Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: görög saláta. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: görög saláta. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 13., csütörtök

Görögös rablóhús: zöldséges-grillsajtos gyros nyárs fetás salátával




Újabb "hűtőtakarító" projekt volt ez a gyros nyárs. Ahhoz képest, hogy abból gazdálkodtam, amit éppen a hűtőben találtam, ha előre eltervezem sem sikerült volna tökéletesebben.

Volt mindenből egy kis maradék, valamint egy szép, majd félkilós szűzpecsenyém. Éppen 4 nyársat tudtam kihozni belőle.
Imádom a nyársakat télen is és nyáron is: grillezve vagy sütőben sütve. Hamarosan válogatás is készül a nyársvariációkból, hiszen annyira színes nálam a paletta belőle.
Következzen most ez a rendhagyó gyros nyárs, melyet szívből ajánlok akár hétköznap vacsorára, akár a hétvégi menübe. 

Hozzávalók 4 főre

1 nagyobb szűzpecsenye (40-50 dkg)
2 kápia paprika (lehet zöld vagy piros, vagy vegyesen)
12 dkg grillsajt 12 részre szeletelve (halloumi vagy más grillsajt)
10 dkg vékonyra szelt bacon
4 közepes sütni való krumpli (sárga, Agria)
gyros fűszerkeverék - házilag készítve
4 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál friss citromlé

1 kisebb jégsaláta
2 újhagyma
2 zöldpaprika
20 szem olajbogyó
10 dkg feta

2 dl görög joghurt
1 gerezd fokhagyma

A szűzpecsenyét kisujjnyi szeletekre vágtam. Az olajból, citromléből és a gyros fűszerből pácot készítettem, a sertésszűz szeleteket alaposan megforgattam benne. Fél óra múlva megsóztam és a formára vágott többi hozzávalóval nyársra húztam. Tepsire fektettem a nyársakat és meglocsoltam a maradék páclével.
180 C fokon, előmelegített sütőben 30 percig, grill-forrólevegő (200 C) programon 20 percig sütöttem. Közben egyszer-egyszer megforgattam.




Közben elkészítettem a joghurt öntetet. A görög joghurtba fokhagymát nyomtan, egy csipet sóval ízesítettem és hűtőbe tettem, hogy összeérjenek az ízek. Elkészítettem a kevert salátát melyre rátördeltem a fetát.


Színes, ízletes, könnyű és egyszerű szombati ebéd volt nálunk, megérdemli hamarosan az ismétlést.





2010. augusztus 3., kedd

Rendhagyó, nyári vasárnapi ebéd 2. rész A tökéletes rántott csirke és pikáns húsgolyók





A szomszéd hazaváró bőségtálból végül vasárnapi estebéd bőségtál lett.
„Levettem a fordulatból” és ráérősen nekiálltam a tökéletes bunda megalkotásához, a csinos és kívánatos tanyasi csirkémhez.
Nem régen a Bűvös szakács oldalon kaptam néhány tanácsot a tökéletes panír megalkotásához. Bevallom, én szeretek bundázni, akár trendi akár nem. És imádom hidegen is a bundázott ételeket reggelire, éjszaka, nassolni, rájárni, ezért mindig igyekszem sokat készíteni belőle.
Még felbukkant néhány darab barna csiperkegomba is a zöldségtárolóban, ezt is előkészítettem a burkolásra.
Az első fortély, amit alkalmaztam, hogy a bundázáshoz használt tanyasi tojáshoz egy bő fél kanál szobahőmérsékletű, de olvasztott házi kacsazsírt használtam.
A házi kenyeret forró levegőn szikkasztottam egy kicsit, mert nem volt száraz kenyerem. Héja nélkül, frissen őröltem porrá.
A bundát frissen őrölt feketeborssal és enyhén előpirított, héjától megtisztított durvára őrölt mandulával dúsítottam. Hozzá adtam még két evőkanál szezámmagot is.
A hús darabokat és a gombát sóztam és borsoztam, liszt, tojás, morzsa bundába forgattam.
Forró bő olajban sütöttem arany barnára, ropogósra.









Nyilván több részletben sütöm ki a csirke darabokat, még tűzforrón muszáj legalább egyet ebben a formában is „beburkolnom”. Nem baj, hogy ez után a mutatvány után csak az ízek harmadát érzem később, de a természetemet megtagadni nem tudom. A friss forró húslé, amikor elcsorog az arcomon és a kezemen, kicsit várok, mielőtt a papírtörlővel felitatom, mert ez a gyermekkoromra emlékeztet, amikor a nagymamám az első kisült rántott csirke darabot a többi unokától eltitkolva ideadta nekem.
Ez a helyzeti előnyöm valószínűleg abból fakadt, hogy míg a többi unoka szaladgált és játszott, én a szoknyája mellett voltam. Kíváncsi voltam, hogy hogyan készül az a csoda, ami az egész, népes családot arra „kényszeríti”, hogy mindent odahagyva egyszerre leüljön az asztalhoz, közösséggé kovácsolva a korábbi káoszt.
Nos, nekem sem könnyű, amikor estebédet készítek, hiszen bármivel is foglalkozik a családom többi tagja, egyre gyakrabban jönnek a kérdések, hogy „mikor is lesz kaja”?
Míg sültek a csirkedarabok, addig megformáztam az apró, pikáns húsgolyókat is, melyek tulajdonképpen a vendégváráshoz készültek, de tartalmi elemként léptek elő az estebéd bőségtálhoz.
Fogy nálunk a fasírt is rendesen, de a kisfiam focitáborban van, így egy kis csípős, fűszeres változat is belefért.
Olívaolajon, mogyoróhagymával pároltam egy kis fokhagymát és chilit, szobahőmérsékletre hűlve adtam hozzá a pont kellően zsíroskás darált setés combhoz, amit csak egy tanyasi tojással, sóval, borssal és őrölt korianderrel kevertem alaposan ki.





Apró golyócskákat formáztam belőle és hirtelen, a csirke után sütöttem ki.
Az összesen hat darab, frissen kisült magvas bagett cipó még langymeleg volt, már csak tálalnom kellet a rendhagyó, nyári vasárnapi estebédünkhöz, a korábban már említett rusztikus görögsaláta mellé.
Nem volt sült krumpli, és ubisali sem, mégis annyira tökéletes volt ez a rendhagyó vasárnapi ebéd a teraszon.




Sőt, a pikáns húsmassza majdnem felét eltettem másnapra. Most nassoltam be frissen kisütve a bejegyzés mellé:-)

2010. augusztus 2., hétfő

Rendhagyó, nyári vasárnapi ebéd 1. rész Rusztikus görögsaláta



Nagyon kedves szomszédaink nyaralni voltak, ilyenkor odafigyelünk egymás házára. Megbeszéltük, hogy rögtön, amint megérkeznek, átjönnek egy könnyű vacsorára.
Azért felkészítettek minket, hogy Egyiptomból jöttek már úgy haza, hogy az étel nem befelé, hanem kifelé ment. Ezért a bográcsos és a grill felejtős volt, gondoltam összeállítok egy szomszéd hazaváró bőségtálat, hogy amennyiben széntablettával kell őket ellátnom vacsora helyett, akkor fel tudjam ide-oda használni a hozzávalókat.
Kaptam egy szép, éppen kilós rántanivaló csirkét, gondoltam azt készítem el a családnak, csak úgy kutyafuttában ebére, hogy legyen azért meleg étel is.

Az esti bőségtálra terveztem a napokban abárolt császárszalonnámból frissen kisütött falatkákat, pikáns húsgolyót, parasztkolbászt, feketeerdei sonkát, házi szarvas szalámit, többféle sajtot: fetát, mini mozarella golyókat, tehén, juh, kecske és füstölt sajtot, friss zöldségeket: koktélparadicsomot, uborkát, újhagymát, zöldpaprikát, piros kápia paprikát, főtt fürjtojást és szőlőt.
Magvas bagett cipókat álmodtam meg hozzá sütni, és profiterolt édességnek. És egy kis hamvas, friss őszibarackot, anyósomék kertjéből.

A pikáns húsgolyókat bekevertem még szombaton és elkészítettem a profiterolt csoki öntet nélkül, hogy azt majd frissen, a főzött csokikrémmel viszont előre megtöltöttem.
Nem akartam túllihegni a cipókat, úgy terveztem, hogy az élesztős fehérkenyér receptemet variálom át érzésből.
Éppen az első dagasztás után voltam, amikor szól a férjem, hogy üzentek a szomszédék, hogy 8 órával később indul a gépük, jó, ha éjfélre itthon vannak.
1 kg lisztből dagasztottam be a kenyértésztát, átfutott az agyamon, hogy egy ideig el leszek látva magvas kenyérmorzsával is:-)

De egyszer csak belém villant, hogy hoppá, itt az alkalom, hogy fordítsak a dolgon, készítek egy rendhagyó estebédet a családnak, a rendelkezésemre álló alapanyagokból.

Köretnek rusztikus görögsalátát készítettem a friss zöldségekből.
Nem értem, hogy a görögsaláta készítése miért megy el manapság a gazpacho irányába.
Egyre kisebbre darabolt zöldségfélék és ebből kifolyólag hosszú lé.
Imádom, amikor Görögországban olyan salátát tesznek elém, ahol külön halmokban és nagyobb darabokban vannak a zöldségfélék, és tömbökben a friss házi fetasajt.
Nem vagyok ellene, hogy keveredjenek a zöldségek, de egy bizonyos méretnél kisebbre aprítva szerintem már a minőség rovására megy.
A feta sajt szerintem tömböcskékre bontva sokkal gusztusosabb, mint felkockázva. Jó minőségű fetát vettem, de nem volt különösebben nagy szám, mégis kellemesen tömbökre tudtam bontani.
Sózni nyilvánvalóan tilos a salátát a tálban, aki akarja, az sózza meg a tányérjában.
Egy kis morzsolt oreganot és bazsalikomot szórok rá „az íze miatt”, és a legjobb féle olívaolajammal öntözöm meg. Utána dugdosom az étkezésig, hogy a család ne járjon rá, míg a húsétel el nem készül hozzá.
Most újhagymát tettem bele és koktélparadicsomot, kétféle színű paprikát (ezen szokott menni a vita, hogy ez nem tartozéka a görögsalátának:-), volt egy pár szem maradék töltött olívabogyó a hűtőben, pont elég lett bele, és természetesen a saláta gerincét, friss uborkát adtam még hozzá.




Related Posts with Thumbnails