Rendhagyó, nyári vasárnapi ebéd 3. rész Magvas bagett cipók és profiterol

Szeretek érzésből alkotni ételeket. Mert mindenképpen nyerek, vagy nagyszerű ételeket, vagy tapasztalatot.
A cipókról nem akartam sokat elmélkedni, fél kiló liszthez 1 dkg élesztőt kalkuláltam, 35 dkg vízből 14 dkg-ot joghurtra váltottam, majdnem másfél dkg sót adtam hozzá és ezek duplájához 10 dkg kevert magvakat adtam. Lenmagot, hántolt napraforgót és tökmagot.
Tehát 1 kg liszt, 2 dkg élesztő, 2 doboz jó minőségű savómentes joghurt, 4 dl víz, 3 dkg só, 10 dkg kevert mag.
A lisztet mindig átszitálom, és az élesztőt elkeverem a folyadékkal, jelen esetben a vízzel. Jól összedolgoztam, 10 perc pihi, könnyű dagasztás csakis olajjal, 10 perc pihi, könnyű dagasztás, 30 perc pihi, könnyű dagasztás, 30 perc pihi, formázás. Mindig olajjal dagasztok és liszttel hajtogatok. De most nem volt szükség hajtogatásra.
6 db rudat formáztam belőle, majdnem másfél órát kelesztettem konyharuha alatt, és ment a 220 fokos sütőbe 12 percre, majd 190 fokon sült még 15-20 percet.

Ahogy elnéztem a bagett készületi fotókat a terhességeim jutottak az eszembe.
Olyan szép karcsú rudakat formáztam az utolsó kelesztéshez, majd a kelesztés alatt alaposan megdagadtak, annyira, hogy összeértek.
Amikor megsült, akkor pedig újra olyan kívánatos, valamint ropogós és ellenállhatatlan lett, de már sokkal, sokkal érettebben, mint amikor elkészült az utolsó kelesztéshez.

Egyet melegen megvágtam az éhes szájaknak, ezek a falatok mindig a legfinomabbak.

A profiterol is nagy házi kedvenc. Korábban éttermekben, cukrászdákban vettük és ettük, de mióta rám tört a valódi csokoládé láz, azóta a házi süteményeink között egyre gyakrabban bukkan fel.
A fele tejjel, fele vízzel készült égetett tészta szerintem nagyon könnyű mutatvány, a kukoricadarával készült főzött csokoládé krém pedig, maga a mennyország.

Nyomózsákkal jól teletömöm a főzött csokikrémmel a tésztapuffancsokat és erre már csak egy kis olvasztott csokoládéval, vízzel, tejszínnel, porcukorral összefőzött, csorgatott csoki kerül.
Van, hogy apróban, van, hogy nagyméretben készítem, most az óriás mérethez volt kedvem.
Szépek lettek, kívánatosak, és nagyon, nagyon finomak.

A szomszédék a bőségtálból és a desszertből is kimaradtak a késés miatt, de a férjemmel átküldtem nekik két friss bagettet még késő este, amit a kilincsre akasztott, hogy ha megéheznének a késői érkezéskor, vagy jól jön az extra friss kenyér reggel, ébredéskor.
Nagyon, nagyon örültek az „érkezőnek”, mi pedig minden „maradékot” jól hasznosítottunk magunknak, az elmaradt szomszéd váró bőségtálból.

Rendhagyó, nyári vasárnapi ebéd 2. rész A tökéletes rántott csirke és pikáns húsgolyók

A szomszéd hazaváró bőségtálból végül vasárnapi estebéd bőségtál lett.
„Levettem a fordulatból” és ráérősen nekiálltam a tökéletes bunda megalkotásához, a csinos és kívánatos tanyasi csirkémhez.
Nem régen a Bűvös szakács oldalon kaptam néhány tanácsot a tökéletes panír megalkotásához. Bevallom, én szeretek bundázni, akár trendi akár nem. És imádom hidegen is a bundázott ételeket reggelire, éjszaka, nassolni, rájárni, ezért mindig igyekszem sokat készíteni belőle.
Még felbukkant néhány darab barna csiperkegomba is a zöldségtárolóban, ezt is előkészítettem a burkolásra.
Az első fortély, amit alkalmaztam, hogy a bundázáshoz használt tanyasi tojáshoz egy bő fél kanál szobahőmérsékletű, de olvasztott házi kacsazsírt használtam.
A házi kenyeret forró levegőn szikkasztottam egy kicsit, mert nem volt száraz kenyerem. Héja nélkül, frissen őröltem porrá.
A bundát frissen őrölt feketeborssal és enyhén előpirított, héjától megtisztított durvára őrölt mandulával dúsítottam. Hozzá adtam még két evőkanál szezámmagot is.
A hús darabokat és a gombát sóztam és borsoztam, liszt, tojás, morzsa bundába forgattam.
Forró bő olajban sütöttem arany barnára, ropogósra.

Nyilván több részletben sütöm ki a csirke darabokat, még tűzforrón muszáj legalább egyet ebben a formában is „beburkolnom”. Nem baj, hogy ez után a mutatvány után csak az ízek harmadát érzem később, de a természetemet megtagadni nem tudom. A friss forró húslé, amikor elcsorog az arcomon és a kezemen, kicsit várok, mielőtt a papírtörlővel felitatom, mert ez a gyermekkoromra emlékeztet, amikor a nagymamám az első kisült rántott csirke darabot a többi unokától eltitkolva ideadta nekem.
Ez a helyzeti előnyöm valószínűleg abból fakadt, hogy míg a többi unoka szaladgált és játszott, én a szoknyája mellett voltam. Kíváncsi voltam, hogy hogyan készül az a csoda, ami az egész, népes családot arra „kényszeríti”, hogy mindent odahagyva egyszerre leüljön az asztalhoz, közösséggé kovácsolva a korábbi káoszt.
Nos, nekem sem könnyű, amikor estebédet készítek, hiszen bármivel is foglalkozik a családom többi tagja, egyre gyakrabban jönnek a kérdések, hogy „mikor is lesz kaja”?
Míg sültek a csirkedarabok, addig megformáztam az apró, pikáns húsgolyókat is, melyek tulajdonképpen a vendégváráshoz készültek, de tartalmi elemként léptek elő az estebéd bőségtálhoz.
Fogy nálunk a fasírt is rendesen, de a kisfiam focitáborban van, így egy kis csípős, fűszeres változat is belefért.
Olívaolajon, mogyoróhagymával pároltam egy kis fokhagymát és chilit, szobahőmérsékletre hűlve adtam hozzá a pont kellően zsíroskás darált setés combhoz, amit csak egy tanyasi tojással, sóval, borssal és őrölt korianderrel kevertem alaposan ki.

Apró golyócskákat formáztam belőle és hirtelen, a csirke után sütöttem ki.
Az összesen hat darab, frissen kisült magvas bagett cipó még langymeleg volt, már csak tálalnom kellet a rendhagyó, nyári vasárnapi estebédünkhöz, a korábban már említett rusztikus görögsaláta mellé.
Nem volt sült krumpli, és ubisali sem, mégis annyira tökéletes volt ez a rendhagyó vasárnapi ebéd a teraszon.

Sőt, a pikáns húsmassza majdnem felét eltettem másnapra. Most nassoltam be frissen kisütve a bejegyzés mellé:-)