Nem vagyok mesterszakács receptválogatás: legegyszerűbb és legfinomabb karácsonyi kekszek, aprósütemények

Akár karácsonyra is: narancsos-mandulás kekszek tört csokoládéval

Édes ropogtatnivaló: vaníliás-mandulás tuile

Sablé diamant, a kekszek keksze

Pilótakeksz delux: sablé diamant étcsokoládés ganache-al töltve

Akár karácsonyra is: diós-tört csokoládés kekszek aszúban áztatott, aszalt vörös áfonyával

Édes ropogtatnivaló: mandulás tuile kétféleképpen

Édes ropogtatnivaló: vaníliás-mandulás tuile

Nem találtam jobb címet a bejegyzésemnek, mint múlt évben, amikor először posztoltam a tuilet. Most látom, hogy csaknem pontosan egy éve írtam róla legutóbb. Úgy látszik ez egy őszi keksz nálam.

Nem vagyok édesszájú. Nagyon nem. Torta kizárt, süteményekből is nagyon, de nagyon válogatós vagyok. Mielőtt mindenki summázná, hogy biztosan állandóan diétázom, elárulom, hogy nem, mindössze hadilábon állok az édes ízzel. Ugye milyen irigylésre méltó? Nincsenek is súlyproblémáim, ha vannak is, gyorsan formába tudom hozni magamat.

Majdnem száz százalékig biztos vagyok abban, hogy a jelenkori elhízás és kapcsolódó típusbetegségek sokkal inkább a túlzott édességfogyasztásnak köszönhetőek, mint mondjuk a tömött libafogyasztásnak. Persze hazabeszélek.

Azért tértem ki a fenti gondolatokra, mert persze azt sem tartanám normálisnak, ha nem ennék, és nem kívánnék egyáltalán édességet. Dehogynem. Ritkán, és csak megfelelő mennyiségre és minőségre szorítkozva. A tuile az egyik olyan édesség, amit nagyon szeretek. Ebből is csak egy-egy adagot készítek, mert ebből sem ösztönzöm sem magamat, sem a családot túlfogyasztásra. Frissen, ropogósan fogyjon el, és várakozással nézzünk elébe, hogy mikor készítek belőle egy újabb adagot.

Érdekes, hogy amikor készítek, akkor francia édességek, desszertek kerülnek nálam túlnyomórészt terítékre. Az olajos magvas, valódi csokoládés, csinos, kisadagos, kidolgozott édességeket kedvelem. No és a kelt tésztákat.

A tuilet előző nap szükséges összekészíteni. A kisfiam látta, hogy dolgozom a kekszen és várta, hogy mikor készül már el. Amikor rákérdezett szomorúan vette tudomásul, hogy tuile ebből csak másnap lesz. Ezért gyorsan összedobtam egy másik kekszet még aznap este, de erről majd a tuile után mesélek.

Hozzávalók 24 db közepes kekszhez:

12 dkg lapra szelt mandula

12 dkg porcukor

pár csepp vanília kivonat

2 tojásfehérje

2,5 dkg vaj

2 dkg liszt

A recept leírása itt található.

Nagyon, de nagyon finom. Hogy miért nem készítek gyakrabban? Azért, hogy különleges maradjon az alkalom.

Édes ropogtatnivaló: mandulás tuile kétféleképpen

Az egyszerű, de nagyszerű édességek hívek vagyok. A zacher torta az egyetlen nagyszabású sütemény, amit szívesen készítek.

A desszert számomra nem a sok tésztától, krémtől, és bonyolult alkotóelemektől lesz nagyszerű, hanem attól, hogy apró, vonzó, és ízletes. A desszert csokoládékat is ezért kedvelem.

Ennek jegyében most mandulás tuile-t készítettem, aki még nem kóstolta, egészen biztos, hogy elsőre beleszeret. Mind magába az édességbe, mind a készítésébe.

Körülbelül 20 darab nagy tuile koronghoz, 12 dkg lapra szeletelt mandulára, 2 tojásfehérjére, 12 dkg átszitált porcukorra, 3 dkg felforrósított vajra, 2 dkg lisztre, két csepp vanília és egy csepp keserűmandula kivonatra van szükség.
A liszt kivételével előző nap összekeverem a hozzávalókat. A felforrósított vajat adom utoljára a masszához.
Hűtőben hagyom pihenni. Másnap a liszttel alaposan összekeverem a masszát.

A tepsit kibélelem sütőpapírral, a szilikonos a legkiválóbb. Kávéskanállal kis halmokat rendezek a bélelt tepsire, kicsit messzebb egymástól.
Pohárba hideg vizet töltök, mert a halmokat vizes evőkanállal simítom el minél vékonyabbra. A kanalat minden simítás után tisztára törlöm, és a hideg vízben megmerítem.

150 fokra előmelegített sütőben 18-20 percig sütöm a mandulás korongokat, addig, amíg világos aranybarnák nem lesznek

Azonnal, fém spatulával tálcára rendezem a kekszeket, hogy mielőbb meghűljenek, megszilárduljanak. Ekkor még plasztikusak.

Egy részüket csokoládéval mártom meg.

10 dkg 70%-os (mondjuk prémium Tibi, Carte D’or, Lindt) csokoládét olvasztok 2 dkg vajjal, vízgőz fölött. Hagyom egy kicsit hűlni.

A kihűlt, megszilárdult mandulás ropogósokat vékonyan, körben bevonom, megmártom a csokoládéban. Rácson, hideg helyen hagyom hűlni egy-két órán át.

Frissen a legfinomabb, legropogósabb, egy-két napig lezárt dobozban eltartható eredeti minőségében.

Nem hiszem, hogy maradna belőle másnapra, még olyan, kevésbé édesszájú emberi lények is, mint én, egy ilyen desszertet előszeretettel ropogtatnak el reggelire, vagy ebéd, és vacsora után is.

Kávé mellé pedig, osztályon felüli kényeztetés.

Hölgyeim, hétvégén érdemes kipróbálni torta helyett!