Diós-napraforgómézes kovászos kenyér –szinte már kalács. Természetes kovásszal, természetesen.

Nem beszélek a levegőbe. Az a természetes kovász technológia, amit kifejlesztettem és alkalmazok, az nem savanyítja meg a belőle sült kenyeret. Élesztő hozzáadása nélkül is könnyű, levegős, szinte olyan, mintha kalácstészta volna. 

Most is kétféle ízesítéssel sütöttem belőle kenyeret, az egyik ez a csodás, mézes-diós rúdkenyér.

Ahogyan a magvas gyökérkenyereknél a napokban elmondtam, a kísérletező korszakban vagyok, most édes kenyeret sütöttem a házilag készült nutellához és a BBQ marhaoldalashoz, amit még nem is mutattam be. Ígérem, hamarosan szerkesztésre kerül.

A kísérlet tárgya igazából nem is az ízesítés volt, hiszen már számon sem bírom tartani mennyiféle ízesítéssel sütöttem kovászos kenyeret,gyökérkenyeret az elmúlt két évben.

Házi kenyérsütésről szóló „rovatomban” visszanézhető. Tehát nem új keletűek a felismeréseim, de látom, egyre több követőre találok, egyre több kovászos kenyeret látok a blogokban.

A kísérlet tárgya sokkal inkább a kovász mennyiségének növelése volt, vajon javít-e egy olyan kenyér összetételén, melyet a méz „nehezít” el. A végeredmény önmagáért beszél. A mézről itt meséltem.

Hozzávalók egy fél kilós rúdkenyérhez:

50 dkg kenyérliszt BL 80

25 dkg aktív kovász

3 dl hideg víz

1,2 dkg só

4 dkg durvára vágott dió

2 evőkanál melegített napraforgóméz

Pontosan úgy készítettem a rúdkenyeret, mint az utóbbi gyökérkenyereket. Mind a dagasztások, mind a hajtogatások tekintetében tartottam a menetrendet.

Az első hajtogatásnál megszórtam a kipaskolt tésztát dióval és megcsorgattam a mézzel.

Rúdkenyeret formáztam, de most nem csavartam meg, mint a gyökérkenyeret szoktam.

Másfél órán át tartott az utolsó kelesztés éppúgy, mint máskor, és a kenyér sütésére is uyganúgy készültem hozzá.

A méz miatt a sütési idő rövidült, 260 C fokon, lefedve 35 percig sült a mézes-diós rúdkenyér, majd 5 percig lefedve, 200 C fokon.

Fél órán át pihentettem rácson, és még forrón megfújtam hideg vízzel.

Gyönyörű, könnyű és ízletes lett. Újabb inspirációkra leltem belőle, de ezekről most nem beszélek, mert majd inkább bemutatom az új ötleteimet!

A mézes-diós kenyérrel egyetemben egy nem kevésbé kurrens ízesítéssel sült még egy másik cipó, ígérem erről is mielőbb beszámolok!

Pain paillasse - svájci gyökérkenyér napon szárított paradicsommal. Gyökérkenyér formázása lépésről lépésre!

Mostanában újra elég sokféle kenyeret sütöttem. Új sütési technológiára leltem, extra ropogós héjú kenyereket kerülnek ki sorban a kezem alól. Sütöttem dagasztás nélküli parasztkenyeret, ropogós héjú, de foszlós belű szendvicskenyeret, szalonnasütéshez pedig burgonyás kenyeret, mind, mind tökéletes, vastag, ropogós héjjal. Már alig várom, hogy az első kovászos kenyeret is megsüssem (természetes, saját nevelésű, élesztőmentes kovásszal), de még néhány napig nevelgetem a friss kovászt, hogy tökéletes legyen. (Közben a kovász is megért, és be is számoltam az új technológiával sült gyönyörűséges kovászos cipóról is.)

Így került sorra ez a rusztikus gyökérkenyér, melynek ihletadója egy meglehetősen drága svájci kenyér, amit nagyon szeretünk, de még nem próbáltam házilag megsütni. Talán nem szerénytelenség, ha azt állítom, hogy minden képzeletet felülmúltam a végeredménnyel. Mostanában olívabogyós kenyereket sütöttem, már alig vártam, hogy a napon szárított paradicsomra sor kerüljön. Következzen a recept, mely meglepően egyszerű:

50 dkg kenyérliszt

3,5 dl kézmeleg víz (36 C fokos)

0,6 dkg élesztő

2 dkg só

Egy marék vegyes gabonapehely (árpa, rozs, búza, zab)

10-15 dkg napon szárított paradicsom összevágva (sajnos nem mértem le, bocsánat, de olyan 6-8 nagyobb darabot vágtam össze)

A vízben feloldottam az élesztőt, a liszttel elkevertem a sót és összeállítottam a tésztát, de értelem szerűen nem dagasztottam. Szobahőmérsékleten (a spájzban csücsült a tészta, ott néhány fokkal hűvösebb van, mint a konyhában) 10 órán át, fóliával letakarva kelesztettem. Bőven lisztezett felületre borítottam a tésztát, kipaskoltam nagyobb téglalap alakúra, megszórtam a szárított paradicsommal és meghajtogattam. Fentről le, lentről fel, balról jobbra, jobbról balra. Illesztéssel lefelé hagytam pihenni letakarva egy órán át.

Egy óra elteltével kettévágtam a tésztát és két rúdformát formáztam belőle. Ekkor egyszerűen tekertem rajtuk egyet és ruhába csomagoltam az utolsó egy órás kelesztéshez.

Az öntött vas lapot, amit a bográcsosnál grillezéshez használok megfordítottam és betettem a sütőbe. A sütőt 280 C fokra kapcsoltam és az öntöttvas lappal egyetemben felmelegítettem. Mire megkeltek a kenyerek, addig felforrósodott a sütő is és a sütőlap is. A forró sütőlapot kicsit kihúztam, megszórtam búzadarával. A ruhából a vaslapra tettem a kenyereket, alaposan megspricceltem hideg vízzel és megszórtam a pelyhekkel. Egy mély tepsimet ugyancsak alaposan bespricceltem hideg vízzel és a kenyerekre borítottam.

280 C fokon lefedve 30 percig sültek a kenyerek. Ekkor csökkentettem a hőt 240 C fokra és még 20 percig lefedve hagytam. Ekkor levettem a fedőt és 15 perc alatt ropogósra és szép barnára sütöttem őket.

Egy órán át hűltek, majd megszegtem. Szerintem a látvány önmagáért beszél, az íze és az állaga is tökéletes lett. (Azóta kisültek a kovászos rúdkenyerek is, fenti tapasztalataimat maradéktalanul kamatoztattam ez esetben is.)

Háromféle pástétommal kínáltam a csodás látványt nyújtó és még csodásabb ízű kenyereket, ezekről, legközelebb mesélek.

Rendhagyó bruschetta dagasztás nélküli rúdkenyérrel

A rusztikus rúdkenyér, az extra szűz olívaolaj, a fokhagyma, a koktél paradicsom, a mini mozzarella golyók és a friss bazsalikom nagyszerű egységet képes alkotni, már csak a formáját kell megadni és az egyik legegyszerűbb és legnagyszerűbb előétel vagy könnyű vacsora.
Jelen esetben előételként tálaltam fel, hogy legyen egy kis harapnivaló, amíg a tűz le nem ég annyira, hogy a szalonnasütést elkezdhessük.
Dagasztás nélküli (DNK) rúdkenyeret készítettem, a Lusta asszony péksége: dagasztás nélküli (DNK) kenyér és péksütemények bejegyzésemben leírtak szerint, jól gondolkodtam, mert ez a kenyérféle levegős, de sűrű, amolyan jó kis falusi kenyérféle.

Felszeleteltem a rúdkenyereket, meglocsoltam kiváló minőségű extra szűz olívaolajjal, a legjobbal melyet itthon tartok. Betoltam a sütőbe és néhány perc alatt megkapattam kissé grill programon. Ez a megoldás azért jobb, mintha pirítanánk, hiszen csak a felszíne lesz ropogós a bruschettának, a kenyér belül puha marad. Bedörzsöltem a felszínén a ropogós, olívaolajjal meglocsolt kenyér szeletkéket friss fokhagymával majd szórtam rá egy kis halom vékonyra szeletelt friss bazsalikomot. A datolya paradicsomot kettévágtam, hátára fordítottam, ráillesztettem egy kis mozzarella golyót és koktélkarddal felszúrtam egy-egy kenyér szeletkére. Néhány paradicsomos mozzarellát csak egy kis rukkola fészekre ültettem. Arra a rukkolára, melyet már a saját kertemből szedtem.
Nagyszerű ropogtatni való volt szalonnasütés előtt, de akár egy könnyű vacsorával is felér. Az ilyen ételekre szoktam mondani, hogy szép is és finom is. Egyszerű és mégis mutatós is.