Szenvedélyesen szeretek enni, főzni és utazni. Egy ideje itt írok ezekről a szenvedélyekről ...

2011. május 22., vasárnap

Pizza pármai sonkával, rukkolával, parmezánnal kétféleképpen











A férjem kedvenc pizzája, kezdem úgy érezni, hogy most már az enyém is. Annyira nagyszerű az ízek kombinációja ebben a pizzában. A feltétek nagy része pedig frissen kerül rá, nem az alappal együtt sül.
Jó adag pizza tésztát gyúrtam be, 5 db 30 cm-es pizza elkészítéséhez elegendőt, hiszen ötféle pizzát terveztem.

350 g finomliszt (BL 55)
250 g kenyérliszt (BL 80)
20 g friss élesztő
4 dl víz (hideg csapvíz)
65 gr olívaolaj
15 gr finom só
1 evőkanál porcukor

A vízben elkeverem és feloldom az élesztőt és a porcukrot. Nem futtatom fel, hanem azonnal elkeverem a többi alapanyaggal, de még nem dagasztom, csak összeállítom a tésztát. Kelesztő tálban 10 percig lefedve hagyom pihenni.
Egy evőkanál olajat elkenek a munkalapon és könnyedén megdagasztom a tésztát. A tálban letakarva pihentetem 10 percig, majd olajos felületen újra, könnyedén megdagasztom.
A tészta egyre ruganyosabb, egyre bársonyosabb lesz, illetve a dagasztások folyamán egyre jobban engedelmeskedik. Addig szoktam dagasztani, amíg a tészta fel nem veszi az olajat és el nem kezd ragadni a munkalaphoz.
Legközelebb 20 percig pihentetem, ugyanúgy dagasztom, mint az előzőekben. Utána 30 percig pihentetem, és könnyedén dagasztom. Utoljára is 30 percet pihen a tészta, ekkor készen áll a formázásra, vagy kiporciózom, fóliába csomagolom és megy pihenni a hűtőbe felhasználásig. 3 napig fel tudom használni a frissen gyúrt pizza tésztát, ha csak simán a hűtőben pihen.
Most 5 részre vágtam, cipókat formáztam, meghintettem alul-felül kevés liszttel és egymás után kinyújtottam kör alakúra a pizza tésztát. Nem kell erőszakolni a tésztát, néhány perces pihentetésekkel erőszak nélkül is csodaszép vékonyra ki tudjuk nyújtani a tésztát.
Amikor úgy 2-2 cm-re úgy éreztem, hogy túlnyújtottam a formán, akkor feltekertem a nyújtófára és az olívaolajjal bespriccelt és kukoricaliszttel megszórt formára engedtem a tésztát. Beigazítottam a peremhez és körbe raktam kis rudakra vágott pizza mozzarellával. A tésztát ügyesen ráhajtottam a sajtra úgy, hogy kövessem a körformát és igyekeztem jól lezárni, hogy ne folyjon vissza a peremből a sajt, sütés közben.

Közben elkészítettem a saját receptem szerinti paradicsomszószt, most nem dupla, hanem tripla adagot készítettem, mert szükségem lesz a maradékra az „olasz napok” ételeihez. Az alap paradicsomszósz mindig ugyanaz, de természetesen mindig vannak benne apró eltérések annak függvényében, hogy mi áll rendelkezésre és milyen kedvem van.

3 normál doboz hámozott szilva paradicsom (olasz) levében
10 dkg (1-1,5 evőkanál) paradicsompüré
3 nagy új fehérhagyma (vöröshagyma is tökéletes)
6 dundi gerezd fokhagyma
1 citrom reszelt héja
1evőkanál szárított oregánó
1 nagy csokor friss vágott bazsalikom levél
1 teáskanál morzsolt bazsalikom
2-3 evőkanál extra szűz olívaolaj
só, frissen őrölt bors, csipet cayenne bors.

A forró olívaolajban elkeverem hirtelen a fokhagymát a reszelt citromhéjjal a morzsolt fűszerekkel és egy mokkáskanál sóval. Ne égjen meg, de ne legyen az olaj langyos. Ilyenkor eszméletlenül finom illatok csapnak fel, szerintem ez a fűszeralap hozza ki a paradicsomszósz alap aromáját. Azonnal rádobom az apróra vágott hagymát, majd közepes lángon üvegesre dinsztelem. Megszórom frissen őrölt borssal, majd elkeverem benne a paradicsompürét, és ráöntöm a kézzel alaposan szétmoncsolt paradicsomot a levével együtt. Amikor rotyogni kezd utána ízesítem, teszek bele egy kis cayenne borsot, ami csak jót tesz neki, pikánsabb lesz tőle. Közepes lángon 5 percenként megkeverve, körülbelül 20-25 perc alatt ízletes mártást főzök belőle. Végül a bazsalikom levelet vagy beletépkedem, vagy késsel apróra vágom és beleteszem a mártásba. A bazsalikomot nem érdemes előre felvágni, mert elveszíti pillanatok alatt a frissességét, valamint nem érdemes főzni a mártásban, csak már az utolsó fázisban szükséges beletenni. A kész mártást félre teszem hűlni, csak langyosan vagy hidegen használom fel.

Az előkészített pizza tésztát megkenem ízlés szerinti vastagságban a paradicsomszósszal, négy vékony szelet pizza mozzarella került rá, és megy a 220 fokra előmelegített sütőbe, ahol legalsó bordamagasságon kb. 18 percig sütöm.
Amikor megsül, azonnal megrakom 5 szelet lazán feltekert pármai sonka szelettel, egy nagy halom rukkolával és vékonyan szeletelt parmezánnal.















Másnap is ugyanilyen pizzát kért a férjem, ekkor annyi különbséggel készítettem, hogy nem töltöttem meg a tészta szélét mozzarellával.
Egy-két cikk mindig jut nekem is ebből a pizzából, mert tudja, hogy én is nagyon szeretem ezt a kombinációt.






Érdemes bepillantani korábbi pizza receptjeim közé:


2011. május 21., szombat

Tarhonyás hús borjúpörköltből










Nálunk az egész család nagyon szereti a tarhonyát, hol köretként készítem, hol tartalmas pásztortarhonyát vagy tarhonyás húst készítek belőle. Különösen borjúpörkölt alapon kedveljük, most éppen így készítettem.
Aznap készítettem, amikor a tökfőzeléket, ugyanis a férjem a tökfőzeléket nem annyira szereti, gondoltam egy befektetéssel kétféle ételt is készítek – tejszínes-kapros tökfőzeléket borjúpörkölttel és tarhonyás húst borjúpörköltből.

1 kg borjú lapockát apró kockára vágtam. Két fej új főzőhagymát apróra vágtam kevés libazsírban megdinszteltem. Egy evőkanál fűszerpaprikát és egy evőkanál darált pirospaprikát adtam hozzá, majd azonnal a borjúhúst is. Megkapattam a húst, adtam hozzá 3 gerezd átnyomott fokhagymát, sóztam borsoztam és hagytam, hogy levet engedjen. Egy kicsit elfőztem a levét még magas hőfokon, majd hozzáadtam 2 dl száraz fehérbort. Ebben a lében pörköltem félpuhára. Hozzáadtam egy összevágott paradicsomot és paprikát, majd puhára pároltam a húst. Csak az egyik felét használtam fel a főzelékhez feltétnek, a másik feléből tarhonyás hús készült.

50 dkg tarhonyát két evőkanál libazsíron alaposan megpirítottam, szerintem ez az egyik fortélya a jó tarhonyának. Ha a soktojásos házi vagy házias tarhonyát megfelelően megpirítjuk, akkor nem ázik el, mégis tökéletesen megfő, ugyanakkor nem károsodik az állaga a főzés végén.
Jó sűrű szaftja volt a borjúpörköltnek, nem is igényelt további ízesítést vagy sűrítést, így fölösleges lett volna alaplevet adnom hozzá. 60 dkg borjúpörköltet szántam a tarhonyás húsba. Hozzáadtam az átpirított tarhonyát, egy csokor aprított petrezselyemzöldet és felöntöttem 1,1 dl vízzel. Utána ízesítettem egy kis sóval, borssal, felforraltam, majd csendes tűzön, fedő nélkül pároltam a tarhonyát.
Amikor már a lé többségét elitta, én úgy szoktam mondani, hogy már csak taknyos a tarhonya, akkor tiszta konyharuhával letakarom a fazekat és fedő alatt hagyom, hogy készre párolódjon, úgy 10 perc alatt. Ekkor már elzárom a hőt, ha kerámia lapon készítem, akkor a meleg lapon rajta is hagyom, míg az ki nem hűl.
A sütőbe is be lehet tenni, 180 C fokra előmelegített, de üzemen kívüli sütőbe 10 percre lefedve.
Érdemes bekalkulálni elég időt az utolsó fázisra, hiszen ekkor teljesedik ki az étel, ekkor lesz a tarhonya puha, de határozott állagú, tehát tökéletes.
















Tetszetős és finom is lett a tarhonyás hús borjúpörköltből, elég nagy adagot készítettem belőle, hogy mindenkinek jusson.






Érdemes benézni korábbi bejegyzésembe a témában:




2011. május 20., péntek

Profiterol kétféle csokoládéval és friss eperrel













Az olasz napok nem múlhatnak el profiterol nélkül. A könnyű francia és olasz édességek a kedvenceim, már amennyi édességet én eszem. De a család az eszik helyettem is. Kicsit másképpen készítettem most, mint máskor, most egészen apró fánkokat sütöttem, étcsokoládé helyett a créme pátisserie-be jó minőségű tejcsokoládét tettem, friss eperrel raktam tálra és chilis étcsokoládéval locsoltam meg.
Egyszerű égetett tésztát készítettem, 35 db 4 cm átmérőjű fánkocskát sütöttem.

Hozzávalók 50 dkg tésztához:

75 ml víz
75 ml zsíros tej
95 gr finomliszt
75 gr vaj
0,5 teáskanál só
2 teáskanál porcukor
3 nagy tanyasi tojás

Vastagaljú lábasban felforraltam a tejet, a vizet, a vajat a cukorral és a sóval. Beleszitáltam a lisztet, erős keverés mellett masszává állítottam össze. Mérsékeltebb tűzön, még 2-3 percig kevergettem, hogy labdává álljon össze.
A masszát keverőtálba tettem és a tojásokat egyenként, alaposan elkevertem benne, amíg szalagosan folyó masszát nem kaptam.
Közben bőrös mandulát forró vízzel felöntöttem, két percig hagytam ázni benne. Leszűrtem, majd amikor a kihűlt az ujjaim között kinyomtam a mandulákat a bőréből. Leitattam, majd késsel durvára vágtam és száraz serpenyőben megpirítottam.
Sütőpapírral bélelt tepsibe tisztes távolságra egymástól diónyi tészta korongokat nyomtam nyomózsákból. Nekem két tepsire volt hozzá szükségem.
180 C fokra előmelegített sütőben 7 percig zárt ajtó mögött, majd fakanállal kitámasztott ajtó mellett sütöttem. Elzártam a hőt és még két percig a sütőben hagytam a tésztát, hogy még véletlenül sem essen össze.
Míg rácson hűltek a csinos fánkocskák, addig elkészítettem a krémet.














3 dl krémhez:

250 ml zsíros tej
25 gr kukoricaliszt
35 gr porcukor
1 rúd bourbon vanília
3 tojássárgája
30 gr vaj
120 gr ét vagy tejcsokoládé

A kémet is vastagaljú lábasban készítem. A tejet elkeverem a kukoricaliszttel és 30 gr porcukorral, a vanília kikapart magjával és vanília rúddal, majd felforralom állandó keverés mellett. A tojássárgáját a maradék cukorral kikeverem. A forró tejes masszát a tojássárgájához adom, és alaposan elkeverem. Visszaöntöm a masszát a lábasba és felforralom állandó keverés mellett. Rögtön leveszem a tűzről, és elkeverem az apróra reszelt vagy gépben összetört csokoládéval. Amikor kicsit hűlt a krém, akkor szép fényesre és simára keverem a kisebb kockákban hozzáadott vajjal.
Hagyom teljesen kihűlni.
Nyomózsákba töltöttem és a megfelelő fejjel a fánkocskákat oldalról behatolva megtöltöttem.
Tálra rendeztem őket, és nagyjából egyforma egész szamócákat raktam elszórtan a fánkok közé.
Egy tábla chilis étcsokoládét gőz fölött felolvasztottam, annyi vajat adtam hozzá, hogy krémes végeredményt kapjak. Langyosan meglocsoltam vele, az eperrel kirakott, töltött fánkokat, majd a pirított mandulával megszórtam.

























Nagyon kedves, helyes kompozíció sikerült, és ami még fontosabb, hogy könnyű és finom volt.
Szándékosan nem epret használtam a leírásban, hiszen az eper az fán terem. Valami miatt egy ideje a szamócát átkereszteltük epernek. Pedig a szamóca nem csak erdőben terem, ami ott terem, az az erdei szamóca.
Én is hajlamos vagyok rá, hogy a szamócát epernek nevezzem, végül is mindegy, vagy mégsem?
Related Posts with Thumbnails