Fokhagymás-besameles spagetti bébi spenóttal és baconnal

A barátnőmmel kettesben elköltött vacsora folytatása volt ez az étel. A fügés, kecskesajtos, érlelt sonkás előétel nagyszerű követője volt.

Utólag megbántam, hogy nem tagliatellével készítettem, de olyan gyorsan jött ez a közös vacsoralehetőség, hogy megfeledkeztem arról, hogy van készleten jó minőségű tagliatellém. Persze spagettivel is nagyszerű volt, csak ehhez a mártáshoz a tagliatelle még jobban illett volna. Persze ez csak ízlés kérdése.

Hozzávalók 4 adaghoz:

1 kg bébi spenót

20 dkg kockára vágott bacon (még jobb ha panchetta, ha van készleten)

1 nagy fej fehér hagyma (vöröshagyma is tökéletes)

4 átlagos gerezd fokhagyma

5 dkg vaj

2 dl közepesen híg besamel (én csipet szerecsendióval ízesítettet használtam)

2 dl tejszín (min. 30%-os)

tengeri só, frissen őrölt bors

50 dkg spagetti vagy tagliatelle, pár csepp olívaolaj és ízlés szerinti mennyiségű frissen reszelt parmezán

A spenótot megmostam, majd leforráztam, azaz lobogóan forró vízben egy perc alatt „megszelídítettem”. Leszűrtem, kinyomkodtam, és kockára vágtam.

A vajon megsütöttem a bacon kockákat, majd hozzáadtam az apróra vágott hagymát. Közepes lángon dinszteltem, majd hozzáadtam a forrázott, összevágott spenótot, az átnyomott fokhagymát és egy-két percig együtt pároltam. Felöntöttem a besamellel, közepes tűzön bugyogásig hevítettem. Sóztam, borsoztam. Ekkor hozzáadtam a tejszínt, mellyel közepes tűzön egy-két percig óvatosan főztem a mártást.

50 dkg tésztát 5 liter erősen forrásban lévő, sós vízben szükséges 8 percig főzni (minden tésztának meg van a maga főzési ideje) majd leszűrni és néhány csepp olívaolajjal fényesíteni.

A mártásból 4 adagot készítettem, de a tésztából csak két adagot főztem ki. Rászedtem a mártást az éppen kifőtt tésztára, majd frissen reszelt parmezánnal szórtam meg. A maradék mártást eltettem másnapra a fiúknak.

Maradtunk a száraz, vörös spanyol bornál. Nagyszerű vacsora volt.

További mediterrán ihletésű ételeim itt és itt sorakoznak!

Mézes-mascarponés spenót fokhagymás-köményes sertéspörkölttel

Úgy tűnik, hogy a spenót népszerűsége leáldozóban van, hiszen nem nagyon látok spenótos recepteket a jelenleg felkapott, szezonális alapanyagokból készült ételek között. Gyermekkorom óta egyik kedvenc ételem a spenót, csakis arra tudok gondolni, hogy azért mert mi ebben az időben kizárólag édesen kaptuk és ettük. Nagymamám és édesanyám is édesen, liszttel megszórva, és tejjel felöntve sűrítette be a vajon párolt spenótot, és mindig valamilyen pörkölttel tálalták fel. A mi gyermekeink is nagyon szeretik az édes spenótfőzeléket, éppúgy nem kell tukmálni, mint az édes-kapros tökfőzeléket.

Ez a változat nem főzelék, ez egy 10-15 perc alatt összedobható friss, nyári zöldköret, mely ugyanakkor nagyjából hozza az édes spenótfőzelék íz élményét. Az édes spenótfőzeléket múlt évben már posztoltam, érdemes megnézni, mert én híg besamellel készítem, immár egy hangyányit korszerűsítve a családi recepteket.

Szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy saját érdekében kóstolja meg egyszer édesen-krémesen a spenótot, mert valami egészen más íz élményben lesz része, mint a sós-fokhagymás változat esetében. Én magában, desszertként is szívesen kanalazom, akár langyosan, vagy hidegen is.

Mindössze 30 dkg spenótból készítettem magamnak ezt a köretet. Lobogóan forró vízbe dobtam a megmosott spenótleveleket, melyek szárát lecsipkedtem. Amikor nyersségét elveszítette, akkor leszűrtem, kinyomkodtam. Csíkokra vágtam és sok vajon, egy evőkanál mézzel kis lángon pároltam. Végül két evőkanál mascarpone került bele, melyet hagytam elolvadni, elkevertem és már húztam is le a tűzről.

A méz sem volt akármilyen, hiszen egy méhész barátunk friss akácmézét használtam. Alig vártam, hogy a langyos spenótra a forró köményes- fokhagymás sertéspörköltet rákanalazzam, mert már csorgott a nyálam.

Páratlan íz élmény, amit csak sajnálni tudok, ha valaki kihagy. Ráadásul szinte semmilyen édességet nem eszem (mert nem szeretem) úgyhogy én ilyenkor érzem az édes ízek nagyszerű élményét. Akár, amikor tökfőzeléket eszem.

Egészben sült sertés szűzpecsenye parmezános– oregánós tócsnival és fokhagymás spenóttal

Szemeztem borjúhússal is, de végül egy szép darab szűzpecsenyére esett a választásom a vacsorához. Valami újszerűt szerettem volna készíteni, első körben elképzelésem sem volt, hogy hogyan készítsem el és főként, hogy milyen körettel. Végül a friss spenót adott támpontot, ugyanis azt mindenképpen be akartam építeni a menübe.

Abban bizonyos voltam, hogy röviden forrázva, vajon éppen átpárolva, fokhagymával és pár csepp tejszínnel fogom elkészíteni.

60 dkg-os, szép tömör darab szűzpecsenyét tartottam a kezemben, a sertés legnemesebb részét. Barátkoztam vele, én ezt úgy szoktam mondani, hogy delejezem. Ilyenkor igyekszem megfejteni tulajdonságait, melyhez a színe, a tapintása, a formája és még az illata is segítségül szolgál. Ekkor úgy döntöttem, hogy nem fektetem kés alá, egyben sütöm meg. Egy ilyen szép darab - megfelelően elkészített - szűzpecsenye egyszerűen, sóval, borssal fűszerezve is különleges élmény, ezért nem is akartam nagy túlzásokba bonyolódni, de szerettem volna mégis egy kicsit visszafogottan ugyan, de különlegessé tenni.
Úgy döntöttem, hogy a család kedvenc fűszernövényét kakukkfüvet fogok hozzá használni fő ízesítőként, ez a fűszer sohasem osztja meg őket, mint időnként a rozmaring vagy a zsálya. Eszembe jutott, hogy van még rózsaborsom, ami igazából is nem borsfajta, de pont nekem illő most. Lágy, de mégis karakteres, édeskés, virágillatú, enyhén bors ízű, de nincs csípős mellékíze. Még magában elropogtatva is kellemes.
Egy evőkanálnyit durvára törtem és ezzel kevertem el a tövén, szárán ki szárított kakukkfüvet. Szeretem így kiszárítani a kakukkfüvet, lényegesen intenzívebb az aromája, mint a zacskós, szárított fűszernek. Ha közvetlenül a húst fűszerezem, akkor szívesebben használom, mint a frisset. A frisset inkább külön teszem a tepsibe, vagy a serpenyőbe a hús vagy zöldség mellé.
Ebben a fűszerkéregben pihent pár órát a szépen megtisztított szűzpecsenye.

Közben elkészítettem a spenótot. Lobogóan forró vízben 10 mp-ig forráztam, leszűrtem kinyomkodtam, széles csíkban felvágtam, hogy szálas legyen, ne maradjon csomókban, a köretben. Dupla mennyiségű vaj és fele mennyiségű olívaolaj keverékén, kis lángon egy gerezd átnyomott fokhagymával néhány percig pároltam, majd pár csepp zsíros tejszínnel krémesítettem. Természetesen közben sóztam, borsoztam.

Vastagaljú serpenyőben vajat és olívaolajat felforrósítottam és a közvetlenül sütés előtt durva tengeri sóval bedörzsölt húsdarabot szép élénk barnára körbesütöttem. Fóliával bélelt formába raktam, egy kevés sütő zsiradékával meglocsoltam és betettem a 170 C fokos sütőbe 20 percre, középső bordamagasságra.

A visszamaradt zsiradékot vajjal pótoltam és egy kis fej reszelt vöröshagymát pároltam meg benne. Még egy adag rózsabors-kakukkfű keveréket adtam hozzá, egy nagyon picit borsoztam és sóztam, adtam hozzá egy dl száraz rozét, melyet nagyjából el is párologtattam néhány perc alatt. Ekkor már csak 2 dl tejszínt adtam hozzá és szépen összerotyogtattam, de nem forraltam. Elzártam a hőt alóla és egy kis kocka hideg vajat hagytam, hogy elolvadjon a mártásban. Melegen tartottam.

(A mártást át is szűrhettem vagy turmixolhattam volna a külcsín kedvéért, de mi így rusztikusan kedveljük :)

Közben összeállítottam a tócsnit a Parmezános, friss oregánós tócsni, lisztmentesen bejegyzésem szerint, amíg a pecsenye párolódott a sütőben, addig kisütöttem.
A pecsenyét kivettem a sütőből, egy darab fóliával letakartam (de nem zártan) és hagytam 10 percet pihenni. A húst, ha a közepe táján megnyomjuk és jó puha (ehhez úgy 10 perc szükséges), akkor majdnem véres, ha ruganyos, akkor rozéra sült, ha majdnem keménynek érezzük, akkor átsült ugyan, de szűzpecsenye esetében már száraznak, túlsültnek számít.

Én még ettől is hagytam volna egy kicsit "nyersebbre", de sem a családom, sem a vendégeim nem kedvelik saignant/rare bélszínt, kacsamellet, szűzpecsenyét.

A közben „megnyugodott” húst félsréhen felszeleteltem. Nagyon elégedett voltam, mert csodálatos, éppen rózsaszín belsővel sikerült átsütnöm a sertésszüzet. Szaftos volt, vajpuha, a kéreg is éppen megfelelő. Nem kemény, de határozott.

Tálra rendeztem a tócsnit, a felvágott húst rúd formában, a mártását és a spenótot külön kínáltam.

Elegáns vacsora volt, egészen hétköznapi alapanyagokból.

Csak az érzékletesség kedvéért, a szűzpecsenye 700 Ft-ba, a friss spenót 250 Ft-ba, a krumpli 150 Ft-ba a vaj és a tejszín úgy 500 Ft-ba, a friss parmezán úgy 400 Ft-ba került. 4 felnőtt adag étel készült belőle.

A saját energiámat ne számoljuk, mert az elkészítése élvezet, az elfogyasztása élmény volt. A családom elégedettsége pedig ajándék.

Érdemes bepillantani marha bélszínből és szűzpecsenyéből készült ételeim receptjeibe:

Vasárnapi, baráti estebéd. Főétel: Wellington bélszín libamájjal dúsítva mártásával, színes zöldbabköret húsos szalonnával, és piros fenyőmaggal

Vasárnapi ebéd: borjúkaraj, borjúmáj, szűzpecsenye, csirkeszárny, mozzarellával töltött gomba, hagymakarikák házias bundában, kétféle burgonyakörettel

Főételek szendvics köntösben: görögös szűzpecsenye csíkok oregánós, parmezános szendvicskenyérben fetával, friss zöldségekkel, mézes-mustáros szósszal

Retro ételek kicsit másképp: színes, fűszeres Brassói sertés szűzpecsenye

Hétköznapi ínyencségek: görögös, serpenyős szűzpecsenye, sonkahagymával, piros kápiával, sárgaburgonyával, rusztikus tzatzikivel tálalva

Fokhagymás-spenótos mascarponéval töltött csirkemell

A múlt héten közvélemény kutatást végeztem olvasóim körében, hogy milyen húsféléből látnának mostanában szívesen recepteket az oldalamon. Okozott számomra némi meglepetést, hogy a borjúhús ilyen csekély számú, a csirke ilyen sok szavazatot kapott. Ugyanakkor a semleges szavazók is sokan voltak a szavazatok összességéhez képest.
Miért is ne kezdjek csirkemellel, hiszen szent igaz, hogy a legkevesebb a csirkemellből készült étel az oldalamon.
Ha csak nem kezdünk kemény diétába családi körben, a csirkemell nem kap főszerepet az étkezésünkben. Ugyanakkor be kell vallani, hogy jó fűszerezéssel, kreatív hozzáállással jól variálható, gyorsan elkészíthető alapanyag. Az ázsiai édes-csípős csirkemell az egyik legnépszerűbb étel az oldalamon, ezt gyakran készítem a családomnak.
Most göngyölt csirkemell variációkat fogok bemutatni három részen keresztül, melyek nem bonyolultak, viszont roppant ízletesek.
Természetesen most is több ételhez készültem elő, több mint egy kiló csirkemellet dolgoztam fel különböző ételekhez. A fél, filézett csirkemelleket keresztben kettészeltem úgy, hogy a hártyás feléből szép egyenletes, göngyölhető filé darabokat kapjak. A csirkemell leeső darabjait csíkokra vágtam, és bepácoltam egy másik ételhez.
Fólia alatt finoman, gondosan egészen vékonyra klopfoltam, és csak közvetlenül göngyölés előtt sóztam, borsoztam, hogy ne ereszen a hús levet.
Ilyenkor már nem friss spenóttal dolgozom, a körethez és a töltelékhez leveles, fagyasztott spenótot pároltam gőz fölött sok, félbevágott fokhagyma gerezd társaságában. Amikor már majdnem megpuhult ízesre sóztam, így mire kellőképpen megpuhult a spenót és a fokhagyma is, addigra kellemesen át is járta a só.

A leveles, párolt spenót nagyobbik része ment a körethez, kisebbik részével kikevertem a mascarponés tölteléket.
A spenótot, a részére eső fokhagyma mennyiséggel együtt durvára vágtam, annyi mascarponéval kevertem el, hogy kellemesen krémes legyen, sóztam borsoztam és megtöltöttem vele a csirkemelleket.

Csak egy lehelet vékony bundát szántam neki, elárulom, hogy sikerült is. Levegőn szárított kiflit szinte púder minőségűre őröltem, liszt, felvert tojás, morzsa sorrendben paníroztam a göngyölegeket.
Francia krumplipürét készítettem héjában főtt, áttört sárgaburgonyából, és forralt vaj, tejszín keverékéből. Ízletesre sóztam, kicsit megborsoztam frissen őrölt borssal. A forralt tejszín, vaj keverékét apránként adagolom a krumplihoz, és jó habosra keverem ki.

170 fokos mogyoróolajban szép, közép barnára sütöttem a panírozott göngyölt csirke darabokat.
A krumplipürét egyszerűen zacskóba töltöttem, kivágtam a zacskó egyik sarkát és szabálytalan kis kosarat nyomtam a tányérra. Az ízletes, rusztikus, fokhagymás spenótból halmoztam a közepébe, amennyi ízlésesen elfért benne. A friss, forró göngyölt mellet, átlósan kettévágtam és elhelyeztem a köret mellett.

Szemrevaló is lett és mennyien finom! Rettentően szeretem a fokhagyma-spenót és krém összefüggést, ha valaki nem kóstolta még, akkor mindenképpen tegye meg. A krémes, fokhagymás spenót töltelék, a vékony, ízletes csirkemellel, és lehelet vékony panírral kecses, és nagyon ízletes volt. A körettel pedig várakozáson felül harmonizált egyszerűsége ellenére. Ettől függetlenül borjú karajból is ki fogom próbálni, hiszen a krémes, fokhagymás spenót a borjúval az olasz konyha egyik alap csemegéje.

Édes-krémes spenótfőzelék ropogós fasírtgolyóval

Én úgy nőttem fel, hogy nem tudtam, hogy mások sósan, fokhagymásan készítik és eszik a spenótfőzeléket. Nem voltam soha menzás, a nagymamám főzött nekem ebédre.
Egyszer, már nagyobbacska voltam, amikor az iskolatársaimmal egy önkiszolgáló étteremben készültünk ebédelni. Imádom a spenótot, azonnal ezt vettem le a pultról. A többiek fújjogtak.
Magam is meglepődtem, amikor megkóstoltam, sós volt, fokhagymás és fűízű. Nem bírtam megenni.
Később, főként Olaszországban találkoztam a sós, fokhagymás spenóttal köretként, töltelékként, és más összefüggésben nagyon is ízlett. Azóta számtalan formációban készítem, fogyasztjuk a fokhagymás, sós spenótot, de a spenótfőzeléket csakis édesen.
A családunkban minden gyermek imádja a spenótot, nálunk közkedvenc és nem közutálatnak örvend.
Inkább csirke, zúza, máj vagy borjúpörkölttel kedveljük, ritkábban fasírttal készítem. Most a kisfiam így kívánta meg, hát fasírttal készítettem el.

A klasszikus fasírtot egy kis őrölt korianderrel bolondítottam meg, és kevés frissen őrölt kenyérpehellyel dúsítottam áztatott zsömle helyett. Egyébként setés lapockából, reszelt vöröshagymával, fokhagymával, sóval, borssal és nyers tojással készítettem el.

A spenótfőzeléket, ha friss spenótból készítem, akkor leforrázom, összevágom, de csak rusztikusra, vajon átforgatom, barna cukorral alaposan megédesítem, valamint két csipet sóval ízesítem, majd közepesen híg besamellel öntöm fel.

Rövid ideig összeforralom, és kész, a finom, krémesen selymes spenótfőzelék.

Gyorsfagyasztott leveles paraj esetében a spenótot vajon előpárolom, és a fentiek szerint készítem el.

Érdemes megkóstolni, hiszen a spenót egy másik oldaláról fog bemutatkozni.
Első ízben egy finom tanyasi csirkepörkölttel ajánlom, és nem fog senki csalódni benne azt garantálom!

Én magában is imádom, valamint ajánlom bundáskenyérrel is:-)))