Ősz búcsúztató csípős lecsó szalonna nélkül

A napokban a nyári-őszi ételeket, valamint a lassan magunk mögött hagyott évszakot lecsóval búcsúztattuk.
Egy reggel a férjem rám nézett, és azt mondta, hogy úgy megkívánta a lecsót, hogy késői reggelinek nem készíteném-e neki el.

Ekkor keveredett a gondolataimba az ősz, és a most múló szezon ételeinek búcsúztatása, ugyanis elhatároztam, hogy amennyire csak lehet, a jövőben követem az étkezésünkkel, a szezonális alapanyagokat, és ételféleségeket. Talán kevésbé erőszakolnánk meg a természetet, valamint egészségesebb, és több helyi alapanyagokat fogyasztanánk, ha nem csak azt néznénk, hogy mit lehet kapni a boltban, hanem, hogy mi teremhet természetesen meg, és étkezésünket legalább nagyjából erre alapoznánk.
Minden esetre nem álltam ellent a lecsónak, de mivel csak neki készítettem egy jókora adagot, most az ő kedve szerint rendhagyóan készítettem el.
Nem rajong a szalonnáért, ezért most nem is zsír, hanem olívaolaj alapról indítottam a lecsót, a hagymás olívaolajon a lapra vágott paprikát elősütöttem egy kicsit, hozzáadtam a nyúzott, kockázott paradicsomot, és nagyon csípős magyar fűszerpaprikával ízesítettem, sóval, borssal fűszereztem..
Csak a tojásos lecsót kedveli, így elhabartam 3 tojást, kellemesen sósra fűszereztem, és a lecsóhoz adtam.

Én a hagyományos, különösen a bográcsban készült, szalonna alapról indított lecsó híve vagyok, de ez a lecsó is nagyon rendben volt. Meg is ette mind egy szálig. Valahogy így utólag nem éreztem az eltérésben, hogy olyan nagy szentségtörést követtem volna el…..

Tökéletes magyar lecsó 1.rész

Tökéletes magyar lecsó 2.rész

Nagyszerű hétvége 1. rész. Slambuc vagy krumplistészta?

Ezen a hétvégén inaktív voltam az oldalamon, elhatároztam, hogy ez a hétvége kizárólag a gyerekről fog szólni és kint töltjük a szabadban.
Megkezdődött a visszaszámlálás a kerti mulatságok tekintetében, de nem kívánkoztunk összejövetelre, csak egy kis kötetlen sütés-főzésre a kertben. A fincsi retro kaják után én a slambucra szavaztam, a gyerekek pedig „már megint” fogósra.
Előkészítettem a fogóst, hogy ahogyan elkészül a slambuc, ők is élvezkedhessenek a tábortűz mellett.
Illik rendesen őrizni a bográcsos ételt, így volt elég ráérő időm, hogy megörökítsem a még virágzó növényeimet is a kertben.

Errefelé, kicsit lazábban bánunk a slambuccal, „saját” ételként tekintünk rá, és jogot formálunk arra, hogy kedvünk szerint alakítsuk a hozzávalókat, arányokat.

Természetesen, ha nem mifelénk készítik, akkor minden apró változtatásra csak „úgy ugrunk” a hagyományőrzés védelmében, de őszintén ki kell, hogy mondjam, hogy ahány ház, annyi szokás itt az Alföldön, ahogyan megfőzzük.
A legfőbb vitaalap, hogy a szalonna zsírban kötelező-e átpirítani a tésztát, majd félretenni, és később, a hagymás burgonya alapra visszatenni.

Még két kérdőjel merül fel a slambuc főzése során, hogy menjen é bele pirospaprika és lecsó, vagy végzetes bűn, ezen kellékek alkalmazása.

Én speciel nem főzök a saját értelmező szótáram szerinti krumplistésztát a konyhában, csakis nyáron, bográcsban slambucot a szabadban, valamint ennek a hagyományos ételnek már egy modernizált változatát.
Nem pirítom meg a tésztát előre, és teszek bele egy kis pirospaprikát, paradicsomot és zöldpaprikát is.
Nagy becsben tartom a hortobágyi húsok boltjában vásárolt, bio mangalica sós szalonnát, olyan fantasztikusan jó minőségű, ízű, állagú szalonna, hogy nemigen kóstoltam jobbat.

A szalonnával kicsit túllőttem az előkészítés során a célon, mert az íze miatt, az előzőleg felvágott sós szalonnához szeleteltem még a saját mangalica füstölt szalonnából is.

Kaptam nem régen Mikepércsről egy jó adag házi pirospaprikát, már alig vártam, hogy kipróbálhassam.

Összeállítottam a hozzávalókat, én így szeretek nekikezdeni a bográcsolásnak.
20 dkg vegyes mangalica szalonnát kockáztam fel, 25 dkg soktojásos házias lebbencstésztát készítettem elő, 60 dkg krumplit közepesen vékony karikára vágtam és vízzel felöntöttem, 2 közepes fej makói hagymát apró kockára vágtam, sót, borsot és a fűszerpaprikát is mellé készítettem. 2 kisebb zöldpaprikát és egy nagyobb paradicsomot is felkockáztam hozzá.

A szalonna kockákat kisütöttem, a hagymát megpároltam benne, hozzáadtam egy kevés (egy evőkanál) fűszerpaprikát, és a burgonyát. Jól összeforgattam, majd amikor már átjárta a hagymás, szalonnás zsiradék akkor sóztam, borsoztam. Hagytam, hogy levet engedjen, és így pörköltem, míg majdnem megpuhult. Ekkor felöntöttem a burgonya áztatólevével, de csak annyival, hogy éppen ellepje. Amikor újraforrt, beletörtem a tésztát kisebb darabokban, és ettől kezdve már nem kevertem-kavartam.
Megvártam, míg a tészta szépen beilleszkedik a szalonnás, zsíros, krumpli raguba, átpuhul, és az étel egységgé áll össze.
Amikor teljesen elfőtte a levét, akkor elkezdem forgatni, no nem 32-szer, csak vagy 8-10-szer.
Én úgy szeretem, ha nem kozmál nagyon le, de az alja megpirul és a forgatástól gyakorlatilag körbepirul.

Mondhatom, a slambucom emberesre sikerült, a jó mikepércsi házi paprika felér az őrölt, piros jalapenoval, ami csak az első kóstolásnál derült ki számomra. A hortobágyi mangalica szalonna pedig jó sok zsírt engedett, így a tészta nem állt össze tömör gömbbé a bográcsban. Meg tudtam ugyan forgatni, de lényegesen kevésbé pirult meg, mint terveztem.

Hogy most ezt az ételt slambucnak, vagy bográcsban készült, alföldi krumplistésztának hívjam-e, nem is tudom. Maradjunk annyiban, hogy még, ha zsíros is lett, és jó csípős is, de nagyon-nagyon finom. Végtére is nem ez a lényeg?

A gyerekeknek a tüzet tábortűzzé élesztettem, a fogós a slambuc után is kapós volt. Alaposan ránk sötétedett mire végeztünk, és magunkat mondhatom, nagyon jól éreztük!

Vártuk a vasárnapot, mert a Zemplénbe készültünk kirándulni, ez az egyik kedvenc úti cél, egynapos programra nálunk.
A vasárnap sem sikerült kevésbé kalandosra, ért minket egy-két érdekfeszítő gasztronómiai élmény és meglepetés.
Úgyhogy a következő részben is lesz miről mesélnem:-)