Pizza quattro formaggi cseresznye paradicsommal, aszalt sárgabarackkal, mandulával és fekete olajbogyóval

Ezt a pizzát a férjemmel együtt költöttük el könnyű ebéd gyanánt. Rohanós napunk volt - mint mindig - ilyenkor csak valami könnyűt ütök össze. Ritkán eszem húsmentes ételeket, az egyik olyan alapanyag, mely a húst maradéktalanul kiváltja az ízlésemben, az a sajt. Elmondhatatlanul szeretem a sajtokat, egyszer írtam is a sajtról egy humoros szösszenetet: Miért irigy? Mert sajt!
Ugyanúgy készítettem a pizza tésztát mint máskor, konkrétan a Magyaros - sajttal töltött szélű - pizza gazdagon bejegyzésem szerint, és ehhez kapcsolódóan is készült (5 db 30 cm-es átmérőjű pizzához). Érdemes kipróbálni pizza tészta receptemet és azt a technológiát, ahogyan én készítem, hiszen olvasói visszajelzések azt mutatják, hogy mindenkinél nagyon jól vizsgázik.

A sajtválasztást meghatározta az, hogy éppen milyen sajtok vannak készleten, ugyanakkor markánsan különböző sajtokat akartam a pizzán ízlelni. Így esett a választásom a lágy mozzarellára, az erőteljes roquefortra, a krémes camembertre, és a sós fetára. Természetesen még minden sajtrészt meg akartam fejelni valami hozzá illő kiegészítővel, így alakult ki a végeredmény.
A mozzarellához cseresznye paradicsomot és friss bazsalikomot, a fetához fekete olajbogyót, a roqueforthoz durvára vágott mandulát, a camemberthez mandulát és apróra vágott aszalt sárgabarackot éreztem megfelelőnek.
A paradicsomszósz ez esetben kiesett a számításból, viszont a napokban készült Rendhagyó gyros tál: szűzpecsenyéből, zöldfűszerekkel, lilahagymás újkrumplival, pirított zöldségekkel, raitaval -ból maradt néhány evőkanálnyi raita. Most csak raita krémet készítettem, így a krémben nem volt semmi olyan alapanyag, mely a sajtoknál „bezavart” volna.
Ez esetben már nem töltöttem meg a pizza szélét még sajttal, egyszerűen kinyújtottam, bekentem a raitával, négy részben megraktam a feltétekkel és 230 C fokos sütőben 18 perc alatt készre sütöttem.

Különlegesen finom, pikáns, izgalmas és könnyű lett a pizza, sajnálom, hogy a quattro formaggi pizza variáció ritkábban jut az eszembe.

Zöldborsós omlett roqueforttal

Nem tudom, hogy mennyire elterjedt a zöldborsós omlett vagy rántotta, gyermekkoromban – főleg zöldborsó szezonban - gyakran készítette édesanyám reggelire. Nagyon ízletes reggeli, valamint látványra sem utolsó. Túl harmonikusnak gondoltam a mézédes zsenge zöldborsót, a vajon sült, tanyasi tojásból készült tojáslepénnyel, ezért akartam valamilyen markáns ízt belevinni, ami lehetett volna, mondjuk a menta is, vagy sok petrezselyem, de én a roquefort sajtra szavaztam. A roquefort sajt nem olcsó mulatság, de olyan nagyon kevés szükséges belőle, hogy mégis megfelelő mértékben megmutassa magát egy ételben, hogy én inkább tartok ételízesítéshez itthon ilyesmit, mint piros aranyat, vagy delikátot.
Ajánlom mindenki figyelmébe a borsós omlettet, akár roquefort, akár más sajttal, vagy fűszernövénnyel.
Érdemes kipróbálni zöld spárgával is, spárga szezonban már gyermekkoromban pontosan ugyanígy ettük reggelire. Még elég drága a zöld spárga, néhány hét múlva is pontosan olyan finom lesz a spárgás omlett, mint most, méregdrágán. Be fogom mutatni zöld spárgával is.

Vajas omlett tejszínes-fokhagymás spenóttal töltve, roqueforttal

Néha olyan nagyon egyszerű valami igazán finomat és különlegeset összeütni. Az egyben sült szűzpecsenyéhez készített fokhagymás spenótból egy kanálnyit félretettem magamnak, kifejezetten valamilyen reggeli ételhez.

Amikor eljött a reggel, már csak a „körítést” kellett kitalálnom. Lassan, vajon sült omlett mellett döntöttem, de még volt egy hangyányi hiányérzetem. Valamilyen sajt még kívánkozott hozzá. Eszembe jutott, hogy van korábbról egy egészen kicsi darabak roquefort sajtom, amit érlelek már egy ideje. Ebből reszeltem rá mielőtt felgöngyöltem, és amikor kitálaltam.

Talált, süllyedt, nagyszerű reggelit készítettem magamnak. Csodásan indult a napom. Biztos, hogy megismétlem.

Karácsony második napján: korhely harcsapaprikás kucsmagombával, vajas-roquefortos galuskával

Még maradt egy szép nagy 80 dkg-os harcsafilé, amit nem használtam fel szenteste a vacsorához, sokat agyaltam rajta, hogyan készítsem el. Gondolkodtam egy tejszínes, kapribogyós változaton, de a paprikást valahogyan jobban kívántam. Ahogyan a tejszínes, kapribogyós változaton gondolkodtam, a babérlevél illatát éreztem egyfolytában, ahogyan a kaprival, a citrommal, és a krémmel illatosan, selymesen harmonizál. Ekkor eszembe jutott a korhely halászlé, babérosan, krémesen, kicsit savanyúan. Miért is ne készítsek korhely paprikást a harcsából. Ekkor már kicsit elindult a fantáziám. Volt itthon többféle színű paprikám, gondoltam, hogy viszek bele egy kis mediterrán íz világot is, ha többféle paprikát használok. Ekkor viszont az ötlött belém, hogy a kucsmagombához mennyire jól harmonizálna ez a paprikás elkészítési mód, így hát kucsmagombát is beterveztem hozzá.
Elsősorban a tészta jutott eszembe köret gyanánt, de egy deka nem volt itthon, így maradt a vajas galuska, ami nem utolsórangú köret. Ehhez a paprikáshoz nagyon jól jött volna juhtúró a galuskára, amikor is eszembe jutott, hogy a napokban vettem 10 dkg roquefort sajtot, hogy mártást készítek majd belőle valamilyen húsféléhez.
Nos, így állt össze ez a paprikás harcsa verzió.
Javaslom, hogy mindenki, aki szereti az efféle ételeket, az ragadjon pennát, és szorgosan írja le a receptet, mert ez a formáció álom finomra sikerült.
A harcsafilét közepesen vastag és hosszú csíkokra vágtam, megsóztam és fóliával lefedve betettem a hűtőbe néhány órára.
Kucsmagombát tavasszal saját magam tettem el (fagyasztottam le), most egy 20 dkg-os csomagot vettem elő. Hagytam felengedni, alaposan leitattam a nedvességet róla, és forró vajon egy-két perc alatt megpirítottam, majd félretettem.

2 dl tejfölt kikevertem 1 dl tejszínnel, és hagytam szobahőmérsékleten állni
Készítettem egy jó kis lecsós pörkölt alapot. Két nagy fej vöröshagymát, egy zöldpaprikát, egy fél sárga kaliforniai paprikát, egy fél piros kápia paprikát, és egy paradicsomot kockára vágtam. 2 gerezd fokhagymát átnyomtam. .
Vaj-olívaolaj keverékén, magas hőfokon kezdtem sütni a hagymát, két babérlevelet és a paprikákat együtt. Amikor már félő volt, hogy nagyon megpirul hozzá adtam a fokhagymát és a paradicsomot és tovább pirítottam. Sütöttem, és nem pároltam. Sóztam, borsoztam, és úgy másfél evőkanál szegedi édes fűszerpaprikával megszórtam, és elkevertem. Azonnal felöntöttem 3 dl csirke alaplével, és felforraltam. Közepes tűzön pároltam körülbelül 10 percig, majd a babérleveleket félretéve összeturmixoltam. Visszatettem a pürésített pörkölt alapba a babérlevelet és újra felforraltam.

Ekkor beletettem a hal csíkokat, és tíz percig közepes tűzön főztem a paprikást, puhítottam a halat. Hozzáadtam a vajon előpirított gombát, és egy-két percig tovább pároltam. Az előre kikevert krémbe szaftot mertem, elkevertem, és behabartam vele a paprikást. Magas hőfokra kapcsolva ekkor már csak éppen megrotyogtattam, de nem forraltam fel, hanem már vettem is le a tűzről. Pár csepp friss citromlével enyhén megsavanyítottam, annyira, amennyit a babéros, selymes íz kívánt.

Közben kikevertem a galuskát. 4 tojást elhabartam, hozzáadtam 10 evőkanál tejet, 10 evőkanál forró vizet, egy teáskanál sót, két késhegynyi őrölt szerecsendiót, és elkevertem 40 dkg liszttel. Alaposan kikevertem és hagytam fél órát pihenni.

Közben két evőkanál puha vajjal kikevertem 5 dkg roquefort sajtot.
Forró sós vízben kifőztem a galuskát és leszűrtem. Forró vajon rögtön, hirtelen átpirítottam. Egy tálban elkevertem a roquefortos vajjal, és azonnal tálaltam.

A harcsa a rövid főzési időtől puha szaftos és megtartotta eredeti ízét, éppúgy, mint a kucsmagomba. A paprikás krémes szaftnak nagyszerű állaga és íze lett. Még sohasem készítettem roquefortos galuskát, de ez nagy hiba volt, mert fantasztikusan finom lett. Együtt pedig, a galuska a korhely paprikással nagyszerű összhangban volt.

Csak ajánlani tudom mindenkinek kipróbálásra. Bármelyik jó étteremben szívesen választanám ezt az ételt az étlapról.
A fenti mennyiség 6-8 felnőtt adaghoz is elégséges.

Békés - maradék - karácsonyt!