Édes-csípős ázsiai sült zöldségek udon tésztával, sütőtökkel és pirított mandulával

A férjem időnként követeli, hogy húsmentes ételeket készítsek.

Ilyenkor igyekszem olyan formációkat összeállítani, olyan ízekre koncentrálni, hogy nekem sem hiányozzon belőle a hús, hiszen én köztudottan húsimádó vagyok.
Nem véletlenül jött az ötlet, hiszen pont a napokban vettem shiitake gombát és friss chilit, gondoltam körül nézek a többi lehetséges hozzávalóval kapcsolatban itthon, ha találok hozzá eleget, akkor legyen ázsiai sült zöldség, ezúttal pusztán tészta kíséretében.

Volt még egy darab sütőtököm, friss zöldbabom, a kibédi, édes lilahagyma csak úgy kínálta magát, a szezámmag helyett pedig mandulára szavaztam, jó, hogy a marcipános csiga miatt előkerült.

Ha magamtól kellett volna rendhagyó zöldségeket sorba állítani egy ázsiai ételhez, akkor sem lehetett volna jobb ötletem. A színek és az ízek nagyszerűen kiegészítik egymást, pusztán a zöldbabot kellett egy parányit előpárolnom, hogy hirtelen, wokban el tudjam készíteni ezt az ételt.
Szerencsére piros húsú paprika az mindig van itthon, e nélkül azért nem fogtam volna hozzá.

Csinosan felvágtam a zöldségeket, ahogyan azt egy rendes ázsiai ételhez illik, a paprikát, a sütőtököt, a gombát szélesebb csíkokra, a hagymát vastagabb gerezdekre, a zöldbabot körülbelül 5 cm-es darabokra vágtam.
Hüvelykujjnyi gyömbért reszeltem, 3 gerezd fokhagymát átnyomtam, 6 szem szecsuáni, és ugyanennyi feketeborsot mozsárban összetörtem, két közepes piros chilit a magja nélkül vékonyan felszeleteltem.

A tésztát kifőztem, hideg vízzel felfrissítettem, pár csepp mogyoróolajjal és sötét szójaszósszal locsoltam meg.

Két evőkanál mogyoróolaj, és egy evőkanál szezámolaj keverékét hevítettem fel, először a chilit átpirítottam egy kicsit, majd a hagymát sütöttem pár percig, utána hozzáadtam a paprikát, a sütőtököt, a zöldbabot.

Amikor kicsit átsültek, hozzáadtam a gombát, a gyömbért, a fokhagymát, megöntöztem egy evőkanál halszósszal, két evőkanál szójaszósszal, egy evőkanál kínai rizsborral, a borskeverékkel, két evőkanál mézzel, és alaposan átforgattam. Egy-két perc múlva hozzáadtam az előre, szárazon megpirított egész mandulát, majd a tésztát.
Már csak átforgattam, hogy összeérjenek az ízek, és a hozzávalók megfelelően elkeveredjenek.

Olyan illatos, színes, és étvágygerjesztő lett a végeredmény, hogy nagyon meg voltam elégedve.
Azonnal, forrón feltálaltam.

Nem számítottam rá, hogy a lányom is hazaér estebéd időben, így került az ételbe két chili, mi szeretjük csípősebben.
Amikor hazaért egyből beleszippantott a levegőbe és boldogan kért egy tányérral.
Kicsit huhogott a megszokottnál több chilitől, viszont nagyon ízlett neki.

Viszont, amikor a férjem kicsit távolabb ment, akkor a fülembe súgta, hogy legközelebb is készítheted így, csak tegyél bele egy kis húst is:-)