Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: majoránna. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: majoránna. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. március 24., csütörtök

Fűszeres, ropogós koktélfasírt kiflire ültetve


A cserépben készült töltött káposztát legutóbb dagadóból készítettem, a hentesnél jött az ötlet, hogy többet veszek a dagadóból, mert régen készítettem fasírtot, pedig a kisfiam nagyon szereti.
Úgyhogy a koktélfasírt 1, 2 kg darált sertésdagadóból készült. Csak egy friss, csavart kifli házilag őrölt morzsája, egy tanyasi tojás, kétféle hagyma és fűszerek kerültek a darált húshoz. Egy fej lereszelt lilahagyma, 3 gerezd átnyomott fokhagyma, egy-egy teáskanál morzsolt koriander, oregánó és majoránna, valamint egy-egy mokkás kanál frissen őrölt bors és kömény, másfél teáskanál só.
Jól összedolgoztam és hagytam pár órán át az ízeket összeérni.
Bő, forró olajban sütöttem ki az apró fasírtgolyókat, hogy kívül ropogós legyen, belül viszont maradjon szaftos. Friss kifli karikákat kétféle paprikából karikákkal, felezett koktélparadicsommal és szeletelt sörretekkel fejeltem meg, majd ráültettem egy-egy koktélfasírtot. Tálra rendeztem.







Nagyszerű lehetőség az effajta falatka torony, hogy a kisebb gyerekek is szívesen egyenek a fasírthoz friss zöldséget. Különösen akkor praktikus vacsora, ha nem tud egyszerre vacsorázni a család, érkezési sorrendben lehet rájárni a falatkákra, a háziasszonynak pedig nem szükséges minden alkalommal újra kezdenie a tálalást. Nem baj, ha a fasírt elhűl, mert hidegen is éppoly finom. Uzsonnára, előételnek, gyerekzsúrra és vendégvárónak is tökéletes.

2011. január 21., péntek

Egyszerű, de nagyon finom borjúmájpástétom








A vasárnapi ebédhez előkészített borjúmájból kevesebb, mint fele megmaradt. Tudtam, hogy kenyeret sütök, így egyből egy kis finom májpástétom jutott az eszembe. Anyukám készített gyerekkoromban hasonlóan sertésmáj pástétomot, csak ő resztelt májat készített, és miután a tojásokkal ledarálta, utána keverte ki vajjal. Gyakran készített, és nagyon szerettem. Én még egyszerűbbre fogtam a figurát.
Kis kockákra vágtam a májat. Bő, sült vöröshagyma alapon néhány percig sütöttem a májat. Majoránnával, borssal fűszereztem, majd mielőtt elzártam alóla a hőt sóztam. Hagytam kihűlni.









Kemény tojást főztem, és a májat a szaftjával és a tojásokkal turmixoltam. Annyi vajjal kevertem ki, hogy ne legyen túl zsíros és nagyon vaj ízű, de jól kenhető legyen.








Ennyi kísértés nem ért mostanában ételkészítés közben. Úgy 20 dkg májból készült mindössze ez a pástétom, de már melegen, hagymás állapotában meg bírtam volna enni az egészet, egy szusszra.
Majd, amikor sikerült megtartóztatnom magamat, de a pástétom elkészült, akkor muszáj volt ennem belőle. Kifli karikákat pirítottam, fürjtojást főztem, és megadtam magamat az ételnek, az élvezetnek, kóstoló gyanánt alaposan belakmároztam belőle.
A frissen sült kovászos rúdkenyéren feladott szendvicseimhez használtam végül, immár a maradékot fel...








2010. december 10., péntek

St. Galleni csirkemáj




Nem is értem, hogy mostanában miért nem készítettem ezt az ételt. Hosszú évek óta az egyik kedvenc vendégváró előételem, egyszerű mégis különleges vacsora lehetőség, és ebédnek is kitűnő, ha vacsorára számunk meleg ételt. Ha összejövünk a barátnőimmel scrabble-özni vagy kártyázni, akkor is szívesen készítem. Laktató, ízletes, szép különleges és nem nagy kunszt az elkészítése.
Édesanyám gyakran készítette nekünk gyermekkoromban, én úgy tudom, hogy a csemege uborka és a kifli karika az ő találmánya, ugyanis magában számtalanszor találkozom hasonló májfélével svédasztalokon, vagy mondjuk krumplipürével feltálalva.
Anyukám nagy delikát rajongó, ezzel kapcsolatban sohasem jártunk egy ösvényen. Eleinte, nagyon régen úgy készítettem, nagylyukú fűszerszóróba tettem a delikátot, hogy a számomra nem igazán kellemes ízű és állagú szárított zöldségdarabok fennakadjanak rajta, és az ételízesítő finom porával ízesítettem a májat. Később, amikor végérvényesen öntudatomra ébredtem, akkor egyszerűen összeállítottam egy nekem tetsző fűszerkeveréket hozzá. Van egy fenomenális, francia csirkemáj terrin receptem, ebből merítettem fűszer ihletet, melyet egy kicsit kibővítettem.
Most kicsit kevesebb, mint fél kilogramm csirkemájhoz 3 db borókabogyót mozsárban először alaposan összemorzsoltam, majd 12 szem zöldborssal az őrlést folytattam. Ez esetben az a jó, ha minél jobban sikerül elmorzsolnunk a fűszereket. Hozzáadtam egy teáskanál morzsolt kakukkfüvet és majoránnát, és ezzel is morzsoltam, alaposan összekeverem.
Az alaposan megtisztított csirkemájakat 3 részre daraboltam, közepesen megsóztam, és megszórtam a fűszerkeverékkel. Én először az egyik oldalát, majd másik oldalát fűszerezem, majd az összes májat összeforgatom.

Nincs pácolási idő, azonnal előkészítem a lehelet vékonyra szeletelt bacon csíkokat, melyet kétfelé vágok. Ezt az adag csirkemájat most pontosan 20 dkg baconba sikerült felgöngyölni.
Előmelegítettem a sütőt grillel kombinált forrólevegő üzemmódban először 200 fokra, és az enyhén olajozott tepsire sorakoztatott májak mennek először 15 percre a sütőbe. Az elkövetkező körülbelül 20 percre növelem a hőt 220 fokra, ez idő alatt a máj belül krémes, puha marad, de átsül, kívül a bacon pedig szépen, a megfelelő állagra sül.
Közben felkarikáztam az óriáskifliket, csemege uborkát szeleteltem hozzá, és frissen, forrón összeállítottam a falatkákat.




Az a jó ebben az ételben, hogy a maradék hidegen is maradéktalanul finom. Mindig sokat készítek belőle, hogy később, amikor megkívánom, akkor még legyen mire rájárni.
Szerintem mutatós, ugyanakkor nem bonyolult, és nagyon ízletes étel.

2010. december 7., kedd

Csirkeszárny a pácban! Happy enddel…




A december a kisfiam hónapja. Már csak ő kisgyermek a családban, és a születésnapja is decemberben van. Télapó, Karácsony, így ez a hónap róla szól. Ilyenkor még inkább kényeztetem, nem mintha máskor nem ezt tenném. Most szinte csak őt kérdezem, hogy mit szeretne ebédre, vacsorára, és kérése parancs nekem.
Hétvégén megkért rá, hogy csirkeszárnyat szeretne, annyira nem nagyevő a szentem, de a csirkeszárny az valóban nagy kedvence.
Gondolkodóba estem, hogy most hogyan pácoljam, legutóbb mind a fűszeres, mind a mézes-csípős változat nagyon ízlett neki.
A napokban, amikor a Kijevi jércemellet készítettem egy fűszer illata, és íze benne maradt a gondolataimban, az ízlelőbimbóimban.
Egyfolytában csak a tárkonyra gondoltam. Úgyhogy ennek a pácnak a múzsája a tárkony. A tárkony ihletett engem, hogy neki tetsző társakat válasszak mellé, hogy utána együtt muzsikáljanak erényeikkel, barátságukkal és a csirkeszárnnyal.
Már említettem, hogy nagyon szeretek egyedi fűszerkeverékeket összeállítani, nagyszerű, hogy egy ilyen egyszerű ételnél is a fantázia, és a kreativitás ilyen nagy teret kaphat.

Azért nagy csodákat nem alkalmaztam, mindössze lesz, ami lesz alapon kiválasztottam a fűszereket, és kigondoltam az arányokat.

1 kis fej vöröshagymát lereszeltem, 4 dundi gerezd fokhagymát átnyomtam. Ehhez az alaphoz kerültek a fűszerek.
1 teáskanál tárkony, 1 teáskanál majoránna, 2 teáskanál kakukkfű, ezeket elmorzsoltam mielőtt a hagymára szórtam. 1 mokkáskanál finomra őrölt rozmaringot, 1 mokkáskanál cayenne borsot, 1 mokkáskanál frissen őrölt színes borsot, 2 teáskanál édes, spanyol fűszerpaprikát adtam hozzá, és egy evőkanál finom tengeri sót.
Nem pácoltam sokáig a szárnyakat, most a só része volt a mutatványnak, ugyanis annyi vizet von csak el a rövid pácolás alatt, hogy a bőre kellemesen ropogósra süljön, de belül a szárnydarabok szaftosak maradnak.
A fűszerpácot 4 evőkanál olívaolajjal elkevertem, és a három részre vágott, megtisztított szárnyakat ezzel a krémes fűszerkeverékkel balzsamoztam be. Összesen egy kiló csirkeszárnyat pácoltam be.
Több mint két órát pihentek a pácban a szárnyak.
Három tepsit kikentem alaposan olívaolajjal, ugyanis most annyi szárnyat készítettem elő, hogy a részek külön-külön tepsire kerülhettek, így egyformán sülhettek meg.
Az egyikre a szárnytöveket, a másikra a középső szárnyrészeket, a harmadikra a szárnyhegyeket raktam le, ugyanis nekem kedvencem a ropogósra sült szárnyvég.







200 fokra előmelegített sütőben, grill program, forró levegő kombinációval sütöttem ki a szárnyakat a részektől függően 30-40 perc alatt.





Azt akartam elérni, hogy a szárnyak szépen megpiruljanak, ropogós máz keletkezzen rajtuk, de nem akartam a szaftot kiengedni belőlük.
Igen, sikerült a mutatvány, a szárnyak szép piros, vékony, de ropogós mázat kaptak, belül pedig omlósak, szaftosak maradtak.






A legnagyszerűbb élmény, a szárnyak friss, még forrón történt elfogyasztásánál a sülés közben felszabadult illat volt. Kiéreztem a tárkony selymes, édeskés, ugyanakkor nagyon is magabiztos illatát, a tárkony adta most nekem a pluszt ehhez a páchoz. Örülök, hogy a képzeletem, a fantáziám, és a szerencsém újabb íz élménnyel ajándékozott meg.

2010. október 23., szombat

Nagyszerű reggelik, vagy egyszerű vacsorák: házi borjúmájpástétom









Ha elég bátrak vagyunk, akkor olvassuk egyszer végig, hogy a bolti májkrém, vagy májpástétom milyen összetevőket tartalmaz.
Nem csoda, hogy én elég gyakran készítek pástétomot. Főleg kacsa és libamájpástétomot, ha vendégeket várok, akkor mindig van a menüsorban.

Most, hogy borjúmájhoz jutottam, egyértelmű volt, hogy pástétomot is készítek belőle.
Sokat gondolkodtam rajta, hogyan készítsem el, ráadásul nem is terveztem kilónyi adagot, csak körülbelül a felét.
Amikor egy kiló körüli mennyiséget készítek, akkor hosszúkás kenyér/pástétom formában készül, kevesebb, mint fele mennyiség viszont ebben a formában párolva nem mutatna valami jól, így a szufléforma mellett döntöttem.

30 dkg borjúmájat különítettem el erre a célra, 4 adagot terveztem, 4 szufléformában ez a mennyiség pedig tökéletesen elfér.
Nem bonyolítottam túl a receptet, a 30 dkg borjúmájat 10 dkg sós, mangalica szalonnával együtt kétszer ledaráltam.
Mindig ugyanazt a pástétom fűszerkeveréket alkalmazom, természetesen frissen, én készítem. Attól függően szoktam rajta változtatni egy kicsit, hogy liba vagy kacsamáj, illetve, hogy édes-gyümölcsös, vagy sós-magyaros lesz-e a végső kompozíció.

Most 2 egész borókabogyót, és szegfűborsot, 10 szem zöldborsot először mozsárban összetörtem, majd mokkáskanálnyi szárított kakukkfüvet, és majoránnát, morzsoltam hozzá, végül késhegynyi őrölt szerecsendióval és babérlevéllel kevertem össze.








A pástétom fűszerkeveréket és egy egész tojást alaposan elkevertem a darált máj-szalonna keverékkel, és a kacsazsírral alaposan kikent szufléformákba töltöttem.

A formák derekáig érő vízfürdőben hideg sütőben kezdtem sütni a pástétomot 160 fokon 20 percig, majd 150 fokon pároltam további 20 percig.
Így azt értem el, hogy a felszínét szépen megkapta a hő, a pástétom mégis rózsaszínes, krémes maradt.






Hagytam szobahőmérsékletűre hűlni, majd dupla alufóliával befedtem a formákat és kisebb, teli befőttesüvegekkel súlyoztam, tömörítettem. Egy éjszakára hűtőbe tettem.

Másnap friss zöldségekkel és péksüteménnyel tálaltam fel, különböző féleképpen.



Pont egy adag jutott a család minden tagjának, ízletes, különleges, és laktató volt.

Legközelebb parfét készítek a következő adag borjúmájból, így bármikor megkívánunk egy kis 90% borjúmájból készült májkrémet, újabb verzióval lépek elő!

2010. október 21., csütörtök

Csütörtöki menü: Ärtsoppa, azaz svéd sárgaborsó leves gazdagon, és áfonya lekvárral töltött palacsinta











Milyen érdekes, ahogyan beköszöntött az ősz, és egyre zordabbá vált az időjárás, egyre több őszi és téli étel jut az eszembe, kerül terítékre a gondolataimban.
Nem is olyan régen vettem egy fél kilogramm sárgaborsót, hogy főzeléket készítek belőle, valahogyan megkívántam.
A sárgaborsó jól elvolt a spájzban, amikor is Skandikamera oldalán találkoztam egy étvágygerjesztő képpel, melyen egy tányér ellenállhatatlan sárgaborsó leves kínálta magát, természetesen azonnal elkértem a receptet.

Sárgaborsót, babot és lencsét mindig alaplével főzök, de nem mindig csak tiszta füstölt alaplével.
Az a tapasztalatom, hogy vegyesen, csülök, és valamilyen jóféle füstölt hús együtt főzött alapleve, még ízletesebb végeredményhez vezet.
Egy kedves olvasóm kérte, hogy egy jó csülök pékné receptet tegyek már közzé, egyértelmű volt számomra, hogy itt az alkalom, hogy összekössem a sárgaborsó levessel.

Nem említettem a csülök pékné receptem kapcsán, hogy a csülköt, egy szép darab füstölt tarjával együtt főztem meg. Ebből kifolyólag egy kellemes, enyhén füstölt alaplevet kaptam a főzőlével.
A sárgaborsót beáztattam egy éjszakára, majd leszűrtem.
Két, apróra vágott vöröshagymát a csülök főzőlevéről leszedett zsiradékban dinszteltem meg, majd hozzáadtam a leszűrt sárgaborsót, felöntöttem másfél liter csülöklével, 1 teáskanál szárított kakukkfűvel, 1 teáskanál majoránnával, és 3 db szegfűszeggel fűszereztem.
Saját szárítású, ágas kakukkfüvem van, így a kakukkfüvet, a szegfűszeget, és a majoránnát is fűszergömbbe zártam.
Még egy fél szál póréhagymát is hozzáadtam a leveshez.
Egészen puhára főztem a sárgaborsót, hogy a szétfővő sárgaborsó be is sűrítse a levest.
A fűszergömböt és a pórét eltávolítottam belőle. Ezzel a leves készen is volt.

Szerencsém volt, mert pontosan kellően sós, és ízes volt az alaplé, a kész leves íze tökéletes lett.
A füstölt tarját már korábban lehűtöttem, a tálaláshoz felkockáztam, és a csülök zsírjában megpirítottam.






Tekintettel arra, hogy az eredeti svéd szokások szerinti knäckebröd (sajtszeletekkel megrakott vajas keménykenyér) hozzávalói, és édes svéd mustár nem álltak teljes mértékben a rendelkezésemre, így az evőkanálnyi édes magyar mustárra kanalazott levest, pirított füstölt tarja kockákkal koronáztam, és egyszerűen parmezán sajttal szórtam pluszban meg.






Rendkívül finom végeredményhez jutottam, a leves ízletessé, a pirított tarja különlegessé, a parmezán sajt pedig pikánssá tette a formációt, mely megfelelő harmóniát eredményezett az ízek találkozásában.

A gyermekeim is nagy örömmel láttak neki a finom, nemzetközi levesnek, a maradékból pedig egy másik ételt készítettem el két napra rá, melyet máskor mutatok be.

Apró kilengéseim ellenére úgy érzem, hogy ráfoghatom a végeredményre, hogy csaknem autentikus svéd sárgaborsó levest főztem.

Csak ajánlani tudom a téli időszakban ezt a csütörtöki menüt, akár hétfőre is, de szombatra még inkább!
Manapság a csicseriborsó méltánytalanul háttérbe szorítja a nálunk hagyományosan elterjedt sárgaborsót, pedig sem nem kevésbé tápláló, sem nem kevésbé egészséges, sem nem kevésbé ízletes.
Részemről ez egy direkt kampány a sárgaborsó mellett!

Nem esetett túlzottan nehezemre a komplett menü előállítása, a tejszínhabos, áfonya lekváros palacsinta az egész család örömére készült el.
Chantilly krémet készítettem, mely alapvetően ízletes, házi tejszínhab, ehhez 2 dl alaposan lehűtött habtejszínt, 1,5 dkg átszitált porcukorral, jégágyon vertem fel.




Hajszálvékony, ropogós palacsintákat sütöttem, egy részét áfonya lekvárral töltöttem meg. Szárazon pirítottam még egy kis dióbelet, durvára vágtam, és ezzel megszórtam a kompozíciót.



Köszönöm Skandikamerának a nagyszerű receptet, mely nagyon hasonló a magyar ízléshez, amennyiben pedig eltér, az teszi különlegessé!


Eredeti recept:

500 g sárgaborsó (száraz)
300 g pácolt csülök, vagy oldalas, vagy akármi, csak réteges legyen benne a hús és a zsír
1,5 l víz
2 db. vöröshagyma
1 kiskanál kakukkfű (szárított)
1 kiskanál majoránna
Szegfűszeg

A sárgaborsót néhány óráig (éjjelre) hideg vízben áztatják, majd a duzzadt borsót apróra vágott hagymával sós vízben főzik. Félórával a leves elkészülte előtt kockákra vágott pácolt csülköt vagy oldalast adnak hozzá, és kakukkfűvel, majoránnával és szegfűszeggel fűszerezik. Mélytányérban szolgálják fel, a szélére édes svéd mustárt kennek. Sajtszeletekkel megrakott, vajas keménykenyér (knäckebröd) jár mellé.

Jellegzetes csütörtöki menü a nagyobb éttermekben és a menzákon, melyet tejszínhabos, vörösáfonya-dzsemes (lingonsylt) palacsintával „kerekítenek ki”.

(Francia) palacsintatészta 10 db vékony palacsintához:

2 nagy tojás
2 csomag vaníliás cukor
Csipet só
400 g hideg tej
125 g finomliszt
60 g olvasztott vaj
Related Posts with Thumbnails