Hűtő takarítás pizzával. Eredmény: kölyök, katalán, férfi pizza

Minden nap sütöttem, főztem mostanában, holnap pedig elmegyünk a legkedvesebb nyíregyházi barátainkkal a Tiszára, jó gazdasszony nekiállt rendet rakni a hűtőben.
A kisfiamhoz meghívtuk az egyik kis barátját uszodázni, a tinédzser lányom is előfordul itthon hébe-hóba, de ebédre vagy vacsorára mindig. Így ma sem rakhattam az asztalra hideget.
Ahogy körül néztem a hűtőben, egyből beugrott, hogy ma pizza lesz. Elhatároztam, hogy nem megyek boltba, hiszen pont az a lényeg, hogy „kipucoljam” a hűtőt, abból készülnek a pizzák, ami itthon van. Mit mondjak, tetszett a feladat.
Volt itthon főtt, olasz sonka (tényleg véletlenül), chorizo és tóalmási parasztkolbász, egy fél rúd katalán szalámi és egy darabka, még az abárolt császárszalonnámból.
Háromféle spanyol sajtból egy-egy kevés, juh, kecske és tehénsajt, valamint gouda. Parmezán mindig van itthon, de azt most félretoltam, az marad későbbre tartaléknak. Maradt valamennyi tegnap az újhagymából felszeletelve, volt három darab anyósom féle, napon érett, mézédes paradicsom, és egy kis maradék allioli.
3 nagy pizzát akartam sütni, egyet a gyerekeknek, egyet a női szakasznak, egyet a férjemnek.
A gyerekek pizzájára a kolbász, a szalonna, a gouda sajt, és paradicsomszósz passzolt. A férfi pizzára főtt sonka, csípős paprika, gouda sajt és paradicsomszósz. A „katalán” pizzára katalán szalámi, 3 féle spanyol sajt, allioli, és szárazon pirított fenyőmag.
400 gr vegyes lisztből (sima és kenyérliszt) 7 g élesztőből, 40 gr olívaolajból, 15 gr porcukorból, 10 gr sóból 240 gr csaphideg vízből gyúrtam a pizzatésztát.
Először mindig a kovászt keverem el, a lisztet mindig átszitálom, hozzáadom a sót, az olajat és ezt mind alaposan összegyúrom, de csak 10 perc elteltével dagasztom. Olajos felületen dagasztok, először ugyancsak 10 perc múlva, utána 20 perc múlva, után 30 perc múlva és végül hagyom félórát pihenni.
3 felé osztottam a tésztát, kettő ment a hűtőbe, mert azt csak este akartam kisütni. A kölyökpizzához kézzel nyújtogattam a tésztát a cipóformából, majd beletettem a kiolajozott, kukoricaliszttel megszórt formába, és rövid pihentetésekkel végül szépen kihúztam a peremig, szinte hajszál vékonyra.

A dagasztások között elkészítettem a paradicsomszószt. Forró vízbe mártva lehúztam a paradicsomok héját, utána apróra daraboltam. Egy evőkanál olívaolajban a sóval elmorzsolt, dundi gerezd, átnyomott fokhagymát pároltam, megszórtam morzsolt oreganoval, és bazsalikommal. Kis idő múlva rádobtam az összevágott újhagymát és együtt pároltam. Elkevertem egy kis üveg (2 evőkanál) paradicsompürével, majd hozzáadtam a darabolt paradicsomot. Sóztam, borsoztam és lassú tűzön kb. 15 perc alatt mártássá főztem. Hagytam kihűlni.

A kölyökpizzát megkentem a paradicsomszósszal, megraktam kolbásszal, egy kis vékonyra szeletelt mogyoróhagymával, a sajt darabokkal, megszórtam egy kis pizzafűszerrel (só nélküli olasz fűszerkeverék) és a tetejére raktam pár vékony szelet abárolt császárszalonnát.

Jól befűtött sütőben, 220 fokon, alsó bordamagasságon sütöttem 15 percig.
Estefelé összeraktam a felnőtt pizzákat is, és, amikor újra összejött a család a nyári edzésekből kisütöttem.

A katalán pizza abszolút újdonság, és rettentően finom volt. Jól kombináltam.

Olyan sok mindent nem használtam a pizzákhoz, mégis szépen kiürült a hűtő.
Hétfőtől új hét következik, új ötletek, új ételek, amelyekhez felkerekedek és frissen vásárolok be.

Holnap azért még felteszek egy könnyű, de különleges kucsmagombás ételt, amit ma készítettem:-)

Fúziós házi grillkonyha 3. rész. Levezető csemege és konklúzió

Most „csak” gyümölcsös sajttál volt a levezető csemege. Amikor grillezünk, akkor szinte mindig készítek, akkor is, ha desszert is van a menüben.

Nagyon régen alkalmazom ezt a formációt, saját ihletésű, a sajtféleségek és a magvak szoktak csak változni. Ha camambert is teszek a tálra, akkor mindig van dió, de legjobban a sós vagy a füstös sós mandulával szeretem megszórni.
Most spanyol sajtkínálat volt, cabra de malaga kecske, idiazabal füstölt juh, és egy házias tehénsajt.

A kétszer pácolt tandúri csirke megérte, hogy rátaláltam erre az inspirációra. Én hibáztam pusztán egy kicsit, mert a húsmennyiséghez viszonyítva elvétettem a megfelelő fűszer arányt, és enyhén túlfűszereztem. Szerencsére az indiai ízek egyébként is markánsak, így alapvetően belefért.
A chimichurri pácnál viszont túl óvatos voltam, féltem, hogy ne nyomja el a csípős íz a többieket, pont annyit tévedtem mínuszban, mint a tandúrinál pluszban. Ha nem a tökéletes a cél, akkor a kiváló kategóriát még mindig hozta. A dijoni mustár használata szerintem kifejezetten jó ötlet volt, illetve a szándékosan textúrájuk miatt összeválogatott (csirke mell- sertésszűz- borjú hátszín) húsfélék között hozta a „vajpuha, mégis van tartása” elvárást.

Az est fénypontja mégis chmeli-suneli keverékkel pácolt sertészűz volt, illett a hús karakteréhez és a fűszerek összhangja egy új ízvilágot nyitott ki számunkra.

Pinchitost is akartam készíteni, a keverék mór alapokon nyugszik, az élményt ehhez is tudnám hasonlítani, amikor egy igazán jó fűszerezésű pinchitost ettem először.
A pinchitos fűszerkeverék fő elemei az oregano, kömény, kurkuma, pirospaprika, ánizs, fokhagyma, cayenne-bors (ami tulajdonképpen egy nagyon csípős fajta chili paprikából készül).

De most a chmeli-suneli fűszerezés került inkább a porondra. Erőteljes volt, átható, mégis intelligens. Pontosan eltaláltam a fűszer mennyiségét a pácba, csak olajjal és citromlével kevertem.
A sertés, a borjú, és a zöldség nyársakat csak akkor szórtam meg frissen őrölt durva sóval, amikor a roston megfordítottam, a zöldségeket még egy kis frissen őrölt borssal is megfűszereztem. A tandúri csirke pácban már volt só, erre vigyáztam, ne kerüljön rá további mennyiség.

Számomra a só mértékletes, vagy inkább megfelelő használata ízfokozó, nem tudom osztani a „só nélkül érezzük igazán az ízeket” filozófiát, viszont, ha valakinek ez passzol, maximálisan elfogadom.
A nyársakat felülről chilis olívaolajjal kenegettem, amikor szükségét éreztem.
Ennyit a technikai részletekről szóló megjegyzéseimről.

A társaság, a est minden pillana, az ételek, és az inspiráció, ami mozgatott a megvalósításban nagyszerű végkifejletet eredményezett, szépen kikerekedett.

Eddig is bártan kísérletező fajta voltam, de most elhatároztam, hogy még inkább szakítok a sztereotípiákkal, hagyom, hogy az eddig ért hatások - nemzeti, és nemzetközi -, az eddig megszerzett rutinnal, tapasztalatokkal, ráérző képességemmel, szabadon alakítsa a saját (grill) konyhámat.