Nem vagyok ételtörténész, nem célom a nemzetközi ételek eredetvizsgálata. Egyébként is van néhány erre szakosodott szakember, inkább rájuk bízom.
Azért átfutottam néhány írást külföldi cikkekből, és azt gondolom, hogy a chili con carne sem autentikus mexikói étel. Sokkal inkább amerikai, illetve Tex-Mex étel, ami az értékéből semmit sem von le, hiszen a hagyományos mexikói (vagy spanyol?) konyhából nőtte ki magát az egyik legnépszerűbb ételféleséggé a világban. Egyszerű, laktató, hétköznapi étel, azért ezt szögezzük le. Alapvetően chilivel, fokhagymával és hagymával készülő marhahús étel, melyet leggyakrabban paradicsommal és babbal szaporítanak. A chili, mint étel készülhet egyébként csak babból is, ha úgy tetszik ez a vegetáriánus chili, de sokkal inkább a szegényesebb alapanyag körülmények – egyszerű húshiány - hozta létre anno, mint a vegetáriánus mozgalom.
Egy kis kitérő.
Volt szerencsém megfordulni aránylag hosszabb időre Mexikóban, sőt mi több, a hatalmas ország egymástól messzebb eső területein is. Annyira színes és eltérő a különböző területeken a hagyományos mexikói konyha, amit semmiképpen nem szerencsés az általunk „könnyebben hozzáférhető” Tex-Mex konyhával azonosítanunk. Egészen eltérő alapanyagok és ételféleségek jellemzik a különböző tájegységek konyháit.
Nem egy all inkluzív nyaralás keretében tapasztalhattam meg a mexikói konyhát, hanem egy beható szakmai út kapcsán.
Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen ez idő alatt szinte egyáltalán nem turista konyhán éltem, hanem meghívóim által választott tradicionális konyhák, éttermek választékán. Megmondom őszintén, hogy Tex-Mex ételekkel csak a cancuni Planet Hollywood étlapján találkoztam.
Egyébként többször is megfordultam az Államokban, a nyugati parton, így a Tex-Mex konyhát is behatóan, mondhatni első kézből ismerem. Mi több, San Diegóból gyalogosan is keltem át a határon Tijuanaba, ahol a két kultúra találkozik. Érdekes és különös benyomásokkal teli kontraszt volt, lehet, hogy egyszer majd hosszabban is mesélek ezekről az élményeimről.
A Tex-Mex konyha egyébiránt szerencsésen ötvözi a hagyományos konyhák alapjaira épülő, széles körben, az átlagos ízlésnek megfelelő stílusjegyeket és alapanyagokat, valószínűleg ez a sikerének a titka. Én úgy tudom, hogy a babos chili con carne, az már kifejezetten a Tex-Mex változata az ételnek. Nálunk a kedvenc Tex-Mex a csirke fajitas, mostanában is többször készítettem, így jutott eszembe, hogy következzék most a chili con carne, ami egyébként a kisfiam másik kedvence. Azért, mert ennek az ételnek a gyökerei nem nyúlnak sok száz évre vissza, azért érdemes ezt is jól, és jó alapanyagokból elkészíteni.
Ettől függetlenül jót mosolyogtam „az igazi chili con carne ” – receptajánlatokon, hiszen ez olyan, mintha az igazi vagy eredeti pörkölt vagy töltött káposzta receptet kínálnánk. Jó alapanyagokból, megfelelő eljárással számtalanféle jó, és „eredeti” pörkölt vagy töltött káposzta variáció létezik, úgy gondolom, a chili con carne lényege is az alapanyagokban, a főzési technológiában és a végső ízekben rejlik. Akkor most bemutatom, hogy én hogyan készítettem el.
Hozzávalók 4-6 adaghoz (nálunk 8 adag lett belőle):
50 dkg marhahús (nyak, rostélyos, esetleg comb) darálva vagy egészen apró kockára vágva
15 dkg fehérhagyma (vöröshagyma is lehet, nekem jobban passzol az „édesebb” fehérhagyma ehhez az ételhez)
5 gerezd fokhagyma
1 zöld és 1 piros húsú kaliforniai paprika
1 nagy habanero chili (másféle chili is tökéletes, a többféle még jobb)
1 doboz hámozott, egész paradicsom
2 evőkanál paradicsompüré (8 dkg)
2 doboz jó minőségű vörösbab (vesebab)
3 evőkanál mogyoróolaj (vagy napraforgó olaj)
1 evőkanál spanyol füstös paprika (a füstös íz, fűszer nagyon jót tesz az ételnek)
1 teáskanál frissen őrölt római kömény vagy kömény
1 ½ teáskanál oregánó valamint friss oregánó, ha van készleten
csipet cayenne bors
1 kisebb darab fahéj
1 babérlevél
só
2 dl mexikói vagy más világos sör
2 dkg minimum 70%-os étcsokoládé reszelve (vagy egy teáskanál cukrozatlan kakaópor)
A tálaláshoz alaposan kikevert tejföl, durvára reszelt cheddar sajt.
Kukoricát semmiképpen nem főztem volna a chilibe, de mivel a családom külön kérte, hogy kukoricával szeretnék enni, így egy doboz főtt csemegekukoricát vajon megpároltam és külön kínáltam nekik az étel mellé.
Házi tortilla chipsszel tálaltam, ennek a receptjét itt már bemutattam.
Az olajon megdinszteltem az összevágott hagymát, hozzáadtam a babért, befedtem a darált hússal és hagytam magas hőfokon sülni. Nem piszkáltam, mert, ha levet ereszt, akkor főni fog és nem pirulni. Amikor 2/3-ad részben kifehéredett, akkor elkevertem, igyekeztem szétnyomkodni a csomókat benne és kevés kevergetéssel megpirítottam a húst.
Hozzáadtam a zúzott fokhagymát, a paprikákat és addig sütöttem, amíg a nyersségét el nem veszítette. Hozzáadtam a fűszereket, néhány perc múlva a paradicsom pürét, és még mindig magas hőfokon tartottam az ételt.
Ekkor felöntöttem a levében rusztikusra moncsolt paradicsommal és hagytam összeállni az ételt. Felöntöttem 2 dl sörrel, felforraltam, majd csendesre vettem a hőt az étel alatt. Egy óra múlva hozzáadtam a babot, és még egy órán át együtt pörköltem csendes tűzön az ételt. Belereszeltem a csokoládét és még körülbelül 20 percig főztem. A végére csodásan összeállt a ragu, sűrű, szaftos, egységes ételt kaptam.
A színek, az illatok és az ízek, pedig fenségesek! Igazi szakács(nő) öröme!
Közben elkészítettem a tortilla chipset, mondhatom, tökéletes lett! A tejföllel, a sajttal és a vajas kukoricával tálaltam fel.
Nekünk, négyünknek két vacsorára is elegendő volt a fenti mennyiség, mind a tortilla chips, mind a chili. Hamarosan újra terítékre kerül, hiszen a kisfiam napokig emlegette, hogy milyen nagyon finomat főztem.
Azt mondta, hogy „anya, ez még attól is finomabb volt, ahogyan az iskolában készítik!”. Úgyhogy megnyugodtam! :))
