Both Tibi barátom martinkai tanyájáról írtam már, ott főztem az ősszel 50 főre palóclevest hortobágyi rackából. Két éve itt vágtam le az első mangalicámat, nagyszerű élmény volt, sokat köszönhettem ekkor (is) Tibinek. Both-Dega Imbisz nevű kifőzdéjéről is írtam már, Tibi igényessége itt is hatással van, hortobágyi szürkemarha és racka ételek, mangalica és mangalicából, hagyományos eljárással készült füstölt húsok kerülnek itt a házias ételekbe. Készülök rá, hogy felfrissítem az Imbisszel kapcsolatos információkat is, hiszen jó, ha tudjuk, hogy hol kaphatunk kiváló, hagyományos alapanyagokból ételt a tányérunkba.
Visszatérve Tibire, mindent ugyanezzel a mentalitással kezel maga körül, vadászik is, ezt sem veszi kevésbé komolyan. Nem régen lőtt egy gyönyörűséges vaddisznót, melyet maga zsigerelt ki a vadász hagyományokat hűen követve. A vaddisznót megnyitották a bordáinál, így lógott kampón úgy három napig a vadász társaság hűtőkamrájában (amíg megérkezett az állatorvosi igazolás a fogyaszthatóságra), ezt követően került feldolgozásra. (A vadak kezelésével kapcsolatban nem olyan régen egy kedves bloggertársam írt érdekes bejegyzést, érdemes elolvasni itt.)
Ebből a nemes vadból készült kemencés ételekre hívott minket Tibi a március 15.-ei hosszúhétvégén többedmagunkkal.
Visszatérve Tibire, mindent ugyanezzel a mentalitással kezel maga körül, vadászik is, ezt sem veszi kevésbé komolyan. Nem régen lőtt egy gyönyörűséges vaddisznót, melyet maga zsigerelt ki a vadász hagyományokat hűen követve. A vaddisznót megnyitották a bordáinál, így lógott kampón úgy három napig a vadász társaság hűtőkamrájában (amíg megérkezett az állatorvosi igazolás a fogyaszthatóságra), ezt követően került feldolgozásra. (A vadak kezelésével kapcsolatban nem olyan régen egy kedves bloggertársam írt érdekes bejegyzést, érdemes elolvasni itt.)
Ebből a nemes vadból készült kemencés ételekre hívott minket Tibi a március 15.-ei hosszúhétvégén többedmagunkkal.
Férjem gyermekkori baráti kapcsolatain alapuló társaságunkban szép számmal vannak gyerekek, a tinédzserektől, a még meg nem születettekig, most is van egy kismama közöttünk. Mi kirándulni voltunk előző nap, így én most nem készültem semmivel, az egyik Numan pékségből hozott három kovászos kenyérrel és egy üveg jó pálinkával járultunk hozzá az összejövetelhez. Az egyik barátunk – Martinkán, a szomszédságban lévő, saját építésű - csodás kemencéjét ajánlotta fel, másik barátunk a házi savanyút és körözöttet hozta, a harmadik cserépben összekészített csülköt, a negyedik bográcsban „mezítlábas” slambucot készített. Kati édesanyja, aki erdélyi származású, frissen kisült aranygaluskát hozott ki nekünk.
Ki kell emelnem, hogy mindez Tibinek köszönhető, szenzációsan tudja maga köré szervezni ezeket a közös összejöveteleket, ahol mindenki, mégis senki sem vendég.
Ki kell emelnem, hogy mindez Tibinek köszönhető, szenzációsan tudja maga köré szervezni ezeket a közös összejöveteleket, ahol mindenki, mégis senki sem vendég.
Dóra, a felesége csodálatosan főz, nyereség lenne az olvasóknak, ha ezt megírná egy konyhanaplóban és közzétenné a világhálón. Ugyanis nem mindenki tud igazán jól főzni aki gasztroblogot ír, és sajnos nagyon sokan nem írnak gasztroblogot, akik jelzésértékűen jól főznek. Pedig van már szép számmal internetes konyhanapló.
Visszatérve az eseményre, a vaddisznó comb olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy a kapott kóstolót még két napra beosztottam magamnak itthon, mindig egy kicsit falatoztam belőle, az íze miatt. :)
Az Imbiszben pácolták, mondhatni egészen hagyományos pácban. Víz, olaj, fokhagyma, bors, borókabogyó, vöröshagyma, sárgarépavolt a pácban. Mangalica szalonnával és fokhagyma gerezdekkel tűzdelték meg, répa és szalonna szeletek kerültek a combra mielőtt bekerült a kemencébe. A páclevében sült, ezzel szorgosan locsolgatva. Mellette pedig a vaddisznó húsból készült töltött káposzta, természetesen cserépben.
Miklós szokta a slambucot készíteni. Most küllemre egy kicsit „haloványabbra” sikerült a szokásosnál viszont ízre valami nagyon finom volt! Én magam kétszer szedtem, a kisfiam pedig hazaútban már nekem szeregezte a kérdést: anya, te mikor készítesz már slambucot!?
Visszatérve az eseményre, a vaddisznó comb olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy a kapott kóstolót még két napra beosztottam magamnak itthon, mindig egy kicsit falatoztam belőle, az íze miatt. :)
Az Imbiszben pácolták, mondhatni egészen hagyományos pácban. Víz, olaj, fokhagyma, bors, borókabogyó, vöröshagyma, sárgarépavolt a pácban. Mangalica szalonnával és fokhagyma gerezdekkel tűzdelték meg, répa és szalonna szeletek kerültek a combra mielőtt bekerült a kemencébe. A páclevében sült, ezzel szorgosan locsolgatva. Mellette pedig a vaddisznó húsból készült töltött káposzta, természetesen cserépben.
Miklós szokta a slambucot készíteni. Most küllemre egy kicsit „haloványabbra” sikerült a szokásosnál viszont ízre valami nagyon finom volt! Én magam kétszer szedtem, a kisfiam pedig hazaútban már nekem szeregezte a kérdést: anya, te mikor készítesz már slambucot!?
Nem fényképeztem túl sokat, hiszen elsősorban a baráti összejövetel élményét szerettem volna élvezni, de a képeim nagyon is beszédesek. A főkóstoló én voltam, ez nagyon kedves megtiszteltetés volt számomra. Alig várom, hogy legközelebb is összejöjjünk.
