Rendelésre készültek ezek az ínycsiklandó és igazán pikáns virslivel töltött kiflik.
2012. július 5., csütörtök
Virslivel töltött sajtos kiflik chilis-mézes mustárszósszal – majdnem chili dog:)
Rendelésre készültek ezek az ínycsiklandó és igazán pikáns virslivel töltött kiflik.
Majdnem hot dog:
virslivel töltött kiflik, mézes-chilis mustárszósszal
2011. november 23., szerda
Majdnem hot dog: virslivel töltött kiflik, mézes-chilis mustárszósszal




Nem hot dog volt a cél. Egyébként semmi bajom a hot doggal, ha jó a kifli, jó a virsli jók a szószok benne, bele, akkor miért ne?! Persze, nem minden nap és nem is minden héten.
Bár esélyes, hogy ez az extra virslis kifli nálunk elő fog fordulni, gyakran.
A legutóbbi virslis kifli receptem is nagy sikert aratott- nem csak nézettségben, hanem az ismerőseim is mondták, hogy amikor megsütötték, akkor egy ideig néhány naponta visszatapsolta a kosztos közönség.
Egyébként – és ez az oldalon is látszik, nincs túl gyakran ismétlés nálunk, hiszen olyan hosszú a kívánság lista itthon, hogy jó esetben félévente kerül terítékre ugyanaz az ételféle. Persze van elvétve kivétel.
Legutóbb egyszerűen mustárral kentem meg a tésztát, mielőtt felgöngyöltem a virslivel, ez már önmagában pikánssá tette, a sajtos szórás pedig tovább emelte az íz élményt.
Tegnap esélyes volt egy virslis étel, hétvégén nagy kanállal ettünk: levesek, sültek, a napokban többször volt olaszos tészta, újabb pizza hadak, a virsli időközönként hű társam abban, hogy egy-egy napra szabadnapot vegyek ki a konyhában.
Most már, hogy a kisfiam is cseperedik, áttérhetünk teljes egészében a juhbeles virslire, nem reklamál, hogy „roppanós”. 3 pár juhbeles virslim volt itthon, és ekkor valahogyan eszembe jutott egy korábbi kifli receptem.
Húsvét utáni sonkamaradékból, spanyol juhsajt maradékból (manchego) készítettem két tepsi igazán ütős sajtos-sonkás kiflit, most előkaptam a receptemet és akkor már be is újítottam egy kicsit.
A kifli tésztáját csak annyiban változtattam meg, hogy joghurt helyett tejfölt használtam, bevallom, még jobb lett a tészta. A dijoni mustár helyett pedig kevertem egy nagyszerű mézes-chilis mustárszószt.
Hozzávalók 12 db nagy kiflihez:
40 dkg átszitált liszt
2,2 dkg friss élesztő
2 teáskanál só
1 teáskanál cukor
3 pár jóféle, lehetőleg juhbeles virsli
1 tojás a kenéshez
Mézes-chilis mustárszósz 12 kiflihez:
3 evőkanál magos dijoni mustár
3 evőkanál magyar mustár
½ evőkanál akácméz
1 kisebb friss chili mag nélkül, apróra vágva

A tésztát összeállítottam. A langyos tejbe morzsoltam az élesztőt és a porcukorral megfuttattam. Az összes hozzávaló felhasználásával tésztát gyúrtam. 10 percig letakarva pihentettem dagasztás előtt. Olajos munkalapon könnyedén, de alaposan megdagasztottam, könnyű, selymes, de határozott tésztát kaptam. Egy órán át kelesztettem letakarva, majd könnyedén átgyúrtam.
2 cipót formáztam belőle, melyeket egyenként vékonyra kinyújtottam. 6-6 cikkre vágtam, én a cikkeket még megnyújtom mindig egy kicsit külön-külön.
Egy-egy evőkanál szószt kentem a szélesebb végére, rátettem a félbevágott virslit és feltekertem kiflinek. Sütőpapírral bélelt tepsire kerültek, 6-6 db/tepsi.
Fél órán át keltek még a tepsin, majd megkentem felvert egész tojással, megszórtam frissen reszelt pecorino romanoval (parmezánnal is lehet), és megszórtam morzsolt oregánoval.





A kisfiam felkiáltott - miközben foci utána a szájába tömködte a virslis kifliket egymás után - : anya, ez a legfinomabb hot dog, amit eddig sütöttél! Gondoltam, akkor hívjuk hot dognak!



2011. október 31., hétfő
Ropogós, leveles sajtos kiflik mustáros virslivel töltve






Reggel korán keltem, mert előző nap a csabai kolbászfesztiválon voltunk. Későn értünk haza, így itt az oldalon is vajmi keveset ténykedtem. Miközben szerkesztettem és nézelődtem eszembe jutott, hogy nincs itthon semmilyen reggelihez való péksütemény, de még más ehető alapanyag is alig-alig. Volt viszont 4 szál jóféle juhbeles sertés virsli. Gondoltam, hogy nem kel korán a család, körülnéztem, hogy mit tudnék készíteni nekik, mire ébredeznek.
Most abból gyúrtam tésztát szó szerint, amit a hűtőben és a spájzban felleltem, mint annak idején nagyanyám, ha a szükség úgy hozta. Vaj az nem volt itthon, így a szokásos vajas kifli vagy péksütemény variációt elvetettem. Viszont volt egy kis maradék tejszín és tejföl, gondoltam ebből is nagyon finom tésztát fogok tudni gyúrni. Végül, a következő alaptésztát állítottam össze.
Hozzávalók 16 db töltött kiflihez:
25 dkg rétesliszt
25 dkg finomliszt
1 tojássárgája
2 teáskanál finom tengeri só
3 evőkanál olívaolaj (vagy napraforgó olaj a dagasztáshoz)
1 felvert tojásfehérje a kenéshez
4 hosszú szál juhbeles sertés virsli 3-3 egyenlő részre vágva a töltelékhez
12 teáskanál dijoni vagy magyar mustár a töltelékhez
8-10 dkg olvadós sajt a szóráshoz (gouda, eidami, ementáli, trappista stb.)
Összeállítottam a tésztát és 10 percig letakarva pihentettem. Éreztem, hogy jót tenne valami zsiradék neki, ezért egy evőkanál olívaolajat elkentem a munkalapon és ezen kezdtem dagasztani. Ahogyan beitta az olajat a tészta, egyre „kedvesebb” és bársonyosabb lett, ezért megint elkentem egy evőkanál olajat és addig dagasztottam a tésztát, amíg beitta. Összesen 3 evőkanál olajat dagasztottam bele végül a tésztába. Lefedve eltettem huzatmentes helyre kelni. Egy óra alatt szépen megkelt duplájára.
Ekkor kétfelé vettem a tésztát és lisztes felületen kinyújtottam olyan vékonyra, amennyire csak a tészta és a deszkám mérete engedte. 8 részre vágtam a tésztát és egyenként még továbbnyújtottam. Ettől lesz szép leveles a kifli, a vékony tésztától, és a többrétegű csavarástól.
A szélesebbik végét, a talpát a háromszögnek megkentem egy teáskanál dijoni mustárral, a virsli darabot elhelyeztem rajta, majd szorosan feltekertem. A kész kifliket sütőpapírral bélelt tepsire helyeztem. 8 kifli/tepsi ideális elrendezés.






Készítettem párhuzamosan péksüteményeket is, amíg ezeket előkészítettem, addig kicsit többet is keltek a kiflik, mint 30 perc. Úgy 40 percig keltek, ekkor kezdtem bemelegíteni a sütőt
Az első tepsi kifli 20 percig sült a forró sütőben, a másodikat már 18 perc után kivettem.



Néhány percig hagytam csak hűlni, mert ez a kifli szerintem frissen, melegen a legfinomabb.
Nagy volt a sikere, ahogy ébredezett a család, volt, aki már várta, hogy mikor sül ki, volt, akit már készen vártak a kiflik.
Szerintem a jó kidolgozás – az, hogy jó vékonyra nyújtsuk ki a tésztát – a jóízű, jó minőségű virsli, a karakteres mustár és sajt ennek a kiflinek a lényege. Így a kívül ropogós, belül leveles kifli tészta, a karakán ízű hozzávalók első rangú csemegévé, akár tartalmas reggelivé, akár ízletes uzsonnává varázsolják ezeket az egyébként egyszerű kifliket.


2010. november 1., hétfő
Édes és sós túrós kiflik virslivel, szalámival, sajttal, valamint macadamia krémmel töltve
Nelli barátnőmtől kaptam a névnapomra egy hatalmas kosár ínyencséget, bio tésztákat, különlegességeket, köztük egy üveg macadamia krémet. Már terveztem, hogy sütök valamit vele, itt kínálkozott az alkalom, azonnal el is döntöttem, hogy dupla adag tészta, és édes kiflik is lesznek.
Kimértem a dupla adag túrós-olajos tésztához a hozzávalókat, az alábbiak szerint:
50 dkg liszt, 2 csomag sütőpor, 25 dkg zsíros tehéntúró, 1 dl tej, 1 dl napraforgó, vagy mogyoróolaj, 1 egész tojás és egy tojásfehérje.
A fele mennyiséget csapott teáskanál sóval, a másik felét 2 csomag vaníliás cukorral ízesítettem, majd összeállítottam a tésztát. Nem kell sokáig a tésztát gyömöszölni, csak összeállítani, és kész.
A fele sós tésztába sajttal spékelt fél virsliket, a másik felébe szalámit és gouda sajtot töltöttem. Az édeseket egy-egy teáskanál macadamia krémmel töltöttem meg.
Nem siettem a töltéssel, mert nem árt, ha annyit pihen a tészta, amíg kényelmesen elkészülök a töltéssel.


Mindig gondban vagyok azzal, hogy megállapítást tegyek arra vonatkozólag, hogy mennyire „munkás” egy-egy étel előállítása, mert számomra olyan öröm az elkészítése, hogy nem nagyon számolom a ráfordított energiát, és perceket.
Amikor egy tál friss, illatos péksütemény, töltött kifli, vagy bármilyen más étel kikerül a kezem alól, és az asztalra teszem, akkor leginkább a családom lelkesedése, az éhes szájak nyammogó zöreje, és az utána maradó üres tálak, tányérok, és morzsák megnyugtató látképe melengeti a szívemet.






