Sertéskaraj parmezános párizsi bundában amerikai káposztasalátával (coleslaw)

Nagymamám legalább annyiszor készített nekünk gyermekkoromban párizsi szeletet, mint rántott bordát.

Sosem voltam menzás, minden nap a nagymám főzte az ebédet, édesanyám pedig a vacsorát. Leggyakrabban kétszer is ettem meleg ételt naponta, úgyhogy volt hová visszanyúlnom, amikor saját háztartást kezdtem vezetni.

Innen a párizsi bundázás szeretete, néhány hetente terítékre kerül nálunk.

Újabban frissen reszelt parmezánnal dúsítom az egyébként egyszerű tojásbundát, ugyanis én nem keverem ki a tojást liszttel. A lisztben megforgatott hússzeleteket a sűrű, parmezános tojásban megmártom, és forró olajban kisütöm.

Hozzávalók 4 adaghoz:

8 ujjnyi vastag szelet sertéskaraj

3-4 tanyasi tojás

6-8 dkg frissen reszelt parmezán

frissen őrölt Himalája só és színes bors

2-3 evőkanál finomliszt

20 dkg vegyes gyalult káposzta reszelt répával

1 evőkanál fehér borecet

1 evőkanál mogyoróolaj (vagy napraforgóolaj)

2 evőkanál barna nádcukor

1 dl házi majonéz

A káposztasaláta elkészítését itt írtam le. (Érdemes benézni a posztba, mert az egyik legjobb Kentucky menü, amit készítettem! J

A karaj szeleteket klopfoltam, úgy 3 mm vastagra. Sóztam, borsoztam, lisztben megforgattam.

A tojásokat elhabartam és elkevertem a reszelt parmezánnal, hagytam 10-15 percig, hogy a sajt beleolvadjon a tojásba, hogy sűrű masszát kapjak.

Végül a karaj szeleteket megmártottam a tojásban és 2-3 perc alatt forró olajban aranybarnára sütöttem.

Papírtörlőre szedtem, majd feltálaltam az amerikai káposztasalátával. 

Szerettük! J

Parmezános panírban rántott finomságok– panírozási fortéllyal

Ahogyan már meséltem róla, a kisfiam rákattant a bundázott karajra. Hetente készítem, van, hogy többször is.

Mondhatni, hogy szinte mindig mindent másképpen készítek a következő alkalommal, nyilván ez a bundázásra nem lehet igaz, hiszen annyiféle verziót még az én fantáziám sem képes megalkotni. Azért igyekszem, hogy változatosan készítsem el még ezt a fogást is, hiszen semmiképpen nem szeretnék a mosolytalan, kötelességből, gépiesen családi étkeket gyártó háziasszonyok közé bekeveredni. Az, hogy kreatív lehetek a konyhában, mindenképpen az egyik záloga, hogy minden egyes ételt örömmel készítek el, és minden egyes alkalommal önszántamból és jókedvvel lépek be a konyhámba.

Persze ezek az apró fortélyok nem „nagy” dolgok, mindössze hozzásegítenek ahhoz, hogy egyrészt változatos ételeket kínáljak a családomnak, másrészt ne süllyedjek el a hétköznapi ételek készítésének unalmas rutinjában.

Az ötlet a parmezános párizsi bundában sült karaj receptemből jött. Aki klasszikus panírt parmezánnal egészít ki, általában a morzsához vegyíti a parmezánt.

Korábban már én is mutattam be ilyen rántott finomságokat:

Pirított magvakkal, és parmezánnal dúsított házi morzsával bundázott zöldségek, friss tartármártással

Egyik alkalommal jött egy ötlet, hogy a fűszerezett hús szeleteket úgy panírozom, mintha parmezános párizsi bundát készítenék, 

Retro kedvencek kicsit másképp: sertésborda parmezános párizsi bundában –ropogós kockaburgonyával

de végül megforgatom a hús szeleteket házi morzsában, tehát lisztben, parmezánnal dúsított felvert tojásban, majd házi morzsában forgatom meg.

Két okból is jól jártam ezzel a módszerrel, ugyanis a parmezános morzsa maradékával nem sok mindent tudunk kezdeni, mert az kuka. A parmezán értékesebb sajtféle, minthogy a morzsa maradékával kidobjuk.

Másrészt pedig, ha a tojásba tesszük a parmezánmorzsát, akkor több parmezánt szív fel, mint amennyi parmezán a morzsába keverve megtapad húson. Így intenzívebb íz hatást érhetünk el végeredményben.

Különösebb hozzávalók listáját nem készítenék, a lényeg annyi, hogy 1-1 felvert tojáshoz ½ -1 evőkanálnyi parmezánmorzsát adjunk és várjuk meg, hogy a tojás felszívja a parmezánt, majd klasszikusan bundázzuk a hús vagy zöldségféléket.

A parmezános tojás maradékából pedig isteni bundás kiflit süthetünk!

Végül, de nem utolsó sorban pedig a házilag készült morzsa, kötelező!

Ez esetben frissen őrölt kiflimorzsát használtam. Nem kopogósra száradt kifliből. :) Ha félig szikkadt kiflit őrlünk morzsává, akkor nem púderfinomságú morzsát kapunk, ami szerintem ropogósabb és jobb panírt eredményez. Gondoljunk a panko morzsára, ahol a morzsa szilánkossága a belőle készült bunda egyik erénye. A félig szikkadt kifli vagy zsemlemorzsa maradékát hagyjuk fedetlenül kiszáradni, mialatt többször átkeverjük, majd üvegbe zárva egy héten belül felhasználhatjuk.

Ropogós kockaburgonyát és mézes-mustáros szószt készítettem ez esetben köretként.

A karaj szeletek mellett pedig „bimbós” csiperkét és háromszögre vágott grill sajt darabokat is bundáztam választékbővítésként.

Nagyszerű és egyszerű hétköznapi ebéd vagy vacsorafogás, mely hétvégén is megállja a helyét! ;)