Reggelire, vacsorára, vagy akár uzsonnára is szívesen ajánlom – a fokhagyma ellenére – ezt az egyszerű finomságot. Két nagy gerezd fokhagyma is került bele, mégsem „veszélyes”, hiszen bő vajon, kis lángon szelídítettem meg, hogy végül a petrezselyemmel és a vajjal szelíd összhangba kerüljenek az ízek.
A vaj, a petrezselyem és a fokhagyma az egyik legzseniálisabb íz összefüggés - csigához, garnélához, kagylóhoz, tintahalhoz is klasszikus, elsőszámú kedvencem. De nagyszerűen működik a fűszervajban is, akár csirke vagy pulykamellbe töltve.
Úgyhogy erre az íz élményre építettem ezt az egyszerű - egyszemélyes - omlettet, kiegészítve egy kevés enyhe kecskesajttal. A kíméletes és ráérős elkészítés volt a lényeg, hogy az ízek és az állagok tökéletesek legyenek.
Tehát, sok vajon, gyenge tűzön két gerezd szeletelt fokhagymát kíméletesen megpároltam, hogy színt ne kapjon, csak az ízének „vadságát” veszítse el. Két tojást csak éppen elkevertem, nem kevertem ki folyósra, majd megsóztam. Ráöntöttem a tojást a vajas fokhagymára és ugyanígy lassú tűzön hagytam, hogy szilárduljon a tojáslepényem.
Még folyós volt a belseje, amikor megszórtam frissen szedett fodros petrezselyemmel majd enyhe (közepesen érett) kecskesajtot reszeltem rá. Ezután összehajtottam az omlettet, kisvártatva megfordítottam, és még egy kicsit a másik oldalán is sütöttem, de nagyon kíméletesen. A vajas omlettnél szerint a kíméletes elkészítés a lényeg a tökéletes végeredmény érdekében.
Tányérra emeltem, felszeleteltem, megszórtam frissen őrölt borssal és szabálytalanra tört, pirított zöldfűszeres gyökérkenyeremmel tálaltam fel.
Csinos, finom, elegáns, ízletes. Ahogyan mindig a hirtelen ötletek sikerülnek a legjobban.
