A múlt héten közvélemény kutatást végeztem olvasóim körében, hogy milyen húsféléből látnának mostanában szívesen recepteket az oldalamon. Okozott számomra némi meglepetést, hogy a borjúhús ilyen csekély számú, a csirke ilyen sok szavazatot kapott. Ugyanakkor a semleges szavazók is sokan voltak a szavazatok összességéhez képest.
Miért is ne kezdjek csirkemellel, hiszen szent igaz, hogy a legkevesebb a csirkemellből készült étel az oldalamon.
Ha csak nem kezdünk kemény diétába családi körben, a csirkemell nem kap főszerepet az étkezésünkben. Ugyanakkor be kell vallani, hogy jó fűszerezéssel, kreatív hozzáállással jól variálható, gyorsan elkészíthető alapanyag. Az ázsiai édes-csípős csirkemell az egyik legnépszerűbb étel az oldalamon, ezt gyakran készítem a családomnak.
Most göngyölt csirkemell variációkat fogok bemutatni három részen keresztül, melyek nem bonyolultak, viszont roppant ízletesek.
Természetesen most is több ételhez készültem elő, több mint egy kiló csirkemellet dolgoztam fel különböző ételekhez. A fél, filézett csirkemelleket keresztben kettészeltem úgy, hogy a hártyás feléből szép egyenletes, göngyölhető filé darabokat kapjak. A csirkemell leeső darabjait csíkokra vágtam, és bepácoltam egy másik ételhez.
Fólia alatt finoman, gondosan egészen vékonyra klopfoltam, és csak közvetlenül göngyölés előtt sóztam, borsoztam, hogy ne ereszen a hús levet.
Ilyenkor már nem friss spenóttal dolgozom, a körethez és a töltelékhez leveles, fagyasztott spenótot pároltam gőz fölött sok, félbevágott fokhagyma gerezd társaságában. Amikor már majdnem megpuhult ízesre sóztam, így mire kellőképpen megpuhult a spenót és a fokhagyma is, addigra kellemesen át is járta a só.
A leveles, párolt spenót nagyobbik része ment a körethez, kisebbik részével kikevertem a mascarponés tölteléket.
A spenótot, a részére eső fokhagyma mennyiséggel együtt durvára vágtam, annyi mascarponéval kevertem el, hogy kellemesen krémes legyen, sóztam borsoztam és megtöltöttem vele a csirkemelleket.
Csak egy lehelet vékony bundát szántam neki, elárulom, hogy sikerült is. Levegőn szárított kiflit szinte púder minőségűre őröltem, liszt, felvert tojás, morzsa sorrendben paníroztam a göngyölegeket.
Francia krumplipürét készítettem héjában főtt, áttört sárgaburgonyából, és forralt vaj, tejszín keverékéből. Ízletesre sóztam, kicsit megborsoztam frissen őrölt borssal. A forralt tejszín, vaj keverékét apránként adagolom a krumplihoz, és jó habosra keverem ki.
170 fokos mogyoróolajban szép, közép barnára sütöttem a panírozott göngyölt csirke darabokat.
A krumplipürét egyszerűen zacskóba töltöttem, kivágtam a zacskó egyik sarkát és szabálytalan kis kosarat nyomtam a tányérra. Az ízletes, rusztikus, fokhagymás spenótból halmoztam a közepébe, amennyi ízlésesen elfért benne. A friss, forró göngyölt mellet, átlósan kettévágtam és elhelyeztem a köret mellett.
Szemrevaló is lett és mennyien finom! Rettentően szeretem a fokhagyma-spenót és krém összefüggést, ha valaki nem kóstolta még, akkor mindenképpen tegye meg. A krémes, fokhagymás spenót töltelék, a vékony, ízletes csirkemellel, és lehelet vékony panírral kecses, és nagyon ízletes volt. A körettel pedig várakozáson felül harmonizált egyszerűsége ellenére. Ettől függetlenül borjú karajból is ki fogom próbálni, hiszen a krémes, fokhagymás spenót a borjúval az olasz konyha egyik alap csemegéje.
