Zöldborsós omlett roqueforttal

Nem tudom, hogy mennyire elterjedt a zöldborsós omlett vagy rántotta, gyermekkoromban – főleg zöldborsó szezonban - gyakran készítette édesanyám reggelire. Nagyon ízletes reggeli, valamint látványra sem utolsó. Túl harmonikusnak gondoltam a mézédes zsenge zöldborsót, a vajon sült, tanyasi tojásból készült tojáslepénnyel, ezért akartam valamilyen markáns ízt belevinni, ami lehetett volna, mondjuk a menta is, vagy sok petrezselyem, de én a roquefort sajtra szavaztam. A roquefort sajt nem olcsó mulatság, de olyan nagyon kevés szükséges belőle, hogy mégis megfelelő mértékben megmutassa magát egy ételben, hogy én inkább tartok ételízesítéshez itthon ilyesmit, mint piros aranyat, vagy delikátot.
Ajánlom mindenki figyelmébe a borsós omlettet, akár roquefort, akár más sajttal, vagy fűszernövénnyel.
Érdemes kipróbálni zöld spárgával is, spárga szezonban már gyermekkoromban pontosan ugyanígy ettük reggelire. Még elég drága a zöld spárga, néhány hét múlva is pontosan olyan finom lesz a spárgás omlett, mint most, méregdrágán. Be fogom mutatni zöld spárgával is.

Húsvéti nyuszi hozta díj

Csiperkétől kaptam a díjat, akinek ez úton is nagyon szépen köszönöm, hogy gondolt rám.
A díj kapcsán megosztok néhány olyan dolgot, amit különösen szeretek és tovább adom minden blogger-társamnak, hogy más is részesüljön ebben a kedves gesztusban. Néhány blogger-társamat, akikkel napi kapcsolatban vagyok szeretnék kiemelni, és nekik személyesen is átnyújtani a díjat. Ha tehetik, akkor a fentiek alapján adják tovább a díjat és osszanak meg velünk néhány olyan dolgot, amit különösen szeretnek, szívesen művelnek.

Íme, néhány dolog, amit különösen szeretek:

Nagyon szeretem a gyermekeimet, nagyon büszke vagyok rájuk és velük szeretek lenni a legjobban.

Nagyon szeretek utazni, az utazás minden formáját kedvelem és gyakorlom: sátorral, lakókocsival, kocsival, repülővel, hajóval.

Nagyon szeretek főzni, másodsorban sütni is.

A hagyományos magyar konyha a konyhám alappillére, fontosnak tartom a hagyományos ételek - akár újszerű felfogásban történő - őrzését.

Nagyon szeretem a nemzetközi ételeket, a spanyol, olasz, francia, mexikói, indiai konyhát különösen, valamint a nagyrészt ezekből átörökített cajun, kreol és tex-mex ízeket.

Szenvedélyesen szeretem a kelt tésztákat, főleg készíteni, de enni is. A kovászos kenyerek, házi péksütemények, leveles pogácsák, kalácsok a legfőbb kedvenceim.

Szinte alig eszem édességet, a könnyű franciás és valódi csokoládéból készült desszertek és a kelt tészták kivételek. Viszont ezekből is csak keveset.

Szenvedélyesen szeretem a bőrös és zsírosabb, koncosabb húsokat. Ezek megfelelő elkészítése nagyobb szakértelmet és gyakorlatot igényel mint a sovány húsoké, így ez a szenvedély előnyömre válik a hétköznapi gyakorlatban.

Szeretek sportolni, különösen biciklizni, mert ezt együtt a családommal is gyakorolhatom. Tavasztól őszig a hét legalább három napján együtt biciklizünk 15-20 km-t.

Szeretek írogatni, véleményemet, élményeimet megosztani másokkal. Stílusom még egészen biztosan csiszolásra szorul, de a belső indíttatás, a szorgalom és a gyakorlat egészen biztosan ebben a kedvtelésemben is előrevisz és folyamatosan fejlődök.

Akiknek a díjat név szerint is továbbítani szeretném:

Ízvarázs-lat

Oceancowboy

Egy csepp falusi élet

Ditta: Sütés-főzés-baba-mama-egészség

Chez Sandra G.

Örömevő

Hobbiszakács

De jó főzni!

Colors in he kitchen

Szépségtár

Takarékos konyha

Kreatív konyha

Főzőmasina

Sertésszűz nyársak kacsamájjal, zöldségekkel színesítve

Sok dolgom volt itthon napközben, vészesen telt az idő, de fogalmam sem volt, hogy mi legyen vacsorára. Egyre ritkábban oldhatom meg a vacsorát egyszerűen, hiszen van egy örökmozgó 8 éves fiam (a nagylányom és férjuram mellett), aki a hét csaknem minden délutánján edzésen van, és farkaséhesen ront be azzal: anya, mi a vacsora?
Nem volt többre időm, a környéken vásároltam be. Az utca végén található kedvenc hentes2 boltja, két sarokra pedig egy kispiac, csak ide ugrottam ki. Úgy döntöttem az lesz vacsorára, ami megihlet és egy-két órán belül elkészül.

Kedvenc hentesnél vettem egy sertés szűzpecsenyét, egy csirkemellet és 4 pecsenye kacsamájat. A kispiacon gombát, cukkínit, krumplit, piros húsú paprikát.

Nem cifráznám az előkészítés leírását, a húsokat ujjnyi vastagra szeleteltem - hogy szaftosak maradjanak a húsérmék- valamint mindent nagyjából a krumpli és a gomba méretéhez igazítva.

A szűzpecsenyét sóval, borssal, pirospaprikával, fokhagyma granulátummal, durvára tört köménnyel, a csirkét és a kacsamájat ugyanígy, csak a kömény helyett őrölt rozmaringgal fűszereztem. A kacsamájat a fogósnál bemutatott mangalica szalonnából szeletelt szalonnacsíkokba csomagoltam és így húztam fel nyársra. Kolozsvári szalonnát és lilahagymát is szeleteltem a nyársakhoz.

Egy a lényeg szerintem az efféle nyársaknál, hogy se ne legyen túl vastagra vágva semmi, se ne legyen vékonyra, minden olyan rendes, de mértékletes darab legyen.

200 C fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem a nyársakat, ekkor megfordítottam és 15 percig a másik oldalán sütöttem. Végül 5 percig grilleztem, hogy enyhén megpiruljon. Közben a finom szaftjával szorgosan locsolgattam.

A füstös íz sem maradt el a sütőben készítés ellenére, ugyanis a hagyományosan füstölt mangalica szalonna aromája, zsírja átjárta a nyársakat. Nagyszerű, ahogyan egy ilyen nyárs esetében az összetevők átadják egymásnak ízüket, zamatukat. Az illatfelhő, ami körbelengte a vacsorát már gyomorizgató volt, nem kellett senkit kapacitálni, hogy szedjen. Körülbelül 40-40 dkg volt minden húsféle, ez természetesen sok volt egy hétköznapi 4 fős vacsorához. A mangalica szalonnába tekert kacsamáj maradékával másnap tervem volt. Egy rövid bemutató erejéig erre is ki fogok térni.
A nyársak szaftjából másnap gravy mártás készült egy másik ételhez.