Falusi tyúkhúsleves, ropogósra sült tyúk színes, pirított zöldségekkel

Most egy kisebb tyúkot kaptam a kezeim közé, a legutóbbi 3,5 kilóstól éppen egy kilóval volt „szegényebb”. Természetesen falusi alapanyag, szabadlelkű, kapirgálós volt a lelkem. Másból nem is érdemes tyúkhúslevest főzni. A 3,5 kilós tyúkból is figyelemre méltó ebédet főztem, érdemes itt bepillantani ebbe a vasárnapi ebédbe.

A húslevesen szinte soha nem variálok, azt hagyományosan kell megtanulni jól megfőzni és kész. A levesbetét tekintetében szoktam kicsit élénkíteni a változatosságon, mondjuk bajor óriásgombócot vagy fürjtojást főzök bele a főtt zöldségek és aprólék mellé. A csigatészta nagy kedvenc, ritkábban rá tudom beszélni a családot cérnametéltre, mint éppen most is.

Azért van egy-két apróság, amivel emelek a leves íz harmóniáján. Semmiképpen nem az, hogy teletömöm sok és túl sokféle zöldséggel. Ez húsleves zöldséggel és nem zöldségleves.

Szerintem az egyik plusz, amit érdemes hozzáadni a póréhagyma, a másik pedig a szegfűbors.

Ugyanakkor lehet egy kicsit játszani azzal, hogy milyen legyen a leves karaktere. Lehet, hogy mosolyfakasztó, de én delejezni szoktam az alapanyagot és ahhoz tervezem a pontos hozzávalókat. Most ezeket:

2,5 kilós szabadtartású tyúk

2 közepes sárgarépa (nem salátarépa)

1 nagyobb fehérrépa – gyökér

1 kisebb fej karalábé (ha túl sok a répa és a karalábé, akkor a leves édes lesz)

1 cikk zeller (a vastagabb részénél 2 ujjnyi)

1 közepes póréhagyma fehér és halványzöld része

1 kisebb fej vöröshagyma

3-4 gerezd fokhagyma

10-12 szem fekete vagy zöldbors

2-3 szegfűbors (a fokhagymával és a többi borssal teatojásban)

1 csokor petrezselyemzöld

3,5 liter hideg víz

Kb. 1 evőkanál só

Most a tyúkot daraboltam, mielőtt a levesbe tettem, egyébként egyben szoktam a levesbe főzni. Az ok az volt, hogy hajnaltól croissant-t is sütöttem, emiatt ki volt számolva az időm és nem akartam a tyúk bontásával időt veszíteni. A vasárnapi,  falusi húslevesnek pedig 1 órakor az ebédlő asztalon a helye.

Leraktam a fazékba a máj és a lép nélkül (ha tojás lett volna a tyúkban, akkor ezt is félreteszem) a tyúkrészeket az aprólékkal együtt. Felöntöttem a hideg vízzel és felforraltam. Leszedtem a habját és nagyon csöndesre állítottam a hőt. Épp, hogy gyöngyözzön. Hozzáadtam a sót is. Én innen számítom a leves főzésére szánt időt.

Másfél óra múlva bezöldségeltem és a májat, lépet is beletettem. Úgy fél óra kell neki, míg újra felhabzik, ekkor lehaboztam. Mindvégig szorgosan szedem a habot és a zsírt a leves tetejéről. A levesről leszedett zsírból 1 evőkanálnyit félre szoktam tenni a tésztához.

Körülbelül 2-2,5 órán át főzöm még a levest, a mellehúsán villapróbával ellenőrzöm, hogy megfőtt-e. Ha igen, akkor leveszem a tűzről és fél órán át pihentetem.

Óvatosan szortírozom a leveszöldséget, aprólékot, a kidobandó fűszereket, a hús darabokat pedig tálba szedem. 

Amikor kissé lecsöpögött és hűlt, akkor tálcára rendezem, sózom, borsozom. Hagyom állni egy kicsit.

Kifőzöm a tésztát, amikor leszűröm, hideg vízzel éppen csak átöblítem, és meglocsolom a félretett, levesről lemert zsiradékkal, így nem tapad össze. Én ugyanis leggyakrabban a tésztára merem a forró levest tálaláskor, nem tálban szolgálom fel.

A tésztát sós vízben főzöm ki, mert sajnálom erre használni a húslevest. Ugyanis a tésztához használt leves az sajnos már kuka. Természetesen ebben lenne a legkiválóbb.

A tyúkhájat mindig kisütöm, ebben sütöm ropogósra a tyúkot. Ujjnyi tyúkzsírt felforrósítok és a bőrös felénél kicsit időzve, minden oldalán pirosra, ropogósra körbesütöm. Nagy a serpenyőm, két-három adagban megsül.

A kapirgálós tyúk nem esik szét, belül puha marad, míg kívül ropogósra sül. Minden íz sem fő ki belőle, nagyszerű sült tyúk lesz belőle. Aki megfelelően tudja elkészíteni, illetve megfelelő alapanyagból készíti, az osztozik a véleményemben. 

Közben hasonló formájúra és nagyságúra vágtam a zöldségeket. Cukkínit, gombát, lilahagymát, kaliforniai paprikát. Egy másik, felforrósított serpenyőben, zsiradék hozzáadása nélkül néhány perc alatt megpirítottam a zöldségeket.

A zöldségeket és ropogósra sült tyúkot 180 C fokra előmelegített sütőben melegen tartottam, amíg felszolgáltam a levest cérnametélttel, a zöldségekkel és az aprólékkal.

Sajnos nem engedhetjük meg magunknak minden vasárnap ezt az ebédet, hiszen nem könnyű manapság megfelelő alapanyagot beszerezni, de azért lehetséges. Érdemes utána járni. Kár erről a nagyszerű élményről lemaradni.

A sült tyúkból akadt maradék, ebből egy nagyszerű húspástétomot készítettem, melyet a másnap frissen sült gyökérkenyérrel kínáltam fel vacsorára. Legközelebb erről mesélek.