Tarhonyás hús borjúpörköltből

Nálunk az egész család nagyon szereti a tarhonyát, hol köretként készítem, hol tartalmas pásztortarhonyát vagy tarhonyás húst készítek belőle. Különösen borjúpörkölt alapon kedveljük, most éppen így készítettem.
Aznap készítettem, amikor a tökfőzeléket, ugyanis a férjem a tökfőzeléket nem annyira szereti, gondoltam egy befektetéssel kétféle ételt is készítek – tejszínes-kapros tökfőzeléket borjúpörkölttel és tarhonyás húst borjúpörköltből.

1 kg borjú lapockát apró kockára vágtam. Két fej új főzőhagymát apróra vágtam kevés libazsírban megdinszteltem. Egy evőkanál fűszerpaprikát és egy evőkanál darált pirospaprikát adtam hozzá, majd azonnal a borjúhúst is. Megkapattam a húst, adtam hozzá 3 gerezd átnyomott fokhagymát, sóztam borsoztam és hagytam, hogy levet engedjen. Egy kicsit elfőztem a levét még magas hőfokon, majd hozzáadtam 2 dl száraz fehérbort. Ebben a lében pörköltem félpuhára. Hozzáadtam egy összevágott paradicsomot és paprikát, majd puhára pároltam a húst. Csak az egyik felét használtam fel a főzelékhez feltétnek, a másik feléből tarhonyás hús készült.

50 dkg tarhonyát két evőkanál libazsíron alaposan megpirítottam, szerintem ez az egyik fortélya a jó tarhonyának. Ha a soktojásos házi vagy házias tarhonyát megfelelően megpirítjuk, akkor nem ázik el, mégis tökéletesen megfő, ugyanakkor nem károsodik az állaga a főzés végén.
Jó sűrű szaftja volt a borjúpörköltnek, nem is igényelt további ízesítést vagy sűrítést, így fölösleges lett volna alaplevet adnom hozzá. 60 dkg borjúpörköltet szántam a tarhonyás húsba. Hozzáadtam az átpirított tarhonyát, egy csokor aprított petrezselyemzöldet és felöntöttem 1,1 dl vízzel. Utána ízesítettem egy kis sóval, borssal, felforraltam, majd csendes tűzön, fedő nélkül pároltam a tarhonyát.
Amikor már a lé többségét elitta, én úgy szoktam mondani, hogy már csak taknyos a tarhonya, akkor tiszta konyharuhával letakarom a fazekat és fedő alatt hagyom, hogy készre párolódjon, úgy 10 perc alatt. Ekkor már elzárom a hőt, ha kerámia lapon készítem, akkor a meleg lapon rajta is hagyom, míg az ki nem hűl.
A sütőbe is be lehet tenni, 180 C fokra előmelegített, de üzemen kívüli sütőbe 10 percre lefedve.
Érdemes bekalkulálni elég időt az utolsó fázisra, hiszen ekkor teljesedik ki az étel, ekkor lesz a tarhonya puha, de határozott állagú, tehát tökéletes.

Tetszetős és finom is lett a tarhonyás hús borjúpörköltből, elég nagy adagot készítettem belőle, hogy mindenkinek jusson.

Érdemes benézni korábbi bejegyzésembe a témában:

Hortobágyi szürkemarha pörkölt erdei gombákkal, bográcsban. Avagy próbafőzés a Nemzeti Gulyás Napra

Hortobágyi szürkemarha pörkölt erdei gombákkal, bográcsban

Szeretem, ha a dolgok úgy történnek, ahogyan elterveztem. Ez szerencsémre tegnap is így volt.
Napok óta készültem erre a pörköltre, volt időm végiggondolni, hogy milyen módon készítsem el.
Mindig az első gondolat a legjobb, erdei gombákkal álmodtam meg, és alapvetőn hagyományos, visszafogott fűszerezéssel, és ennek megfelelően láttam neki.
A húsról már az előkészítésnél „ordított”, hogy kiváló minőségű, így e miatt nem volt szükséges aggódnom. A lágy hátszín szerintem kiváló pörkölthöz, megfelelő főzési idő és technika mellett csodálatosan megpuhul, a szálkásabb húsrészek pedig pusztán csak azt demonstrálják, hogy itt marhahús főtt a bográcsban, nem tejbepapi.
Hozzájutottam egy kis zsák makói hagymához a napokban, egyértelmű volt, hogy ez kerül a pörköltbe. Nagyjából azokat az arányokat tartottam, amit általában alkalmazok, a gomba miatt, valamivel hosszabb szaftra törekedtem, mint szoktam.
Kicsit több mint 2 kg színhúshoz fél kiló makói hagymát szeleteltem. 4 gerezd fokhagyma, 4 db nagyobb lecsópaprika, 3 db közepes paradicsom, 20 dkg házi mangalicazsír, 3 dkg házi, szegedi pirospaprika, egy teáskanál őrölt kömény és színesbors, 1 db csípős csöves paprika, kb. 6 dl borjúalaplé, 40 dkg vegyes, szeletelt erdei gomba ment a pörköltbe. Végül a kucsmagombát kihagytam, csiperkét, vargányát és rókagombát adtam hozzá nem túl vékonyan szeletelve.
Arra figyelmet fordítottam, hogy a pörköltöt már csak akkor sóztam, amikor a hús már majdnem megpuhult. Azt akartam ezzel elérni, hogy „ne bántsam” vele a húst a puhulás időszakában, hadd bontakozzon ki az íze és az állaga, valamint a hosszabb főzési idő miatt alkalmazott hosszabb levet sem akartam, hogy mire elfő, túlsózzam. Egyébként is kevésbé sóztam most, mert a természetes ízeket akartam érvényre juttatni. Nem gondolkodtam rosszul, mert a vendégeim nem sokat háborgatták a sótartót.

Sok tojásos házias tarhonyát készítettem mellé, nos, gyengébb idegzetűek, most ne figyeljenek ide, 3 evőkanál házi zsírban pirítottam elő 9 dl tarhonyát, ami pontosan két liter csirke alaplevet „ivott” meg (hiába nem régen főztem, a borjú alaplével most már újra spórolnom kell) húsz perc párolás után hagytam lefedve bőven pihenni, nem ragadt össze, mégis puha lett, pergett és nem volt nyögvenyelős.
Házias savanyúságokat kínáltam mellé a rend kedvéért, vegyes vágottat, káposztával töltött cecei paprikát, kovászos uborkát.

A pörkölt parti további körítéséről később még írok, mert az előétel és a desszert is illeszkedett a hagyományos magyar konyhához, mégis becsempésztem ide is kisebb újításokat.
Bízom abban, hogy a héten kijutok Hortobágyra, hogy elkészítsem a riportomat a bio minősítésű gazdaságban és a forgalmazó hentesüzletben, mert nagyon örülök neki, hogy sokan érdeklődnek, kérik az elérhetőségeket, és a beszerzési lehetőséget. Hamarosan ezzel kapcsolatban is jelentkezem.