Lágy kőrözött ropogós kenyérlángossal

Beköszöntött az ősz, beköszöntenek az őszi ételek … J

A kőrözött nagyon finom rozskenyérrel vagy valamilyen rusztikus kenyérrel, de én most maradék kenyérlángos tésztából sütöttem hozzá friss, ropogós mini kenyérlángosokat. Összekötöttem a kellemest a hasznossal és mondhatom máskor is sütök maradék tésztából ilyen kis szendvics falatoknak való kenyeret. Még magában is isteni elropogtatni! J

Nem akartam a kőrözöttet túlspilázni, Én mindig brindzából készítem, nem adok hozzá tehéntúrót. Ebből fakadóan inkább selymesítenem kell az ízeket, mint még inkább erősíteni, mert akkor túl tömény lenne. Volt két evőkanál maradék fokhagymás görög joghurtom a hűtőben, ezt hozzáadva az alapkeverékhez egészen könnyű, krémes és nagyon kellemes ízű lett.

Hozzávalók 2-3 adaghoz:

125 g brindza (juhtúró)

75 g puha vaj (most ír vajat használtam)

½ fej enyhén lila édes hagyma (a sima vöröshagyma túl intenzív volna)reszelve, vagy nagyon finomra vágva

1 mokkáskanál frissen őrölt kömény

2 mokkáskanál fűszerpaprika

2 evőkanál fokhagymás görög joghurt, ami egy kis gerezd zúzott fokhagymával és 2 evőkanál tejfellel kiváltható

A kenyérlepény tésztáját így készítettem:

Őszi kenyérlángos – langalló, pompos – különlegesen

A hűtőből kivettem a maradék tésztát és lisztes deszkán hagytam szoba hőmérsékletre melegedni. Kinyújtottam, kiszúrtam, sütőpapírral bélelt tepsire rendeztem. 

Felmelegítettem a sütőt 240 C fokra. Megkentem egy kis olajjal a mini kenyérlángosokat, hogy még ropogósabbak legyenek és betoltam 10 percre a forró sütőbe.

Pár percig hagytam hűlni, majd még langyosan feltálaltam a kőrözötthöz. Nekem édes paprika illik hozzá leginkább, így egyértelmű volt, hogy a kíséret piros kápia lesz.

Ennyi, nagyon finom volt! J

Ínyenc - juhtúrós körözött félbarna házi kovászos kenyérrel

Ezen a napon igen korán keltem. Van, hogy erőn felül betervezek ételeket, de ha már úgyis egész nap a konyhában vagyok, igyekszem kihasználni minden egyes percet.

Készültem kovászos kenyeret sütni, nem is egyet, hanem kettőt. Kocsonyát főztem, amit hajnali négykor perzseléssel indítottam. Délelőtt megpendítette a férjem, hogy nem készítenék-e ebédre egy gyors csirke fajitast, ennek is eleget tettem.

Uzsonnára készült ez a kisadag körözött, „csak úgy”, hogy a frissen kisült kenyeret megszegve azonnal legyen hozzá valamilyen kence.

Nálam mindig juhtúróval készül, gyermekkoromban így szoktam meg. Édesanyám szinte minden héten készített, úgyhogy korán megkedveltem a juhtúró finom, különleges ízét. Tehéntúróból is ettem már, először azt hittem, hogy alapanyag spórolás vagy helyettesítés, de utána kiderült, hogy gyakran tehéntúróból is készítik. Ha fordítva kóstoltam volna és szoktam volna hozzá, akkor biztosan „sok” lenne nekem a juhtúrós változat, de mivel juhtúróval ízleltem és szoktam meg, így nekem a tehéntúrós változat „kevés”.

Mutattam már be „enyhe” körözöttet is, amiből kis crostinikat készítettem. Ez most egy csöppet dúsabb változat.

 A piacon vettem a házi juhtúrót, ez nagyon selymes, igazán ínyenc fő alapanyag volt.

Hozzávalók:

10 dkg juhtúró (brindza vagy kézműves)

5 dkg vaj

1 gerezd zúzott fokhagyma

1 csokor snidling

10 db lecsöpögtetett kapribogyó összevágva

1 teáskanál házi fűszerpaprika

frissen őrölt kömény

a só ez esetben nagyjából el is hagyható, vagy ízlelés szerint

A snidlinget összevágtam, és minden – szobahőmérsékletű - alapanyagot elkevertem. Hagytam hűtőben pihenni egy-két órán át.

Amikor a békebeli kovászos kenyér és a félbarna, tönkölyöskovászos kenyér kisült és "meghűlt", akkor elővettem a hűtőből is kikenekedtünk belőle.

Néhány szelet kenyeret megpirítottam – talán egy kicsit buzgón is – és néhány falatka is készült, kápia paprikával.

Baráti összejövetel kemencés vadételekkel

Both Tibi barátom martinkai tanyájáról írtam már, ott főztem az ősszel 50 főre palóclevest hortobágyi rackából. Két éve itt vágtam le az első mangalicámat, nagyszerű élmény volt, sokat köszönhettem ekkor (is) Tibinek. Both-Dega Imbisz nevű kifőzdéjéről is írtam már, Tibi igényessége itt is hatással van, hortobágyi szürkemarha és racka ételek, mangalica és mangalicából, hagyományos eljárással készült füstölt húsok kerülnek itt a házias ételekbe. Készülök rá, hogy felfrissítem az Imbisszel kapcsolatos információkat is, hiszen jó, ha tudjuk, hogy hol kaphatunk kiváló, hagyományos alapanyagokból ételt a tányérunkba.
Visszatérve Tibire, mindent ugyanezzel a mentalitással kezel maga körül, vadászik is, ezt sem veszi kevésbé komolyan. Nem régen lőtt egy gyönyörűséges vaddisznót, melyet maga zsigerelt ki a vadász hagyományokat hűen követve. A vaddisznót megnyitották a bordáinál, így lógott kampón úgy három napig a vadász társaság hűtőkamrájában (amíg megérkezett az állatorvosi igazolás a fogyaszthatóságra), ezt követően került feldolgozásra. (A vadak kezelésével kapcsolatban nem olyan régen egy kedves bloggertársam írt érdekes bejegyzést, érdemes elolvasni itt.)
Ebből a nemes vadból készült kemencés ételekre hívott minket Tibi a március 15.-ei hosszúhétvégén többedmagunkkal.

Férjem gyermekkori baráti kapcsolatain alapuló társaságunkban szép számmal vannak gyerekek, a tinédzserektől, a még meg nem születettekig, most is van egy kismama közöttünk. Mi kirándulni voltunk előző nap, így én most nem készültem semmivel, az egyik Numan pékségből hozott három kovászos kenyérrel és egy üveg jó pálinkával járultunk hozzá az összejövetelhez. Az egyik barátunk – Martinkán, a szomszédságban lévő, saját építésű - csodás kemencéjét ajánlotta fel, másik barátunk a házi savanyút és körözöttet hozta, a harmadik cserépben összekészített csülköt, a negyedik bográcsban „mezítlábas” slambucot készített. Kati édesanyja, aki erdélyi származású, frissen kisült aranygaluskát hozott ki nekünk.
Ki kell emelnem, hogy mindez Tibinek köszönhető, szenzációsan tudja maga köré szervezni ezeket a közös összejöveteleket, ahol mindenki, mégis senki sem vendég.

Dóra, a felesége csodálatosan főz, nyereség lenne az olvasóknak, ha ezt megírná egy konyhanaplóban és közzétenné a világhálón. Ugyanis nem mindenki tud igazán jól főzni aki gasztroblogot ír, és sajnos nagyon sokan nem írnak gasztroblogot, akik jelzésértékűen jól főznek. Pedig van már szép számmal internetes konyhanapló.
Visszatérve az eseményre, a vaddisznó comb olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy a kapott kóstolót még két napra beosztottam magamnak itthon, mindig egy kicsit falatoztam belőle, az íze miatt. :)
Az Imbiszben pácolták, mondhatni egészen hagyományos pácban. Víz, olaj, fokhagyma, bors, borókabogyó, vöröshagyma, sárgarépavolt a pácban. Mangalica szalonnával és fokhagyma gerezdekkel tűzdelték meg, répa és szalonna szeletek kerültek a combra mielőtt bekerült a kemencébe. A páclevében sült, ezzel szorgosan locsolgatva. Mellette pedig a vaddisznó húsból készült töltött káposzta, természetesen cserépben.
Miklós szokta a slambucot készíteni. Most küllemre egy kicsit „haloványabbra” sikerült a szokásosnál viszont ízre valami nagyon finom volt! Én magam kétszer szedtem, a kisfiam pedig hazaútban már nekem szeregezte a kérdést: anya, te mikor készítesz már slambucot!?

Nem fényképeztem túl sokat, hiszen elsősorban a baráti összejövetel élményét szerettem volna élvezni, de a képeim nagyon is beszédesek. A főkóstoló én voltam, ez nagyon kedves megtiszteltetés volt számomra. Alig várom, hogy legközelebb is összejöjjünk.

Magyaros crostinik majonézes padlizsánkrémmel, és enyhe körözöttel

Semmi esetre sem hagytam volna ki a magyar, és erdélyi konyha klasszikusait, a padlizsánkrémet és a körözöttet a szendvics kínálatból.
Ugyanakkor, szendvicsről lévén szó, olyan formációt kerestem, melyben leginkább érvényesülni tudnak ezek a nagyszerű krémek.
Az olasz konyha kínálta nekem, a rusztikus kenyérre kent, mondhatni falatka jelleget, a crostinivel.
A padlizsánt sütőben sütöttem meg 200 fokon, időnként megforgatva. Mielőtt a sütőbe tettem megszúrkáltam, hogy nehogy szétcsattanjon sütés közben. Egy kifejezetten nagy példányból dolgoztam.
Még melegen meghámoztam és hagytam, hogy kicsorogjon a leve.
A padlizsán húst műanyag edényben faspatnival kevertem krémmé. 1 dl olívaolajjal néhány perc alatt, szinte habosra kevertem. 1 dl saját készítésű majonézzel, egy kisebb fej reszelt fehérhagymával, két gerezd reszelt fokhagymával, sóval, borssal és egy evőkanál friss citromlével kevertem el.

A brindza juhtúrót fele mennyiségű vajjal habosra kevertem. 10 dkg juhtúróhoz 5 dkg vajat használtam. Egy mokkáskanál őrölt köménnyel, egy teáskanál házi fűszerpaprikával, egy kis fej reszelt fehér hagymával valamint egy gerezd reszelt fokhagymával alaposan kikevertem.

A krémeket, közepesen vastag szelet, pirított toszkán kenyérszeletekre halmoztam, és friss zöldségekkel díszítettem. Zöld és piros kápia paprikát, sörretket, datolya paradicsomot, és snidlinget használtam.
Nem mesélek a szendvicsekről többet, mert bízom abban, hogy a képek magukért beszélnek!