Rakott krumpli – olaszosan, kolbászosan, krémesen

Van egy komoly problémám a rakott krumplival. Mégpedig az, hogy nem bírom abbahagyni az evését.

Biztosan mindenkinek van olyan étel, amiből mindig túleszi magát. Én a rakott krumplival vagyok így.

Igaz, én szinte soha nem az úgymond hagyományos verziót készítem, nekem az túl darabos és túlszáraz. Nálam a rakott krumpliban tomboljanak az ízek és legyen nagyon szaftos és krémes. Persze ne ússzon a nyers krumpliból kifővő híg lében, ezért mindig szigorúan héjában előfőzöm a krumplit.

Számtalan rakott krumpli verziót bemutattam már:

Heti menüajánlat: ezerarcú rakott krumpli – mindig kicsit másképp

No és még ezen a válogatáson felül is több recept bujkál itt az oldalon.

Most ismét az a helyzet állt elő, hogy volt itthon ez is meg az is, rögtön bevillant, hogy rakott krumpli lesz belőle, hiszen mostanában kerültem. Csakis azért, mert mindig elhessegetem, hiszen jól tudom, megint túleszem magamat belőle. Most vállaltam a kockázatot.

Hozzávalók 4-6 adaghoz:

8 közepes sárgakrumpli héjában főzve

8 keményre főzött tojás

10 dkg jó házikolbász

1 fej fehérhagyma

8-10 bazsalikom levél

8 dkg vaj

2 dl tejszín

3 dl tejföl

20 dkg mozzarella – 2 golyó

só bors

Cserépedényt vastagon kivajaztam, a maradék vaj felében megdinszteltem az apróra vágott hagymát. Hozzáadtam a kisebb kockákra vágott kolbászt és addig sütöttem csak, hogy meginduljon a zsírja. Elkevertem benne a csíkra vágott bazsalikomleveleket és még fél percig sütöttem. Félretettem.

A maradék vajat megolvasztottam. A tejfölt a tejszínnel kikevertem és kellemesen sósra ízesítettem. Már csak rétegeznem kellett a hozzávalókat.

Vékony karikára vágtam a krumpli felét és leraktam a cserépben. Sóztam, borsoztam, megcsorgattam a vaj, majd a krém felével. A krémre a tojás felét finomra reszeltem, majd beterítettem a hagymás-kolbászos raguval. Az egyik mozzarella golyó felét vékonyra szeleteltem és befedtem vele. A maradék tojást is finomra reszeltem, erre a maradék krumplit fektettem vékonyan szeletelve, majd sóztam, borsoztam, meglocsoltam a maradék vajjal és befedtem a maradék krémmel.

A másik, vékonyra szelt mozzarella golyó szeletekkel terítettem be az immár összekészített rakott krumplit.

180 C fokra előmelegített sütőbe toltam és 40 percig sütöttem.

Nem ez az első alkalom, hogy bazsalikomos hagymás raguval készítem a rakott krumplit, érdemes kipróbálni, mert valami nagyon finom. A jó kolbásztól nagyszerűen ízes, a tejföl-tejszín keveréktől pedig csodásan krémes lesz.

Érdemes ez a verzió is a kipróbálásra, de vigyázat!  Nem lehet abbahagyni az evését! ... :)

Egyben sült szűzpecsenye „olaszosan” - csőben sült sajtos pennével

Gyakran előfordul velem, hogy „hirtelen” abból kell főznöm, ami a hűtőben/spájzban éppen a rendelkezésemre áll.

Bajnokság volt Trisztánnak, ahová mind elkísértük, illetve szabadtéri programokat terveztünk az elmúlt hosszú hétvége alkalmával, de egy nap mégis maradt, amikor jobbnak láttuk itthon maradni.

Szeretem néha kiüríteni a hűtőt, egyrészt, hogy legközelebb alapból feltölthessem, másrészt, hogy ne az irányítson leggyakrabban a főzésben, hogy ezt is fel kellene már használni, meg azt is. A hosszú hétvége előtt szándékosan kihagytam a bevásárlást.

Most lehet azon mosolyogni, hogy milyen pazar ebédet sikerült rittyentenem a „semmiből”, pedig ez majdnem igaz.

Jobban szeretek friss húsból főzni, de természetesen mindig tartok egy-két adag, különböző húsfélét a fagyasztóban „rosszabb” napokra. Ezeket is záros határidőn belül felhasználom, mert nem tesz jót a húsoknak a hosszas fagyasztás. A napokban vettem jó áron szűzpecsenyét, mintha csak éreztem volna, hogy hamarosan nagy hasznát veszem. Nem csak rendkívül nemes ez a húsféle, de roppant egyszerűen és gyorsan elkészíthető. A gyorson van a fő hangsúly, hiszen a szűzpecsenyét nem érdemes túlsütni, akkor lesz szaftos, omlós és rendkívül ízletes.

Körülnéztem a spájzban és a hűtőben, és hamarosan összeállt a menü a fejemben.

Először a csőben sült sajtos pennét készítettem el, hiszen ezt kétszer kell sütni, gondoltam a köztes időben előkészítem az olaszos szűzpecsenyét és végül frissen, forrón és egyszerre tálalom őket.

Rachel Allen nem régen megjelent szakácskönyvéből merítettem az ihletet a csőben sült sajtos pennéhez:

Csőben sült sajtos penne – majdnem sajtos makaróni by Rachel Allen

A szűzpecsenyét az alábbiak szerint készítettem el.

Hozzávalók 4 (ebéd) adaghoz:

1 nagyobb szűzpecsenye, jelen esetben majdnem 50 dkg-os

20 dkg mozzarella, két 10 dkg-os golyó

10 kisebb bazsalikomlevél, vagy 5 nagyobb

só, frissen őrölt bors

vaj és olívaolaj a sütéshez

A megtisztított egész szűzpecsenyét vaj-olívaolaj keverékén vastagaljú serpenyőben néhány perc alatt körbesütöttem. Csak közvetlenül sütés előtt sóztam, borsoztam. Megfelelően felforrósított serpenyőben érdemes ezt a műveletet elvégezni, és körbeforgatva oldalanként 1-2 percig sütni. Miután kérget sütöttem a szűzpecsenyére tányérra emeltem, és lazán fóliával befedve15 percig pihentettem, mielőtt felszeleteltem.

A pihentetés nagyon fontos, hiszen különben a szeleteléskor kifolyik a hús értékes szaftja, leve, zamata.

Rézsútosan megvágva 5 részre daraboltam. A visszamaradt zsiradék egy részét a tepsire öntöttem, erre rendeztem el a csodásan rózsaszín szűzérméket. Friss bazsalikom leveleket fektettem rájuk, majd befedtem a fél mozzarella golyókkal. A hús két végéhez egy fél golyót még kétfelé vágtam. A maradék zsiradékkal még meglocsoltam a rakott hússzeleteket.

Grill programon csak addig sütöttem, míg a mozzarella megfolyt és enyhén pirulni kezdett a teteje. Nem érdemes túlsütni, hogy a szűzérmék ne süljenek teljesen át, a közepük maradjon enyhén rózsaszín. Szerintem így a legfinomabb. Nem átsütve, de nem is „véresen”.

Az egész családnak nagyon ízlett az olaszos szűzpecsenye a csőben sült sajtos pennével. Említettem már, hogy különösen kedvelem a „hirtelen felindulásból” készült ételeimet.

Pain paillasse - kovászos svájci gyökérkenyér friss bazsalikomos szárított paradicsommal

A fűszeres sült sütőtökös gyökérkenyérrel együtt készült ez a verzió, hiszen most van a sütőtök igazi szezonja. A svájci gyökérkenyér már régen napirenden van nálam, mostanában többféle technológiával és ízesítéssel is sütöttem.

Készült dagasztás nélküli verzió élesztővel, dagasztás nélkül kovásszal, dagasztott verzió kovásszal. Készítettem zöldfűszereset, szárított paradicsomosat, olívabogyósat és simát is. Most is kétféle ízesítéssel.

Az átláthatóság kedvéért külön bejegyzésben írok a kétféleképpen ízesített kenyerekről.

Ezzel a bejegyzéssel párhuzamosan készítem a „Kovász élete” sorozatom újabb részét, hiszen a kovász nevelésével kapcsolatban újabb előremutató és „sorsdöntő” tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Nagy vonalakban ez azt jelenti, hogy több héten át hűtőben „altatott” kovászt keltettem életre, melyből olyan érett kovászt nyertem, hogy ebből sült ki az eddigi legjobb ízű kenyerem. Bár a kovászos kenyér egyik jellegzetessége a savanyú íz, nekem van egy olyan gyanúm, hogy minél „éretlenebb” a kovász, annál harsányabb ez a savanyú íz.

Ennek a gyökérkenyérnek nem volt savanyú íze, egyszerűen kenyér íze. A legfinomabb szinte, mint amit valaha ettem. Azt sejtem mögötte, hogy ez az érett kovásznak volt köszönhető.

Az, hogy a kovászt etetés nélkül több hétig is eltárolhatjuk, ez nagyszerű felfedezés, hiszen bármikor előkaphatjuk, ha kenyeret szeretnénk sütni, élesztő helyett. Könnyű, puha, és fantasztikus kenyeret sütöttem belőle. Élesztő íz nélkül.

A receptet most is két gyökérkenyérhez adom meg, mert egy félkilós kovászos gyökérkenyérrel kár fáradozni, mert a kovászos kenyérsütés nem villámháború, az biztos.

Hozzávalók 2 db félkilós gyökérkenyérhez:

50 dkg kenyérliszt BL 80

20 dkg aktív kovász

3 dl hideg csapvíz

1,2 dkg finom tengeri só

8 dkg apróra vágott szárított paradicsom 2 nagy levél összevágott friss bazsalikommal elkeverve (én most lilabazsalikomot használtam)

A kovászt feloldottam a vízben, a lisztet átszitáltam, elkevertem a sóval, majd a feloldott kovásszal. Összeállítottam a tésztát és letakarva hagytam 10 percig pihenni a kelesztő tálban.

Ezután könnyedén, olajos felületen megdagasztottam (egy evőkanál olívaolajat elkentem a munkalapon), addig, amíg a tészta el nem kezdett ragadni a munkalaphoz. Könnyedén, 14-16 mozdulattal. A tálat kikentem kevés olajjal és a tészta tetejét is átkentem egy kevéssel és újra 10 percet pihent.

Újra megdagasztottam olajos felületen, ugyanúgy, mint előzőleg. 20 perc múlva újra megdagasztottam és 30 percig pihentettem. Ekkor még egyszer megdagasztottam.

30 perc múlva enyhén lisztes felületen négyzet alakúra paskoltam a tésztát. Megszórtam a bazsalikommal elkevert szárított paradicsommal. Meghajtogattam (fentről lefelé, lentről felfelé, balról jobbra, jobbról balra) és letakarva egy órán át pihentettem. Óránként még kétszer meghajtogattam a tésztákat, az utolsó hajtogatás után is pihentek egy órát. (Tehát összesen háromszor hajtogattam)

Kettéosztottam a tésztát és rudakat formáztam belőle. Ekkor egyszerűen tekertem rajtuk egyet és liszttel megszórt ruhába csomagoltam az utolsó egyórás kelesztéshez. A formázás menete itt megtalálható képekben.

A fedeles tepsim kevésbé mély részét betettem a sütőbe. A sütőt 260 C fokra kapcsoltam és a tepsivel egyetemben felmelegítettem. Még megkeltek egy kicsit a kenyerek, amíg felforrósodott a sütő és a tepsi. Addigra már csak úgy dagadtak a konyharuhában.

A forró sütőlapot alátétre raktam a konyhapulton, és megszórtam búzadarával. A ruhából a vaslapra tettem a kenyereket, alaposan megspricceltem hideg vízzel és megszórtam mákkal.

A mélyebb tepsimet ugyancsak alaposan bespricceltem hideg vízzel és a kenyerekre borítottam.

A sülő kenyér illata, amikor átjárja a konyhámat, akkor már nehéz távol tartanom magamat és a családomat attól, hogy idő előtt megszegjük a kisült kenyereket. De megéri az önmegtartóztatást, hiszen a hűlési idő is a sütési folyamat része. Az időszak, amíg a gőz elpárolog a kenyér belsejéből.

Fantasztikusan puha belű, ropogós héjú valamint különlegesen ízletes kenyereket sütöttem. Mind a sütőtökös, mind a szárított paradicsomos kenyér elsőrangú lett. Érdemes kipróbálni.

Többféle kencével, mártogatóssal kínáltam fel a friss kenyeret, de ezekről egy másik posztban számolok be.

Érdemes bepillantani pékségembe, ahol számtalan kenyér, péksütemény, kelt tészta receptje található.

Sajttal töltött csirkemell rántva, mindig kicsit másképp: most mediterrán töltelékkel

Folytatom a göngyölt csirkemell sorozatot, de bemutattam már be néhány ínycsiklandó pulykavariációt is, nem is olyan régen.

Említettem már, hogy a filézett csirkemell nem első számú alapanyag kedvencem, sem ízében sem állagában, sem hasznosíthatóságában. Ugyanakkor különböző fortélyokkal magam számára is élvezhetővé tudom varázsolni, ennek egyik módja, hogy mindenféle finomsággal megtöltöm, és vagy bundázom, vagy baconba csomagolom.

Egy jó fűszerkeverék is sokat emel rajta, de olyan kiegészítők, mint a sajt, különböző zöldségek, gyümölcsök és erőteljesebb ízű húskészítmények, mint a kolbász vagy bacon szalonna valamint a panírozás, valóban magasabb élvezhetőségi szintre emelik, nálam.

Háromféle töltelékkel készítettem ehhez a vacsoráhozcsirkemell filét, most az egyiket mutatom be, amit mediterránnak neveztem el. A férjemnek készült kifejezetten, Ő persze rajong a csirkemell filéért, és a mediterrán hozzávalókért nem különben.

Ebbe a töltelékbe apróra vágott napon szárított paradicsom, mozzarella, firss bazsalikom, valamint frissen reszelt pecorino (parmezánnal kiváltható) került.

Finomra őrölt, átszitált kiflimorzsában bundáztam, klasszikus eljárással: liszt, felvert tojás egy kis sóval, kiflimorzsa sorrendben, a nem túl vékonyra klopfolt (sima talpú klopfolóval két fólia között) sóval, frissen őrölt borssal meghintett csirkemell filéket.

Ahogyan említettem többféle töltelékkel is készült a vacsorához csirkemell filé, most fehér húsú krumpliból készült francia krumplipüré és burgonyachips készült melléjük köret gyanánt.

Gazdag volt a vacsora kínálat, mert többféle zöldséget is bundáztam, természetesen minden fogást be fogok mutatni.

"Minden idők" legnépszerűbb bejegyzései göngyölt csirke és pulykamell variációim az oldalon, úgyhogy lehet, hogy érdemes körbenézni nálam ez ügyben! :)

Fokhagymás-friss bazsalikomos tagliatelle datolyaparadicsommal és apró mozzarella golyókkal

Ez az olaszos ihletésű étel is a 10-15 perces ételkategóriába tartozik. A férjemnek készült.

Van, hogy csak egy könnyű tésztaételre vágyik, ilyenkor összeütök neki valami gyorsat és finomat. Most nem tojásos, hanem durumbúzából készült tagliatelle volt itthon, ehhez még talán jobban passzol ez a friss, de nagyon is puritán feltét.

Tudom, hogy idegesítő, amikor összetevőket ízlés szerint adunk meg, de itt nem tehetünk másképpen. Lehet 2-3 gerezd fokhagymát is használni, mondjuk, ha az ételt magamnak készítettem volna. A férjemnek egy, de hatalmas gerezd fokhagyma is elégséges volt ahhoz, hogy az íze az ételben legyen, de ne tengjen túl.

Úgy egy evőkanál olívaolajon először kicsit körbepirítottam a kettőbe vágott datolyaparadicsomot, ez esetben egy adaghoz 8 db-ot. Hozzáadtam a lereszelt fokhagymát, de csak közepes lángon pirítottam együtt a paradicsommal, hogy nehogy megégjen. Enyhén sóztam és borsoztam. 5-6 nagyobb bazsalikomlevelet felcsíkoztam és az alaphoz adtam. Ekkor már csak módjával pirítottam, inkább csak összeforgattam az alappal.

Közben 6 perc alatt kifőztem a durumtésztát, és forrón összeforgattam az alappal és hozzáadtam a mini mozzarella golyókat.

Mire a sajtgolyók olvadni kezdtek, már tálaltam. Egy kis frissen reszelt pecorino romano megkoronázta a kész ételt.

Az illatok csodásak voltak és az elkészült étel látványa is. Amilyen gyorsan készült, olyan gyorsan fogyott el. Már csak a férjem elismerését kellett bezsebelnem. Ilyen gyorsan, ilyen finomat? Bármikor, ha a szükség így hozza!

Tagliatelle napon szárított paradicsommal, friss bazsalikommal, besamellel, pecorinoval

Szinte mindenki rajong az olasz tésztaételekért, én ezt kifejezetten nem mondanám el magamról. A borjúhúsból készült olasz ételek például sokkal jobban vonzanak. Vagy példának okáért a crostinik és bruschetták vagy a – saját készítésű – pizzák.

Egyetlen gyenge pontom van olasz tészta téren, és ez a tojásos tagliatelle. Mostanában terítéken lesz nálam a tészta is és az olasz konyha is, mert kaszálni lehet a fűszernövényeket a kertemben. Úgyhogy készül majd kétféle bazsalikomos pesto, de tervezek rukkolával és petrezselyemmel is.

A napokban karbantartok az oldalamon, úgyhogy már kicsit keresztben áll a szemem, igyekszem gyorsan végezni, de így is reggeltől estig betart. Ennek okán gyors, de annál ínycsiklandóbb tésztaételeket készítettem ma ebédre. A gyerekek nyaralnak, kettesben maradtunk a férjemmel, mégis kétféle mártást is készítettem. A sajátommal kezdem.

Csípős olívaolajon (saját készítésű: néhány szárított piri-piri paprika nagyon jó minőségű extra szűz olívaolajjal felöntve és pár napig érlelve) kicsit elősütöttem két gerezd átnyomott fokhagymát egy citrom reszelt héjával, hozzáadtam néhány apróra vágott napon szárított - olasz – paradicsomot. Kicsit megdinszteltem a fokhagymát a szárított paradicsommal, majd felöntöttem kicsit sűrűbb besamellel. Sóztam, borsoztam, egy kis tejszínnel hígítottam, majd belevágtam jó sok friss bazsalikomot, amit néhány perccel korábban szedtem a kertemben. A bazsalikommal már nem főztem a mártást.

Mindkettőnknek tojásos tagliatellét főztem ki, ami mindössze 5 percet vett igénybe, egy kis olívaolajjal megfényesítettem és már kanalaztam is rá a szárított paradicsomos mártást.

Hozzájutottam egy nagyobb darab pecorino romanohoz, úgyhogy, most ezt reszeltem frissen a tészta tetejére. Ez a pecorino kerül majd a pestokba is.

A férjem mártása sem volt ettől bonyolultabb, sem kevésbé finom, de erről majd legközelebb számolok be.