A kekszek Éjkirálynője: csokoládés sablé Viennois

Szolid, kecses, elegáns, mind ízében, mind megjelenésében. Éppen annyira egyszerű elkészíteni, mint amilyen nagyon finom.

Ez a keksz nem rusztikusságával, hanem szolid eleganciájával hódít, minden erényét annak tartogatja, aki beleharap és átadja magát az élvezetnek.

Egyszerre édes és keserű, és a sablékra jellemzően ott az a pötty sós is, amit a nyelvünk hegyén érzünk, amikor megízleljük. Ropogós és omlós, légiesen könnyed.

Nem is volt könnyű olyan környezetben fényképeznem, mely megmutatja rettentően egyszerű külleme mögött rejlő értékeit. Bízom abban, hogy sikerült.

Egy biztos, a családban learatta az elmúlt időszak kekszei közötti „versenyben” az összes babért!

Persze a többi keksz is nagyon finom, jó néhány igazán egyszerűen elkészíthető, mutatós és finom kekszet mutattam be, de, ha mindenképpen rangsort kell felállítanunk közöttük, akkor nálunk, a csokoládés sablé Viennois nyerte el a legtöbb szavazatot.

Szert tettem némi tapasztalatra az utóbbi időben keksz téren, úgyhogy már élből változtattam egy hangyányit az alaprecepten.

Hozzávalók 40 db kekszhez:

25 dkg 82%-os jó minőségű vaj

26 dkg finomliszt

3 dkg cukrozatlan jó minőségű kakaópor

12 dkg porcukor

2 kisebb tojásfehérje (ne legyen több 5 dkg-nál!)

2 csipet só

A lisztet és a kakaóport elkevertem és átszitáltam.

A vajat hagytam szobahőmérsékletűre melegedni, majd robotgéppel habosra kevertem.

Beleszitáltam a porcukrot, hozzáadtam a sót és a tojásfehérjét. 1 percig kevertem magas fokozaton robotgépben.

Hozzáadtam a kakaóporos lisztet, és éppen csak összedolgoztam.

Gumifejű lapáttal összefésültem a masszát és letakarva betettem fél órára a hűtőbe.

Három réteg fóliára kanalaztam rúd formában, majd 42 cm hosszú hengert sodortam belőle.

¾ órára betettem a mélyhűtőbe.

1-1 cm-es korongokat szeltem belőle és sütőpapírral bélelt tepsire rendeztem őket.

Közben 180 C fokra előmelegítettem a sütőt és 14 perc alatt ropogósra sütöttem a kekszeket.

Tepsin hagytam megszilárdulni, és semmilyen további cicomát nem alkalmaztam nála. Így volt egyszerre nagyszerű, önmaga egyszerűségében.

Meg lehet mártani étcsokoládéban, vagy megszórni porcukorral.

Érdemes bepillantani eddigi legsikeresebb keksz variációim közé:

Nem vagyok mesterszakács receptválogatás: legegyszerűbb és legfinomabb karácsonyi kekszek, aprósütemények

Nem vagyok mesterszakács receptválogatás: legegyszerűbb és legfinomabb karácsonyi kekszek, aprósütemények

Akár karácsonyra is: narancsos-mandulás kekszek tört csokoládéval

Édes ropogtatnivaló: vaníliás-mandulás tuile

Sablé diamant, a kekszek keksze

Pilótakeksz delux: sablé diamant étcsokoládés ganache-al töltve

Akár karácsonyra is: diós-tört csokoládés kekszek aszúban áztatott, aszalt vörös áfonyával

Édes ropogtatnivaló: mandulás tuile kétféleképpen

Akár karácsonyra is: diós-tört csokoládés kekszek aszúban áztatott, aszalt vörös áfonyával

Az igazán jó kekszek ismérve, hogy a széle ropog, a belseje pedig „rágós”. Ez a keksz még napok múltán is megtartja ezt a tulajdonságát. Igaz, nagyszerű alapanyagok keverékéből készül, de ennek az ismérvnek alapvetőnek kellene lennie, bármilyen édességet készítünk, vagy vásárolunk.

Most nagyobb mennyiséget készítettem belőle éppen azért, hogy jó néhány napig legyen kéznél valódi édesség, amiből egy-kettőt elropogtathatunk ebéd, vagy vacsora után.

Legutóbb mandulával és narancshéjjal készítettem, és mondhatom, nagy volt itthon a sikere. Az ismétléshez pedig vettem egy kevés aszalt vörös áfonyát a piacon, amit most dióval egészítettem ki, igazán jó párosításnak bizonyult.

Fantasztikusan jó az alaprecept, azt hiszem, télidőben gyakran előkerül. Már karácsonyra is van, nem is egy ötletem további ízesítésekre.

Kifejezetten kedvelem, ha egy jól bevált alapreceptet kedvemre változtathatok, egészíthetek ki, hiszen a változatosság gyönyörködtet.

A nagy mennyiségű masszát most kicsit dagibbra sikerült formáznom, így alaposan megnőttek sütés közben. Hátrányára nem vált, hogy maxi kekszeket sütöttem, mind az állaga, mind a fogyaszthatósága éppen megfelelő lett.

Így akár egy keksz is elég volt étkezés után a boldogsághoz.

Hozzávalók 36 db nagy kekszhez:

20 dkg jó minőségű vaj (legalább 80% zsírtartalmú)

28 dkg nád kristálycukor

30 dkg finomliszt

2 tojás

1 teáskanál só

1 púpozott teáskanál sütőpor

½ teáskanál szódabikarbóna

30 dkg jó minőségű, legalább 70%-os étcsokoládé

10 dkg dió

5 dkg aszalt vörös áfonya

2 dl Tokaji aszú

Először is beáztattam az aszalt áfonyát aszúba.

A diót és az étcsokoládét durvára, de apróra vágtam. Amikor az áfonya megszívta magát, akkor leitattam és azt is durvára vágtam.

A szobahőmérsékletű vajat habosra kevertem kézi mixerrel. Hozzáadtam a cukrot és a sót, ezzel is alaposan elkevertem. Hozzáadtam a tojásokat, ezzel legalább 3 percig kevertem.

Végül hozzáadtam az átszitált lisztet, sütőport, szódabikarbónát, csokoládét, áfonyát, diót, és alaposan összekevertem.

Több réteg alufólián hengert gyúrtam belőle. Olyan 5-6 cm magas az ideális, nekem most kicsit vastagabbra sikerült. Legközelebb két rúdban formázok belőle hengert.

Betettem 1 ½ órára a hűtőbe, majd ½ órára a fagyasztóba.

1 cm magas korongokat szeltem belőle, amiket sütőpapírral bélelt tepsire rendeztem. Kellő távolságra érdemes rendezni a kekszeket, hogy ne érjenek össze, amikor megnőnek sütés közben.

180 C fokra előmelegített sütőben 12 perc alatt sültek meg.

A kisült kekszet semmi szín alatt ne piszkáljuk, míg nem hűlt egy kicsit, mert plasztikus és sérülékeny. 20 perc elteltével viszont elnyeri nagyszerű állagát!

A széle ropog, a közepe rágós. Éppen olyan, amilyennek egy igazán jó keksznek lennie illik.

Egyszerű, de nagyszerű keksz, kiváló alapanyagokból!

Megjegyzés: A képek pocsékra sikeredtek, pedig bejártam az egész házat, hogy jó közeget találjak a fényképezéshez. Nem értem, mert készülnek nálam mostanság jó képek is.

Azért remélem, hogy visszaadnak a képek valamit ennek a csodás keksznek az erényeiből.

Pilóta keksz delux: sablé diamant étcsokoládés ganache-al töltve

Egyszerűen is készíthetünk elsőrangú édességeket a gyerekeknek, ha tényleg mindenféle jóval akarjuk kényeztetni őket. Nem csak egy tábla jóféle csokival, vagy süteménnyel.

Talán nem is baj, hogy nem vagyok édességfüggő, hiszen így ugyancsak megnézem, hogy mit, és mennyit teszek eléjük, ha édességről van szó. Már napok óta rágják a fülemet valami extra édességért, azt hiszem, erre ráfoghatjuk, hogy az.

A sablé diamantot már bemutattam, eleve úgy terveztem, hogy megtöltöm, csak néhány darabot hagyok meg kávé mellé, úgy „pucéran”.

A jó csokoládé az egész család elsőszámú édesség kedvence, úgyhogy nem cifráztam, nem bonyolítottam, egy jó csokoládé krémet készítettem tölteléknek.

A receptet chriesi-től kaptam - Mandula sarok - van egy egyezségünk, hogy én megtanítom kovászos kenyeret sütni, cserébe ő pedig bevezet a macaron sütés rejtelmeibe. Egyszerű csokoládés töltelék gyanánt küldte el nekem ezt a receptet.

15 dkg vaj

16 dkg jó minőségű étcsokoládé, jelen esetben 70%-os

1,1 dl tej

A tejet felforraltam, és azonnal a durvára tördelt csokoládéra öntöttem. Fakanállal krémet kevertem belőle, majd hozzáadtam a szobahőmérsékletű vajat és elkevertem benne. Ekkor már langyos a csokoládé krém, úgyhogy kicsit dolgozni kell rajta, hogy a vaj teljes mértékben a krém részévé váljon.

A tálat lefedve hűtőbe tettem, és közben elkészítettem a kekszeket. A recept itt tölthető le.

Nyomózsákba kanalaztam a csokoládé krémet (van tartása az biztos, mégis jó krémes) és gazdagon megdíszítettem vele az egyik kekszet, majd a párját ráfektettem.

Sajnos a sima nyomócsőrt nem találtam, pedig nem akartam mintát a töltelékbe, de igyekeznem kellett, hogy mire a gyerekek hazaérnek az iskolából, addig készen legyek. Úgyhogy most ilyen mintás töltelék sikeredett.

A töltött kekszet, ami nem fogy el azonnal, érdemes hűtőben tárolni, zárható műanyag dobozban, vagy fóliával fedve.

Szerintem csoda jól néznek ki, a gyerekek agyondicsérték! Jó minőségű alapanyagokból készült édesség, ilyenkor nem aggódom, hogy édességet esznek. Pontosan tudom, hogy mit és mennyit tettem bele.

Egy-két ilyen töltött keksz maximálisan kielégíti a napi édesség igényüket.

Nem használtam fel a teljes krém mennyiséget, mivel nem minden kekszet töltöttem meg. A maradék sorsáról is beszámolok!