Rendhagyó szendvicskrémek: Mascarponés szárított paradicsomkrém

Ez a "sorozat" legegyszerűbb tagja. Már korábban említettem, hogy egyszer jó régen, egy vendégvárás során keveseltem a választékot (a férjem közben tépi a haját, hogy miért kell ennyifélét készítenem:) és kevertem egy ilyen szárított paradicsomkrémet. Eredetileg Philadelphia sajttal készült, de egy mediterrán jellegű uzsonnához, a mascarpone passzol, úgyhogy most mascarponéra szelídítettem a krémesítő alapanyagot. Így még, selymesebb, még „simább” a végeredmény.

Hozzávalók:

15 dkg szárított paradicsom összevágva

15 dkg mascarpone

6-8 levél friss bazsalikom összevágva

1 kis fej reszelt fehérhagyma

1 nagy gerezd fokhagyma áttörve

A hozzávalókat összekeverem és alaposan behűtöm, mielőtt felkínálom. Most békebeli kovászos fehér kenyérrel került terítékre ... 

... de gyökérkenyérrel sem utolsó! :)

Majonézes padlizsánkrém, bazsalikomos szárított paradicsomkrém és majoránnás borjúmájpástétom szárított paradicsomos gyökérkenyérrel

Mézes-mascarponés spenót fokhagymás-köményes sertéspörkölttel

Úgy tűnik, hogy a spenót népszerűsége leáldozóban van, hiszen nem nagyon látok spenótos recepteket a jelenleg felkapott, szezonális alapanyagokból készült ételek között. Gyermekkorom óta egyik kedvenc ételem a spenót, csakis arra tudok gondolni, hogy azért mert mi ebben az időben kizárólag édesen kaptuk és ettük. Nagymamám és édesanyám is édesen, liszttel megszórva, és tejjel felöntve sűrítette be a vajon párolt spenótot, és mindig valamilyen pörkölttel tálalták fel. A mi gyermekeink is nagyon szeretik az édes spenótfőzeléket, éppúgy nem kell tukmálni, mint az édes-kapros tökfőzeléket.

Ez a változat nem főzelék, ez egy 10-15 perc alatt összedobható friss, nyári zöldköret, mely ugyanakkor nagyjából hozza az édes spenótfőzelék íz élményét. Az édes spenótfőzeléket múlt évben már posztoltam, érdemes megnézni, mert én híg besamellel készítem, immár egy hangyányit korszerűsítve a családi recepteket.

Szeretnék mindenkit megkérni arra, hogy saját érdekében kóstolja meg egyszer édesen-krémesen a spenótot, mert valami egészen más íz élményben lesz része, mint a sós-fokhagymás változat esetében. Én magában, desszertként is szívesen kanalazom, akár langyosan, vagy hidegen is.

Mindössze 30 dkg spenótból készítettem magamnak ezt a köretet. Lobogóan forró vízbe dobtam a megmosott spenótleveleket, melyek szárát lecsipkedtem. Amikor nyersségét elveszítette, akkor leszűrtem, kinyomkodtam. Csíkokra vágtam és sok vajon, egy evőkanál mézzel kis lángon pároltam. Végül két evőkanál mascarpone került bele, melyet hagytam elolvadni, elkevertem és már húztam is le a tűzről.

A méz sem volt akármilyen, hiszen egy méhész barátunk friss akácmézét használtam. Alig vártam, hogy a langyos spenótra a forró köményes- fokhagymás sertéspörköltet rákanalazzam, mert már csorgott a nyálam.

Páratlan íz élmény, amit csak sajnálni tudok, ha valaki kihagy. Ráadásul szinte semmilyen édességet nem eszem (mert nem szeretem) úgyhogy én ilyenkor érzem az édes ízek nagyszerű élményét. Akár, amikor tökfőzeléket eszem.

Egy pohár késői reggeli

Az egyik legfinomabb reggelim készült, hirtelen jött ötletemből, tegnap. Reggel korán kelek és nem mindig reggelizek. Van, hogy nagyon belelendülök a munkába, és tízórai időben egyszer csak el kezd korogni a gyomrom.

Most ez éppen így történt, fél 11 kor farkaséhes lettem. Felálltam a gép mellől és készítettem magamnak egy késői reggelit.

20 dkg friss spenótot (miután szárait lecsipkedtem és megmostam) lobogó, forró vízbe dobtam néhány percre. Csak annyira, hogy a nyersségét elveszítse. Leszűrtem, kinyomkodtam. Szélesebb csíkokra vágtam, majd vajon, két gerezd áttört fokhagymával megpároltam. Egy evőkanál mascarponét adtam hozzá, és amikor elolvadt elkevertem, és lehúztam a tűzről, pohárba kanalaztam.

Közben két tanyasi tojásból 3 perces lágy tojást készítettem. A tojásokat lobogóan forró, sós vízbe tettem 3 percre. Kivettem, azonnal megbontottam a héját és a spenótra kanalaztam. Frissen reszeltem rá parmezánt és őröltem rá színes borsot.

Közben egy másik, vajjal kikent serpenyőben egy vékony szelet parasztsonkát kis lángon, mindkét oldalán ropogósra sütöttem.

Kenyérfélét nem terveztem a reggelihez, a parasztsonkát ropogtattam el a fokhagymás, krémes spenót és háromperces tojás mellé.

A férjemnek annyira tetszett a reggeli kompozícióm, hogy a kertből egy szál harmatos rózsát is kaptam mellé, tőle.

Buggyantott tojás fokhagymás-mascarponés spenótágyon ropogós baconnal

Sajnos nincs túl gyakran időm ennyit pepecselni pusztán a saját reggelimmel, ezért inkább éjszaka szoktam magamnak kényeztető ételeket „összedobni”. Most úgy alakult, hogy megengedhettem magamnak.

Egy vékony szelet bacont gyufaszálra vágtam és serpenyőben ropogósra pirítottam.

Két marék friss spenótlevelet forró vízbe dobtam néhány percre, majd szűrőn kinyomkodtam és szélesebb csíkra vágtam. Egy evőkanál vajon el kezdtem pirítani, hozzáadtam 2 gerezd átnyomott fokhagymát, sóztam és közepes lángon egy-két percig dinszteltem. Egy evőkanál mascarponét adtam hozzá, ahogyan elolvadt, azonnal lehúztam a tűzről.

Közben buggyantott tojást készítettem, először forró vízbe mártottam héjastól a tojást 10 mp-re majd beleütöttem a tojást egy liter, 1 teáskanál ecettel elkevert éppen gyöngyöző vízbe (só nem kell bele). 3 és fél percig buggyantottam a tojást, mégis egy kicsit túlkészült, ugyanis nem vettem figyelembe, hogy egy apró tanyasi tojást főzök, aminek 3 perc is bőven elég lett volna. Most nem tettem sós vízbe utána, hanem egyből - szűrőkanállal - a kész spenótágyra. Megszórtam a ropogós baconnal, frissen őrölt borssal és a teraszon – szerencsére még a reggeli napsütésben – befalatoztam. Egy óra múlva már zuhogott az eső …

Éjszakai bűnök…

Soha ne legyen nagyobb bűnöm, minthogy imádok az éj leple alatt jókat enni. Nagyon szeretek enni, különleges örömforrás számomra az ízek élvezete, ugyanakkor érdekes módon kizárólag a sós ízek iránt ilyen felfokozott a vágyódás bennem.
A füstölt-főtt marha és sertésnyelv különleges csemege számomra, a szilveszteri bigoshoz kifejezetten azért főztem elő két, hagyományos eljárással füstölt sertésnyelvet, hogy az egyiket a hidegtálon szolgálhassam fel.
Még a hidegtálon sem fogyott el mind, úgyhogy egyik éjszaka ebből készítettem magamnak éjszakai éhségemet csillapító finomságot.
Meleg szendvicset készítettem belőle, köménymaggal fűszerezett juhtúróval, lilahagymával és kovászos kenyérrel.
Megpirítottam egy szép nagy karéj kenyeret, megkentem mascarponéval, a sertésnyelvet felcsíkoztam, a lilahagymát apróra vágtam, és összeállítottam a meleg szendvicset. Amikor a lilahagymával befedtem a nyelv csíkokat, akkor enyhén sóztam, borsoztam, majd a juhtúróra sok köménymagot őröltem frissen.
Addig sütöttem, amíg a juhtúróra jellemzően ki nem alakultak a barna kis foltok, pettyek.

Természetesen nem muszáj éjfél után elkészíteni ezt a szendvicset, hiszen késői reggelinek, uzsonnának, de még vacsorának is tökéletes.

Hortobágyi palacsinta - az "igazi"

Ez a bejegyzés a  "Hétvégi menü: borjú és palacsinta" bejegyzésem folytatása.

Az előző részben leírtak szerint készítettem el a borjúpörköltet és a sós palacsintákat a vasárnapi ételekhez.
Többféle sós, töltött palacsintát is bemutattam már, csirkepaprikásból és kakaspörköltből, sőt rókagomba paprikásból is, de most következzék a hagyományos verzió az igazi hortobágyi palacsinta.
Nem tudom, hogy a rántott verzió honnan származik, szerintem a hortobágyi az "csupasz" és szaftos.

A lecsöpögtetett pörköltet késsel összeaprítottam, szerintem nem ildomos sem darálni, sem pépesíteni. A hagyományos eljárással készült borjúpörkölt szaftja minden további egyneműsítés nélkül kellemesen sűrű, lágy, koncentráltan ízes emulzió. Egyszerűen annyi szobahőmérsékletű, előre elkevert tejfellel kevertem ki, amennyit felvett, hogy az íze kedves és harmonikus, az állaga krémes, és tartalmas maradjon, majd röviden felforraltam.
Ez esetben nem a tölteléket kevertem el egy kis mártással, hanem töltéskor csorgattam le egy kevéssel. Megtöltöttem a palacsintákat, és a mártással tálaltam fel.
Érdemes az eredeti, borjúpörkölttel készült hortobágyi palacsintát kipróbálni, mert szerintem ez a legeslegfinomabb.

Nálunk a palacsintából sohasem elég, akár édes, akár sós palacsintáról van szó.
Vacsorára feltálaltam még egy töltött palacsintát, melyre már rég óta készülök. Volt egy nagyszerű étterem Debrecenben, a Dante. Sajnos csak néhány évig üzemelt, de mondhatom mi, akik törzsvendégek voltunk, az idők végezetéig emlegetni fogjuk. Azt gondolom, hogy, ha megérte volna napjainkat, akkor joggal pályázhatna „előkelő csillagokra”. Az étlap kitűnő volt, a francia és a magyar konyha adta a gerincét, az ételek mindig ugyanolyan, páratlan minőségűek voltak. Több ételt is próbáltam a konyhámban megfejteni, de természetesen csak érintőlegesen sikerült. Szóval, itt ettem időnként kaviárral töltött palacsintát, mely nagyon egyszerűen volt elkészítve, no, de az ételek nagyszerűségét legkevésbé sem bonyolultságuk fokozza, egyszerű ételek is lehetnek a legnagyszerűbbek.

Volt itthon egy doboz olcsó, vörös kaviárom, töltött tojást szoktam vele készíteni. Ez esetben egyszerűen mascarpone sajtot olvasztottam gyenge tűzön egy lábasban, majd levettem a tűzről, és annyi kaviárral kevertem el, hogy a mártás hangsúlyosan ízes legyen a kaviártól.  Más ízesítő nem szükséges hozzá.
Kellemes választékbővítés volt. 

Most pedig következzen néhány ételtipp, melyeket még elkészíthettem volna a borjú-palacsinta összefüggésben:

Borjúpörkölt tojásos galuskával, vagy juhtúrós kapros tésztával
Borjúpaprikás „bakonyi” módra, ha adtam volna a pörkölthöz egy kis vajon átpirított barna csiperkét, és tejföllel behabarom
A bakonyi módon elkészített borjúpaprikással sós palacsintát is tölthettem volna, ez esetben nem göngyöltem volna fel, csak levélszerűen meghajtom, még meglocsolom mártással
A borjúpörkölt alapból bakonyi betyárlevest, vagy palóclevest is készíthettem volna a következő napokra

Csak néhány, a borjúpörkölt továbbhasznosítására. :)

Mascarponés, szalonnás gombaraguval töltött krumpli

Már majdnem nekikezdtem a paellának, amit már napok óta ígérgetek a kisfiamnak, amikor rájöttem, hogy elfogyott a chorizo kolbász. Egy perc alatt volt szükséges kitalálnom, hogy mit főzök helyette vacsorára.
Átnéztem a hűtőt, és az egyéb készleteket, és belém villant, hogy töltött krumplit már egy évezrede nem készítettem, pedig a család egyik nagy kedvence.
A töltelékhez találtam gombát, bacont, piros húsú paprikát, friss kakukkfüvet, gouda sajtot és mascarponét, valamint fehér és fokhagymát. Tejföl és tejszín mindig van itthon, és még megvolt az a fűszeres vaj, amit a cserépben sült csirke szaftjától mertem le.
8 közepes szem krumplit szép vékonyra kivájtam karalábévájóval. A cserépedényt a fűszeres vajjal kikentem, a krumpli forgácsot beletettem, sóztam, borsoztam és további vajjal elkevertem. A krumpli hajókat alaposan sóztam.

A raguhoz mindent apróra felvágtam, lereszeltem. Kemény tojást főztem.
A fűszeres vajon kisütöttem a bacont, hozzá adtam a hagymát és a paprikát, valamint frissen tépkedett kakukkfű leveleket, az átnyomott fokhagymát, majd hozzá adtam a gombát. Végül sóztam, borsoztam és félretettem.

A kemény tojást szeletelővel kétszer keresztben kockára vágtam, majd villával összetörtem. Hozzáadtam a ragut, reszelt gouda sajtot, mascarponét, egy egész nyers tojást. Utána sóval, borssal ízesítettem.

A krumpli hajókat a krumpli forgácsokra helyeztem, és megtöltöttem. A kimaradt tölteléket a krumpli forgácson elegyengettem. 2 rész tejszín, egy rész tejföl sóval, borssal ízesített keverékével felöntöttem, majd a maradék fűszeres vajjal meglocsoltam. 180 fokra előmelegített sütőben 50 percig fólia alatt pároltam, sütöttem. Utána levettem a cserépről a fóliát, durvára reszelt gouda sajttal megszórtam és körülbelül 20 percig sütöttem, pirítottam.

Nem akarok sokat éljenezni a töltött krumplinak, hiszen aki látja a képeket, van képzelő, ízlelő, és szagló ereje, az pontosan el tudja képzelni, hogy milyen élményben lehetett részünk.
Egy kevés maradt másnapra, majdnem összeverekedtünk rajta!...:)))