Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lecsó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: lecsó. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. február 14., péntek

Full Hungarian Breakfast – magyar reggeli házi parasztkenyérrel







Hiszem, ha felkerülne a világ reggelizőinek, éttermeinek étlapjára legalább olyan népszerű volna, mint a komplett angol reggeli:


Éppen ez volt a célom, hogy a méltán híres nemzetközi reggelik között mutassam be.
Még egy kovászos parasztkenyeret is sütöttem hozzá, mert az angol reggeli angol muffinnal, a magyar reggeli pedig a frissen sült kovászos parasztkenyérrel kerek:

Dagasztás nélküli kovászos parasztkenyér – kezdőknek is!


Az általam ihletett Full Hungarian Breakfast résztvevői egytől egyig magyar vonatkozású finomságok:

Központi eleme a rusztikus lecsó, érdemes megkóstolni ezt a néhány perc alatt, akár egy adagra összedobható verziót. A hozzávalók hirtelen sülnek, így nem folynak szét, maximálisan megtartják egyedi ízüket és formájukat.

Hozzávalók 1 adaghoz:

5 koktélparadicsom kettévágva
1 nagy, ropogós zöldpaprika lapra és kockára vágva
½ fehér hagyma 3 cikkre vágva, leveleire bontva
csipet só és fűszerpaprika
a mangalica szalonna zsírja, ami a kompozíciót kíséri

1 hosszú csík nyers, füstölt, mangalica császárszalonnát kevés mangalicazsíron, közepes-lassú tűzön, gyakran forgatva kisütöttem. Két darabra vágott és beirdalt juhbeles sertés virslit is vele sütöttem, majd melegen tartottam.

A visszamaradt zsírt erősen felhevítettem, beledobtam a paprikát és a hagymát és 1-2 percig sütöttem, közben a serpenyő mozgatásával pörgettem. Mikor már veszített a nyersségéből hozzáadtam a paradicsomot és erős tűzön továbbsütöttem addig, hogy a paradicsom egy kevés levet eresszen, és kívül átsüljön. Csak ekkor sóztam és hintettem meg egy kevés fűszerpaprikával, kiöntöttem a serpenyőből és melegen tartottam. 



A véres és májas hurkát (a sarki hentestől vásároltam, maga tölti és álom finom) már előre kisütöttem cserépben, ahogyan szoktam. Éppen csak egy csepp vizet tettem a cserépbe, a hurkákat kicsit megszurkáltam és 180 C fokon 30-40 perc alatt megsütöttem. 
Kikapcsoltam a sütőt, de jó volt a bent maradt meleg, hogy minden elkészülő fogást itt melegen tartsak. A tálaló tányért is.



Végül elkészítettem a füstölt mangalica szalonnás-hagymás rántottát.

Apró kockára vágott mangalica szalonnát félig átsütöttem, majd hozzáadtam a fél karikára vágott fehér hagymát (a lecsóhoz használt hagyma másik felét). Addig sütöttem csak, hogy a hagyma kicsit átpuhuljon. Mérsékeltem a hőt és hozzáadtam a sóval elhabart tanyasi tojásokat és szapora kevergetés kíséretében elkészítettem a rántottát. Spatulával főzök, ezzel szépen alá tudtam nyúlni és átkeverni, én jobban szeretem így a rántottát, mintha kutyulnám.
A lényeg, hogy a tojás átsüljön, de ne keményedjen meg, maradjon krémes. 


A meleg tálalótányérra már előkészítettem az összes szereplőt és végül a tányérra kanalaztam a rántottát.
Azonnal tálaltam.
Még langymeleg kovászos parasztkenyeremet kínáltam hozzá, amit kifejezetten ehhez a reggelihez sütöttem! J

Megjegyzések:
Még annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy megfordult a fejemben, hogy meleg kolbászt is tehetnék a tányérra. Végül soknak ítéltem, így az ízek összhangja miatt maradtam a sült virslinél. Hagyományos sült kolbászt semmiképpen, hiszen nem disznótorost akartam tálalni.
Ha tettem volna meleg kolbászt a tányérra, akkor füstölt közepesen száraz kolbászt annyi vízben főztem volna meg fedő alatt, amennyi éppen ellepi. Úgy 6-8 percig. Gyakran készítek ilyet reggelire vagy vacsorára és rettenetesen finom! Érdemes kipróbálni!

Az egy szem koktélparadicsom csak dekoráció, semmilyen nyers zöldség nem illik ehhez a reggelihez (hiszen ott a lecsó) ezért nem kerültek nyers zöldségek a tányérra.



2011. augusztus 19., péntek

Ünnepi ajánlat: slambuc és lecsó bográcsban, szalonnasütés, fogós








Ma is egy kedvenc magyar, hagyományos ételsor került az asztalra a kovászos kenyérsütés mellett, az ünnepen és vasárnap pedig csupa egyszerű bográcsos étel készül. Szalonnasütést is tervezünk az "új kenyérrel" és fogóst. Az időjárás úgy tűnik, hogy kegyes lesz hozzánk. Most kimaradnak a pörköltek és sültek, valamint a nemzetközi ételek is, így van ez rendjén.

Jövő szombaton Nemzeti Gulyás Nap, arra úgyis szürkemarha pörköltet tervezek, éppúgy, mint az előző, első gulyásnapon is ezt főztem.

Grillezni is fogunk a jövő hét első napjaiban, nagy kedvenc, a zsenge csemegekukorica kerül majd nyársra ilyen-olyan finomságokkal.

Ezen a hétvégén viszont az egyszerű, hagyományos ételek kerülnek előtérbe, had mutassak be belőlük néhányat kedvcsinálónak, hátha még nincs mindenhol eldöntve az ünnepi menü.


2011. augusztus 3., szerda

Kolbászos-tojásos lecsóval töltött pulykamell





Készítettem már hasonló töltelékkel csirkemellet, a Színes-kolbászos rántottával göngyölt csirkemell sült paprikával, házias hasábburgonyával bejegyzésemben mutattam be.

Most fordítottam az arányokon, és még több, még színesebb zöldséggel készítettem a tölteléket. Tulajdonképpen egy kolbásszal és tojással gazdagított lecsó lett belőle - ezzel göngyöltem fel a pulykamellet. Értelemszerűen lágyabb lett a töltelék, mégis szépen megállt a felgöngyölt pulykamellben. Ízében pedig egészen más lett, mint a kolbászos rántotta töltelék.

Mangalica szalonnából, kolbászból, vöröshagymából, zöld kápia paprikából, paradicsomból lecsót készítettem, majd egy elhabart, sóval ízesített tojással lazán összesütöttem.

Hagytam langyosra hűlni, majd a 20 dkg-os, közepesen vékonyra kiklopfolt, sóval és frissen őrölt borssal meghintett pulykamell közepére halmoztam. Felgöngyöltem és liszt, tojás, frissen őrölt kiflimorzsa bundával burkoltam.

Először alacsonyabb hőfokon (170 C fok), majd végül 190 C fokon, olajsütőben sütöttem készre az újabb pulykagöngyöleget. Ugyanis ez volt a harmadik pulykamellből készült variáció a szombati ebédünkben.





Efféle tölteléket ritkábban látok csirke, vagy pulykamellbe töltve, pedig vetekszik a sajttal kombinált töltelékekkel végső íz hatásban.

Még mindig nem volt elég a pulykaságokból, hiszen másnap még kétféle töltelékkel göngyöltem fel a maradék két 20-20 dkg-os pulykamellet. Egy nem hétköznapi köret készült az újabb göngyölegek mellé, de erről legközelebb mesélek.

2010. november 12., péntek

Ősz búcsúztató csípős lecsó szalonna nélkül





A napokban a nyári-őszi ételeket, valamint a lassan magunk mögött hagyott évszakot lecsóval búcsúztattuk.
Egy reggel a férjem rám nézett, és azt mondta, hogy úgy megkívánta a lecsót, hogy késői reggelinek nem készíteném-e neki el.

Ekkor keveredett a gondolataimba az ősz, és a most múló szezon ételeinek búcsúztatása, ugyanis elhatároztam, hogy amennyire csak lehet, a jövőben követem az étkezésünkkel, a szezonális alapanyagokat, és ételféleségeket. Talán kevésbé erőszakolnánk meg a természetet, valamint egészségesebb, és több helyi alapanyagokat fogyasztanánk, ha nem csak azt néznénk, hogy mit lehet kapni a boltban, hanem, hogy mi teremhet természetesen meg, és étkezésünket legalább nagyjából erre alapoznánk.
Minden esetre nem álltam ellent a lecsónak, de mivel csak neki készítettem egy jókora adagot, most az ő kedve szerint rendhagyóan készítettem el.
Nem rajong a szalonnáért, ezért most nem is zsír, hanem olívaolaj alapról indítottam a lecsót, a hagymás olívaolajon a lapra vágott paprikát elősütöttem egy kicsit, hozzáadtam a nyúzott, kockázott paradicsomot, és nagyon csípős magyar fűszerpaprikával ízesítettem, sóval, borssal fűszereztem..
Csak a tojásos lecsót kedveli, így elhabartam 3 tojást, kellemesen sósra fűszereztem, és a lecsóhoz adtam.







Én a hagyományos, különösen a bográcsban készült, szalonna alapról indított lecsó híve vagyok, de ez a lecsó is nagyon rendben volt. Meg is ette mind egy szálig. Valahogy így utólag nem éreztem az eltérésben, hogy olyan nagy szentségtörést követtem volna el…..

2010. augusztus 17., kedd

Szatmárcsekei élmények: grillezett báránycomb, lecsó, slambuc és szalonnasütés









Nagyon kedves nyíregyházi barátaink hívtak minket múlt évben Szatmárcsekére kempingezni, ők is nagy világutazók, így szívesen mentünk el, mert tudtuk, hogy biztosan jól fogjuk magunkat érezni.
Ez olyannyira így volt, hogy az ez évi kirándulást már akkor lebeszéltük.
Már pénteken el akartunk utazni, de az időjárás közbeszólt. Szombaton reggel viszont már úgy tűnt, hogy nyugodtan elindulhatunk.
Úri dolgunk volt, mert mire megérkeztünk a mi sátrunkat is felverték, és a grillezett húsok már illatoztak a roston. Nagyszerű volt erre megérkezni!
Legutóbb nálunk grilleztünk, így most ők voltak a „vendéglátók”, amit csöppet sem bántunk, mert mindketten nagyszerű szakácsok. Főleg Csaba vonzódik különösen a szakácsmesterséghez, de „sajna” elismert ortopéd sebész orvos, így le kell mondanunk hivatásszerűen róla.
Grillezett nekünk csemegekukoricát, gombát, pácolt bárány és csirkecombot. Katika kevert egy finom joghurtos zöldsalátát, mi pedig vittük a foszlós fehér kenyeret a debreceni Magyar pékségből. A parázs még nagyon élt, amikor már minden kisült, így a kisfiam még sütött rajta egy kis bio mangalica szalonnát is. Fogóst is vittünk, de most az nem került elő.









Az étvágygerjesztő illatfelhő mellett a Tisza part is csodálatos látványt nyújtott. Állítólag még két nappal előtte méterekkel magasabban állt a víz, látványosan kevesebb Tisza túrázó volt a kempingben.




Múlt évben sokkal nagyobb élet volt, alig volt szabad sátorhely, főleg amikor az új turnus késő délután megérkezett. Este nagy zenés táncos mulatság volt, most még ki sem nyitott a diszkó. Mi azért jól elvoltunk, én és Katika majdnem hajnalig beszélgettünk.
Reggel időben keltünk, Csaba már kezdett is a lecsóhoz. A tökéletes magyar lecsó bejegyzésemnél a Csaba 2:1-hez arányára utaltam a lecsópaprika-paradicsom vonatkozásában. Most még ez az arány is soknak bizonyult a paradicsom tekintetében, annyi levet engedett. Nem hagytam a lemert levet kiönteni, gondoltam hazahozom egy jó kis mártáshoz. A lecsó alapot háromfelé szedtük, készült tojásos, tejfölös és egy adag sima. Ez mi mindig így szoktuk.


Többnyire pihentünk, megmártóztunk, úszkáltunk, a kisfiam különösen élvezte a természetes folyó vizet és a kempingezést. Pecáztak is Csabával, de túl nagy volt a sodrás, ami nem engedte közel a halakat.



Nekem különösen sok pihenés jutott, szinte alig kellett besegítenem valamibe, ki is használtam, mert ilyenben ritkán van részem.
Azt gondoltuk, hogy vasárnap nem fér már belénk semmi, de ez hamar megváltozott, és a bográcsban újra szalonna pirult, viszont ekkor már a slambuchoz.
Csaba egészen másképp készíti a slambucot, mint én, itt az Alföldön ahány ház, annyi szokás. Én több, és kétféle szalonnával készítem, és nem pirítom meg a tésztát, valamint több levet adok neki. De most Csaba főzött és egészen biztosak voltunk a sikerben.












A kisfiam, aki nem egy hatalmas evő, kétszer is szedett. Mind egy szálig elpusztítottuk a slambucot, és majdnem tele hassal neki kezdtünk pakolni, mert jöttek a hírek, hogy újból vihar lesz. Közben kikötött a következő kajakos turnus, Pokorni Zoltán is köztük volt a családjával és a többi család is egy nagy „csokor” gyermekkel.
Most így visszagondolva nem lehetett túl kellemes éjszakája a csapatnak, mert minket a vihar már Túristvándinál elkapott és hazáig zavart.

Jövőre újra elmegyünk, remélhetőleg két éjszakára, mert ez a partszakasz különösen kellemes, a kemping élhető, Katika és Csaba pedig nagyszerű partnerek a kiránduláshoz. Most ez úton is köszönöm nekik a szíves invitálást és vendéglátást!
Related Posts with Thumbnails