalom nincs. Valahogyan ez annyira jellemző a mai világra.


Slambuc

Hozzávalók

60 dkg füstölt szalonna
3 fej vöröshagyma
1 fej fokhagyma
4 marék házi kockatészta (kb. 40 dkg) lehetőleg 8 tojásos
1 evőkanál pirospaprika
1 kg burgonya
só, ízlés szerint
A tálaláshoz:

egy kevés füstölt szalonna
Nehézségi fok:

könnyű
Elkészítési idő:

45 perc

A slambuc a XVII. századtól a szegény ember eledele volt. A legapróbb földecske is biztosított gazdája számára mindent, ami ehhez az ételhez kellett. Egyszerűen és elég gyorsan el lehetett készíteni bárhol szabad tűzön, egy bográcsban.

A füstölt szalonnát felszeleteljük, a fokhagymát és a vöröshagymát megtisztítjuk, megmossuk, majd finomra aprítjuk. A burgonyát is előkészítjük: megmossuk, megpucoljuk és kis kockákra vágjuk.
A bográcsot alaposan felhevítjük, beletesszük a szeletekre vágott szalonnát, megpirítjuk, majd kiszedjük.
Az apróra vágott fokhagymát és hagymát a szalonnazsíron megpirítjuk, majd megszórjuk pirospaprikával. Hozzáadjuk a burgonyát, azután megsózzuk. Kevés vizet öntünk hozzá, és lassú tűzön elkezdjük főzni, közben néhányszor megkeverjük.
Nagyjából 10 perc forrás után hozzáadjuk a száraz kockatésztát, és ugyanannyi vízzel leöntjük. Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Ezután már csak egyszer szabad megkeverni.
A slambucot lassú tűzön főzzük, a bográcsot időnként körbeforgatva, hogy az ételt mindenhol egyenletesen érje a hő. Amikor a tészta megfőtt, a vizét elforrta, és pirulni kezd, nagyon oda kell figyelnünk, mert könnyen odaég.
Ha elkészült a slambuc, tányérokba szedjük, és füstöltszalonna-szeletekkel tálaljuk.

A recept tápértéke:

919 kcal (3845 kJ), 20 g fehérje, 61 g zsír, 70 g szénhidrát

Szerző: Receptvarázs a TV Paprika receptoldala

Ez a recept több sebből vérzik. Akinek volt már füstölt szalonnával dolga, az már a recept első soránál visszahőköl.60 dkg füstölt szalonna zsírjában akár meg is fő ez az étel. Szó szerint. Ez a mennyiség már nem ízlés kérdése. A vöröshagyma, krumpli, tészta aránya rendben van egy verziónak, hiszen ezek az arányok az ízlés és a tapasztalat alapján változhatnak.
A következő pont, amiből ordít, hogy ezt az ételt kétlem, hogy valaki megfőzte volna, az 1 fej fokhagyma, ami belekerül. Mondani szoktam, hogy a tejeskávémba is fokhagymát teszek, de slambucba soha. Életemben nem hallottam még fokhagymáról slambucban, pedig a vegeta itt is fel-felüti a fejét.
Egy gerezdre azt mondanám, a szerző valami kis plusszal akarta jelezni, hogy hozzátett valamit önmaga ízléséből, de egy fej fokhagymától szerintem nagyjából ehetetlenné is válik az étel. Bocsánat javítok, az étel íze rendkívül rossz irányba vesz tőle fordulatot. Ha van étel, amibe nem illik a fokhagyma, még próbálkozási szinten sem, az a slambuc. No, de hát ízlések és pofonok.

Lehet persze tenni kockatésztát a slambucba, ha konyhai jelleget szeretnénk kölcsönözni az ételnek, de mivel bográcsban készül, én javasolnám, hogy maradjunk az eredeti lebbencstésztánál, felajánlva a kockatészta lehetőségét, ha éppen nincs más. Szerintem ez így korrekt, ha már az ételt slambucnak neveztük el.

A legjobban az elkészítési időn kaptam fel a fejemet. Itt már nagy volt a gyanúm, hogy a szerző ezt az ételt nem készítette el. Nehéz egy bográcsban készült ételnél pontos időt megadni az elkészülésre, de az általam készített slambucok egyike sem készült még el körülbelül 2,5 órán belül, még akkor sem, ha nem forgattam meg 32-szer. De inkább 3,5 óra, mint 45 perc. Ez azért nagy különbség.
No, és a recept a könnyű kategóriába tartozik, amit már azzal is cáfolnék, hogy ugyebár a szerzőnek sem sikerült rendesen megfőznie a slambucnak nevezett paprikás kockatésztát, tehát soroljuk csak szépen át, a haladóknak szóló kategóriába.
Ugyanis alapanyag és technológia ismeret is szükséges hozzá, hogy ez az egyszerű összetevőkből készült ételt valóban slambuc legyen, ne nyögvenyelős krumplistészta, ne kolbászos lecsós krumplistészta vagy tésztás krumplifőzelék, mint például az első videón.

Már egy hete felfedeztem ezt a receptet, akkor még hiába kerestem az adagra bontást, csak a kalóriabontás volt feltüntetve. Számolgattam, hogy a 919 Kcal hogyan jön ki a szerzőnek. Most, hogy az adagszám megjelöléssel is megtaláltam egy másik portálon, nagyjából értem. Nekem durván 5700 Kcal jött ki, adagonként 950, tehát a kalkuláció korrekt. Hozzáteszem, ha a 40 dkg szalonnát és az 1 fej fokhagymát kiveszem, ami szerintem fölösleges a receptben, akkor 470 Kcal nyom adagonként az étel. Ami ugye nem is olyan elborzasztó, még engem is meglepett, hogy ez egy nehéznek tűnő - ezek szerint – , mégis könnyű étel.

Amit még kifejezetten kifogásolni szeretnék, az a tálalás. Ha bográcsban készült, akkor hogyan került át ilyen rendezetten abba az egyébként gyönyörűséges öntöttvas serpenyőbe? A bogrács már snassznak számít tálalási szempontból? Tálaljunk fel egy hortobágyi pásztorételt provanszi stílusban?

A paradicsomsaláta ismét mosolyra fakasztó mellette, bár dekorációnak szemrevaló. Ha szeretnénk, hogy gyorsan távozzon a szervezetünkből az a 919 kalória, akkor viszont nagyon ötletes a paradicsomsaláta a slambuchoz.
Szerintem a vegyes vágott savanyúság, kovászos-, és csemegeuborka sem mutatna rosszabbul a képen, persze ez is megint ízlés kérdése. Mert hát a művészinek mondható kép kedvéért sajnos sok minden be van manapság áldozva.

Az ételt ajánló szöveg pedig egyszerűen bicskanyitogató. Semmi köze a slambuchoz. A slambuc pásztorétel, és nem a szegények eledele. Még akkor is, ha kevesebb tehetős ember akad a pásztoremberek között.

Még kekeckedhetnék egy kicsit, ami egyébként nem szórakoztat annyira, inkább vagyok boldogtalan ettől a recepttől, mint boldog.

Én csak egyet kérek a recept szerzőjétől, hogy főzze már meg egyszer ezt a slambucot nyilvánosan e szerint a recept szerint – 45 perc alatt, 60 dkg szalonnából és egy fej fokhagymával, és tálalja fel paradicsomsalátával – díszítse meg a nyers füstölt szalonna szeletekkel, ahogyan ajánlotta, majd ötödmagával egye is meg. Akkor megbocsájtok, de ezt a receptet akkor is írja át, vagy vegye le. Szerintem.

Örömmel látom időközben, hogy a szerző - Receptvarázs - időközben eltávolította ezt a receptet, de sajnos nem, csak áthelyezte egy másik linkre. Megáll az eszem! 

A napokban készülök egy részletes slambuc beszámolóra, amikor is a készítés folyamán különösen odafigyeltem, hogy lépésről lépésre be tudjam mutatni ezt a hortobágyi pásztorételt, hogy minél többen megfőzhessék, ha van kéznél bográcsuk. Hiszen úgy értékeltem, hogy van rá kereslet. A szerkesztés folyamán nézelődtem, hogy mások hogyan mutatják be a slambucot. Így találtam rá a témára. Sajnos.

2011. augusztus 19., péntek

Ünnepi ajánlat: slambuc és lecsó bográcsban, szalonnasütés, fogós








Ma is egy kedvenc magyar, hagyományos ételsor került az asztalra a kovászos kenyérsütés mellett, az ünnepen és vasárnap pedig csupa egyszerű bográcsos étel készül. Szalonnasütést is tervezünk az "új kenyérrel" és fogóst. Az időjárás úgy tűnik, hogy kegyes lesz hozzánk. Most kimaradnak a pörköltek és sültek, valamint a nemzetközi ételek is, így van ez rendjén.

Jövő szombaton Nemzeti Gulyás Nap, arra úgyis szürkemarha pörköltet tervezek, éppúgy, mint az előző, első gulyásnapon is ezt főztem.

Grillezni is fogunk a jövő hét első napjaiban, nagy kedvenc, a zsenge csemegekukorica kerül majd nyársra ilyen-olyan finomságokkal.

Ezen a hétvégén viszont az egyszerű, hagyományos ételek kerülnek előtérbe, had mutassak be belőlük néhányat kedvcsinálónak, hátha még nincs mindenhol eldöntve az ünnepi menü.


2011. május 5., csütörtök

Tájjellegű kedvenc bográcsos étel: slambuc, öhöm, öreglebbencs…





Úgy nőttem fel, hogy meggyőződésem volt, hogy nyáron mindenki főz slambucot bográcsban. Később kiderült, hogy nem is ismeri mindenki a slambucot, ugyanis ez egy tájjellegű étel, közel sem azonos a krumplistésztával. Már csak azért sem, mert a slambuc csakis bográcsban készülhet, és kizárt, hogy a jó (mangalica) szalonnát bármi másféle zsiradékkal váltsuk ki, vagy ne soktojásos házi tésztával készüljön. Mifelénk nyáridőben nincs összejövetel slambuc nélkül, nagy húsevő létemre még a grill húsokat is szívesen kihagyom a slambuc kedvéért. A készítése terén ahány ház, annyi szokás, én magam is többféleképpen készítem. Az autentikusnak mondható változatban mindössze négy fő összetevő adja az étel gerincét, a szalonna, a hagyma, a krumpli és a lebbencstészta. Semmilyen más fűszert nem ismer, mint a sót és esetleg a borsot. Ez esetben is szeretném kiemelni, hogy amennyiben az alapanyagok megfelelő minőségűek, úgy nincs egyéb ízesítésre szükség, a jó szalonna és a parázs füstje kellőképpen megízesíti ezt a nagyszerű, de nagyon is egyszerű ételt.
Korábban gyakran készítettem pirospaprikával és egy kevés paradicsom és zöldpaprika hozzáadásával, de az idén visszatértem a „gyökerekhez”. Kétféleképpen is elkészítettem már az idei szezonban, nem kapitális eltéréssel. Mindkettő egyformán finom lett.

Hozzávalók 6 fő részére:

50-60 dkg konyhakész, karikára vágott krumpli annyi hideg vízben, amennyi ellepi
25 dkg soktojásos házi lebbencstészta
15-20 dkg füstölt mangalica szalonna (lehet vegyesen, húsos szalonnával)
szalonnabőr
2 közepes fej makói hagyma apróra vágva
só, bors

1. Verzió, amikor nem pirítom meg a tésztát:

Közepes tűzön kiolvasztom a szalonna zsírját, hozzáadom a hagymát és üvegesre pirítom. Hozzáadom a krumplit, amit közepes tűzön sütök, míg üveges nem lesz. Sózom, borsozom, megvárom, míg egy kis levet enged, ezt elfőzöm. Felöntöm annyi vízzel (a krumpli áztató vízéből) ami kb. kétujjnyira ellepi és majdnem puhára főzöm benne a krumplit. A tésztát kicsit összetöröm mielőtt a krumplira szórom, hagyom, hogy magtól tűnjön el a lében, nem kavarom, nem piszkálom. Amikor a tészta kezd beépülni a krumpli közé, akkor megszurkálom a főzőkanállal, és hagyom, hogy együtt főjön, majd később piruljon a tészta a krumplival. Amikor összeállt, akkor megforgatom párszor, van, hogy jobban lepirítom, van, hogy világosabbra hagyom.



















2. Verzió, amikor megpirítom a tésztát:

Közepes tűzön kiolvasztom a szalonna zsírját, a tepertőt kihalászom, félreteszem. A szalonnazsírban megpirítom a kézben kisebb darabokra ropogtatott tésztát és megpirítom. A megpirult tésztát kihalászom egy tányérra, félreteszem. A visszamaradt zsiradékhoz hozzáadom a hagymát és üvegesre pirítom. Hozzáadom a krumplit, amit közepes tűzön sütök, míg üveges nem lesz. Visszateszem bele a tepertőt.Sózom, borsozom, megvárom, míg egy kis levet enged, ezt elfőzöm. Felöntöm annyi vízzel, ami kb. kétujjnyira ellepi és majdnem puhára főzöm benne a krumplit. A tésztát visszateszem a krumplira, hagyom, hogy magtól tűnjön el a lében, nem kavarom, nem piszkálom. Amikor a tészta kezd beépülni a krumpli közé, akkor megszurkálom a főzőkanállal, és hagyom, hogy együtt főjön, majd később piruljon a tészta a krumplival. Amikor összeállt, akkor megforgatom párszor, van, hogy jobban lepirítom, van, hogy világosabbra hagyom.

Kérek szépen mindenkit, aki még nem készített slambucot, hogy próbálja ki egyszer. Ugyanis utána újra és újra el fogja készíteni!


2011. március 21., hétfő

Baráti összejövetel kemencés vadételekkel


















Both Tibi barátom martinkai tanyájáról írtam már, ott főztem az ősszel 50 főre palóclevest hortobágyi rackából. Két éve itt vágtam le az első mangalicámat, nagyszerű élmény volt, sokat köszönhettem ekkor (is) Tibinek. Both-Dega Imbisz nevű kifőzdéjéről is írtam már, Tibi igényessége itt is hatással van, hortobágyi szürkemarha és racka ételek, mangalica és mangalicából, hagyományos eljárással készült füstölt húsok kerülnek itt a házias ételekbe. Készülök rá, hogy felfrissítem az Imbisszel kapcsolatos információkat is, hiszen jó, ha tudjuk, hogy hol kaphatunk kiváló, hagyományos alapanyagokból ételt a tányérunkba.
Visszatérve Tibire, mindent ugyanezzel a mentalitással kezel maga körül, vadászik is, ezt sem veszi kevésbé komolyan. Nem régen lőtt egy gyönyörűséges vaddisznót, melyet maga zsigerelt ki a vadász hagyományokat hűen követve. A vaddisznót megnyitották a bordáinál, így lógott kampón úgy három napig a vadász társaság hűtőkamrájában (amíg megérkezett az állatorvosi igazolás a fogyaszthatóságra), ezt követően került feldolgozásra. (A vadak kezelésével kapcsolatban nem olyan régen egy kedves bloggertársam írt érdekes bejegyzést, érdemes elolvasni itt.)
Ebből a nemes vadból készült kemencés ételekre hívott minket Tibi a március 15.-ei hosszúhétvégén többedmagunkkal.

Férjem gyermekkori baráti kapcsolatain alapuló társaságunkban szép számmal vannak gyerekek, a tinédzserektől, a még meg nem születettekig, most is van egy kismama közöttünk. Mi kirándulni voltunk előző nap, így én most nem készültem semmivel, az egyik Numan pékségből hozott három kovászos kenyérrel és egy üveg jó pálinkával járultunk hozzá az összejövetelhez. Az egyik barátunk – Martinkán, a szomszédságban lévő, saját építésű - csodás kemencéjét ajánlotta fel, másik barátunk a házi savanyút és körözöttet hozta, a harmadik cserépben összekészített csülköt, a negyedik bográcsban „mezítlábas” slambucot készített. Kati édesanyja, aki erdélyi származású, frissen kisült aranygaluskát hozott ki nekünk.
Ki kell emelnem, hogy mindez Tibinek köszönhető, szenzációsan tudja maga köré szervezni ezeket a közös összejöveteleket, ahol mindenki, mégis senki sem vendég.

Dóra, a felesége csodálatosan főz, nyereség lenne az olvasóknak, ha ezt megírná egy konyhanaplóban és közzétenné a világhálón. Ugyanis nem mindenki tud igazán jól főzni aki gasztroblogot ír, és sajnos nagyon sokan nem írnak gasztroblogot, akik jelzésértékűen jól főznek. Pedig van már szép számmal internetes konyhanapló.
Visszatérve az eseményre, a vaddisznó comb olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy a kapott kóstolót még két napra beosztottam magamnak itthon, mindig egy kicsit falatoztam belőle, az íze miatt. :)
Az Imbiszben pácolták, mondhatni egészen hagyományos pácban. Víz, olaj, fokhagyma, bors, borókabogyó, vöröshagyma, sárgarépavolt a pácban. Mangalica szalonnával és fokhagyma gerezdekkel tűzdelték meg, répa és szalonna szeletek kerültek a combra mielőtt bekerült a kemencébe. A páclevében sült, ezzel szorgosan locsolgatva. Mellette pedig a vaddisznó húsból készült töltött káposzta, természetesen cserépben.
Miklós szokta a slambucot készíteni. Most küllemre egy kicsit „haloványabbra” sikerült a szokásosnál viszont ízre valami nagyon finom volt! Én magam kétszer szedtem, a kisfiam pedig hazaútban már nekem szeregezte a kérdést: anya, te mikor készítesz már slambucot!?

























Nem fényképeztem túl sokat, hiszen elsősorban a baráti összejövetel élményét szerettem volna élvezni, de a képeim nagyon is beszédesek. A főkóstoló én voltam, ez nagyon kedves megtiszteltetés volt számomra. Alig várom, hogy legközelebb is összejöjjünk.
Related Posts with Thumbnails