Pirított füstölt tarjás melegszendvics tejfölös kecskesajttal, lilahagyma morzsával

A csütörtöki menü, a svéd sárgaborsó leves feltétéből, a füstölt tarjából maradt egy csinos kis darabka. A leves maradékából sárgaborsópüré készült sajtos, baconos sült virslivel, így ehhez nem használtam fel a maradék tarját.
Sohasem bánom az efféle maradékokat, mindig kitalálok valami különlegesen finom, főleg szendvicsfélét a hasznosítására.
Van, hogy hajnalig is dolgozom, ilyenkor gyakran megéhezem, és nem vagyok rest valami igazán finomat összedobni éhségem csillapítására. Szeretek éjszaka enni, nem igazán veszem észre magamon, hogy negatívan befolyásolná a külalakomat. Biztosan azért, mert fittyet sem hányok rá.
Ez esetben, amikor kinyitottam a hűtőt, egyből a maradék füstölt tarja darabkán akadt meg a szemem. Azonnal a juhtúró jutott az eszembe, de sajnos az nem volt itthon. Tovább nézelődtem, és megláttam, hogy a csőben sült zöldségekből megmaradt kis darabka kecskesajt is ott árválkodik. Nem volt túl sok, így egy kis tejfölt is elővettem.
Egy nagy karéj kovászos kenyeret megpirítottam, mangalica zsíron pedig az összevágott tarját. A lágy kecskesajtot elkevertem két evőkanál tejföllel, nem sóztam, hiszen a kecskesajt is ízes, a tarja pedig sós.
A pirított tarját eloszlattam a kenyéren, nyomokban rákanalaztam a tejfölös kecskesajtot, egy kis frissen őrölt borssal megszórtam, és addig sütöttem grillen, amíg a kecskesajt enyhén megpirult.

Találtam még apróra vágott kibédi lilahagymát is egy kis tálkában, így a melegszendvicset megszórtam a lilahagyma morzsával. Nagy tálalást nem terveztem, a szendvicset kettévágtam, és azon nyomban, igen jóízűen megettem.

Ezekben az éjszakai kényeztető falatokban sohasem csalatkozom, így időről időre mindig szívesen készítem el őket!

Csütörtöki menü: Ärtsoppa, azaz svéd sárgaborsó leves gazdagon, és áfonya lekvárral töltött palacsinta

Milyen érdekes, ahogyan beköszöntött az ősz, és egyre zordabbá vált az időjárás, egyre több őszi és téli étel jut az eszembe, kerül terítékre a gondolataimban.
Nem is olyan régen vettem egy fél kilogramm sárgaborsót, hogy főzeléket készítek belőle, valahogyan megkívántam.
A sárgaborsó jól elvolt a spájzban, amikor is Skandikamera oldalán találkoztam egy étvágygerjesztő képpel, melyen egy tányér ellenállhatatlan sárgaborsó leves kínálta magát, természetesen azonnal elkértem a receptet.

Sárgaborsót, babot és lencsét mindig alaplével főzök, de nem mindig csak tiszta füstölt alaplével.
Az a tapasztalatom, hogy vegyesen, csülök, és valamilyen jóféle füstölt hús együtt főzött alapleve, még ízletesebb végeredményhez vezet.
Egy kedves olvasóm kérte, hogy egy jó csülök pékné receptet tegyek már közzé, egyértelmű volt számomra, hogy itt az alkalom, hogy összekössem a sárgaborsó levessel.

Nem említettem a csülök pékné receptem kapcsán, hogy a csülköt, egy szép darab füstölt tarjával együtt főztem meg. Ebből kifolyólag egy kellemes, enyhén füstölt alaplevet kaptam a főzőlével.
A sárgaborsót beáztattam egy éjszakára, majd leszűrtem.
Két, apróra vágott vöröshagymát a csülök főzőlevéről leszedett zsiradékban dinszteltem meg, majd hozzáadtam a leszűrt sárgaborsót, felöntöttem másfél liter csülöklével, 1 teáskanál szárított kakukkfűvel, 1 teáskanál majoránnával, és 3 db szegfűszeggel fűszereztem.
Saját szárítású, ágas kakukkfüvem van, így a kakukkfüvet, a szegfűszeget, és a majoránnát is fűszergömbbe zártam.
Még egy fél szál póréhagymát is hozzáadtam a leveshez.
Egészen puhára főztem a sárgaborsót, hogy a szétfővő sárgaborsó be is sűrítse a levest.
A fűszergömböt és a pórét eltávolítottam belőle. Ezzel a leves készen is volt.

Szerencsém volt, mert pontosan kellően sós, és ízes volt az alaplé, a kész leves íze tökéletes lett.
A füstölt tarját már korábban lehűtöttem, a tálaláshoz felkockáztam, és a csülök zsírjában megpirítottam.

Tekintettel arra, hogy az eredeti svéd szokások szerinti knäckebröd (sajtszeletekkel megrakott vajas keménykenyér) hozzávalói, és édes svéd mustár nem álltak teljes mértékben a rendelkezésemre, így az evőkanálnyi édes magyar mustárra kanalazott levest, pirított füstölt tarja kockákkal koronáztam, és egyszerűen parmezán sajttal szórtam pluszban meg.

Rendkívül finom végeredményhez jutottam, a leves ízletessé, a pirított tarja különlegessé, a parmezán sajt pedig pikánssá tette a formációt, mely megfelelő harmóniát eredményezett az ízek találkozásában.

A gyermekeim is nagy örömmel láttak neki a finom, nemzetközi levesnek, a maradékból pedig egy másik ételt készítettem el két napra rá, melyet máskor mutatok be.

Apró kilengéseim ellenére úgy érzem, hogy ráfoghatom a végeredményre, hogy csaknem autentikus svéd sárgaborsó levest főztem.

Csak ajánlani tudom a téli időszakban ezt a csütörtöki menüt, akár hétfőre is, de szombatra még inkább!
Manapság a csicseriborsó méltánytalanul háttérbe szorítja a nálunk hagyományosan elterjedt sárgaborsót, pedig sem nem kevésbé tápláló, sem nem kevésbé egészséges, sem nem kevésbé ízletes.
Részemről ez egy direkt kampány a sárgaborsó mellett!

Nem esetett túlzottan nehezemre a komplett menü előállítása, a tejszínhabos, áfonya lekváros palacsinta az egész család örömére készült el.
Chantilly krémet készítettem, mely alapvetően ízletes, házi tejszínhab, ehhez 2 dl alaposan lehűtött habtejszínt, 1,5 dkg átszitált porcukorral, jégágyon vertem fel.

Hajszálvékony, ropogós palacsintákat sütöttem, egy részét áfonya lekvárral töltöttem meg. Szárazon pirítottam még egy kis dióbelet, durvára vágtam, és ezzel megszórtam a kompozíciót.

Köszönöm Skandikamerának a nagyszerű receptet, mely nagyon hasonló a magyar ízléshez, amennyiben pedig eltér, az teszi különlegessé!


Eredeti recept:

500 g sárgaborsó (száraz)

300 g pácolt csülök, vagy oldalas, vagy akármi, csak réteges legyen benne a hús és a zsír

1,5 l víz

2 db. vöröshagyma

1 kiskanál kakukkfű (szárított)

1 kiskanál majoránna
Szegfűszeg

Só

A sárgaborsót néhány óráig (éjjelre) hideg vízben áztatják, majd a duzzadt borsót apróra vágott hagymával sós vízben főzik. Félórával a leves elkészülte előtt kockákra vágott pácolt csülköt vagy oldalast adnak hozzá, és kakukkfűvel, majoránnával és szegfűszeggel fűszerezik. Mélytányérban szolgálják fel, a szélére édes svéd mustárt kennek. Sajtszeletekkel megrakott, vajas keménykenyér (knäckebröd) jár mellé.

Jellegzetes csütörtöki menü a nagyobb éttermekben és a menzákon, melyet tejszínhabos, vörösáfonya-dzsemes (lingonsylt) palacsintával „kerekítenek ki”.

(Francia) palacsintatészta 10 db vékony palacsintához:

2 nagy tojás
2 csomag vaníliás cukor
Csipet só
400 g hideg tej
125 g finomliszt
60 g olvasztott vaj