Ropogós zöldségek diós bundában

Biztos, hogy nem vagyok semmi, mert amikor nekiállok bundázni, végül már alig bírom követni, hogy mennyi mindent készítettem elő, amit panírozni akarok.

Ez esetben mindenféle volt éppen itthon, amikor már nem fértem a konyhapulton, akkor el kezdtem letenni arról, hogy mindent megvalósítsak, amit elterveztem, egy vacsora keretében.

Ehhez a vacsorához kapcsolódóan bemutattam már kétféle göngyölt csirkemellet, a mediterrán töltelékkel és körtés-camembertes töltelékkel készülteket. Van még egy göngyölt mell variáció, amit még nem mutattam be, de majd egyszer az is sorra kerül. El kell, hogy mondjam, mégsem ezek a diós bundában sült zöldségek zárják a sort, mert még ezen kívül is bundáztam – nem is egyféle – ezt-azt. No, de most csak a zöldségekről beszélek.

Készítettem már korábban is hasonló – roppanós – bundázott zöldségeket, esetleg érdemes belenézni ebbe a korábbi receptbe is. Úgyhogy nem újdonság nálam, hogy a zöldségeket is szívesen bundába bújtatom.

Most barna csiperkét, brokkolit és pagoda karfiolt bundáztam. A csiperkével nem volt sok dolgom, csak lemostam és leszárítottam. A brokkolit és a pagoda karfiolt muszáj előpárolni. Szerintem ez a lelke a roppanós, bundázott zöldségeknek, hogy a párolás mértékét eltaláljuk. Most nem pároló edényben, hanem egyszerűen lobogóan forró, sós vízben pároltam elő a zöldségeket. A brokkolit hamarabb kivettem, a pagoda karfiol még maradt pár perccel tovább a sós vízben. Kiemeltem, hagytam lecsepegni, kihűlni a zöldségeket. S zerintem nehéz pontosan meghatározni, hogy meddig kell őket párolni, én feláldozok egy-kettőt, és egyszerűen villára szúrom és megkóstolom. Vigyázat, mert mire a száruk megpuhul, addig a zöldség „koronájának” már annyi! Úgyhogy inkább ezt a részét teszteljük, ne a szárát. Közvetlenül bundázás előtt sóztam borsoztam – immár a gombával együtt – őket.

Frissen őrölt kiflimorzsát használtam most a bundázáshoz, szitán át is szűrtem, hogy elegáns és szó szerint finom morzsás bundát kapjanak az alapanyagok. A gombát sima kiflimorzsával, a brokkolit és a pagoda karfiolt durvára vágott dióbéllel dúsított morzsában bundáztam.

Ahogyan említettem, - többek között - francia krumplipürét is készítettem a „vacsorakölteményhez”, ehhez a fogáshoz pedig kevertem egy kis házi tartármártást is.

Húsimádó létemre meg kell, hogy mondjam, az ilyen és hasonló bundázott zöldségek feledtetni tudják velem, hogy húsfüggő vagyok. Annyira nagyon finomak. Érdemes időről időre zöldségeket is bundázni a rántott húsfélék mellé. Vagy akár nélkülük is.

Ha minden elemét bemutattam a bundás vacsorakölteménynek, azt hiszem, lehozok egy összegzést is. Bár nem a napokban volt ez a vacsora, még most is összefut a nyál a számban! :)

Pirított magvakkal, és parmezánnal dúsított házi morzsával bundázott zöldségek, friss tartármártással

Ez az étel, még a húsmentes napok alatt készült, időnként a férjem kérésére beiktatunk néhányat. Zöldség tempurát akartam készíteni, végül mégis a klasszikus bundázás győzött, azért megbolondítottam egy kicsit, hogy feldobjam.

A zöldség és az olajos magvak jól passzolnak egymáshoz, a parmezán már csak hab volt a tortán. Nem terveztem a bundázott zöldségek mellé köretet, hiszen ebben a formában már így is éppen elég laktatónak ígérkeztek, inkább készítettem hozzá egy jó adag tartármártást frissen.

3 dl majonézt kevertem (1 tojássárgája, 1 teáskanál dijoni mustár, 1 teáskanál fehér borecet, só, bors, 2,5 dl olaj, 2 teáskanál citromlé), amit 1 dl tejföllel, 1 evőkanál dijoni mustárral, 1 evőkanál porcukorral, 1 evőkanál friss citromlével, egy csipet sóval, és cayenne borssal elkevertem. Hűtőben hagytam összeérni az ízeket.

Karfiolt, brokkolit, és kelbimbót megtisztítottam, a karfiolt és a brokkolit rózsáira szedtem, forró, sós vízben először megpároltam őket.
Egyszerre tettem őket a fazékba, a brokkolit és a karfiolt, újraforrástól számolva körülbelül 3 perc múlva kivettem. A kelbimbónak adtam még 2-3 percet, majd azt is leszűrtem.
Hagytam hűlni őket.

Közben elkészítettem a kenyérmorzsát, most enyhén pirított kovászos kenyeret őröltem frissen. 3-3 dkg hántolt mandulát és dióbelet szárazon enyhén megpirítottam, majd durvára vágtam. Hozzáadtam a morzsához 1 teáskanál frissen őrölt borssal, 2 evőkanál szezámaggal, és 3 dkg parmezánnal együtt, és alaposan összekevertem.

A kihűlt zöldségeket egy zacskóban a liszttel összeráztam, majd felvert, 1 evőkanál libazsírral elkevert, és sóval ízesített tojásban megforgattam, majd a morzsakeverékkel bundáztam.
Mindig hagyom a bundát egy kicsit szilárdulni, körülbelül félóráig.

A bundázott zöldségeket forró olajban aranybarnára sütöttem, majd papírtörlőre szedtem.
Leitattam, tálra rendeztem és frissen, melegen feltálaltam.

Ízletes, ropogós volt a bundázott zöldség, belül pedig puha, mégis formatartó.
Maradt néhány darab belőlük, ezeket hidegen nassoltuk be, és mondhatom, hogy így is nagyon finomak voltak. A kisfiam annyira nem lelkesedett érte, de evett belőle, a lányomnak ezzel szemben nagyon, de nagyon ízlett.

Kicsit féltem, hogy a kelbimbó hogyan viselkedik bundázva, de nem volt rá panasz. Egy kicsit több ügyességet kívánt, hogy a bundát szívesen viselje, de a végeredmény kiváló íz, és állag lett.

Rendszerint tiltakozom a húsmentes napok ellen, végül pedig belátom, hogy pontosan olyan finom ételeket készíthetek csak zöldségekből is, csak egy jó ötlet szükséges hozzá.