Pizza Serrano – Manchego sajttal és rukolával

Nagyon sok újat úgy érzem, már nem tudok „felfedezni” a pizza sütéssel kapcsolatban. 

Mind az olasz típusú, mind az amerikai típusú pizza tésztám kiváló, úgyhogy leginkább az alakzat tekintetében illetve a feltétek variálásában igyekszem kibontakozni, hogy legyen mindig új a nap alatt. Szinte minden pizza bejegyzésemnél kihangsúlyozom, hogy a pizza sütés kiváló alkalom arra, hogy mindenfélével megrakjuk a pizza tésztát, ugyanakkor az íz és szín összhang nem elhanyagolható.

Ez most egy prémium pizza, ilyen pizzát ritkán sütök ad hoc, hiszen azért nálam sincsen minden nap elfekvőben egy Serrano sonka, Manchego sajt és friss rukola.

A Kiskifliben, amikor a vendégek megkérdezték, hogy milyen sonkát, sajtot és zöldséget ajánlok egy szendvicsbe, illetve melyik feltét melyikkel passzol, arról beszéltem, hogy egyes térségek alapanyagai miért passzolnak jól egymáshoz.

Történetesen itt a Pármai és a Serrano sonka illetve a Parmigiano Reggiano (vagy még inkább a Pecorino Romano) és a Manchego sajt. Szerintem a sonkákban és sajtokban is kiérzik egy térség és egy nemzet temperamentuma. A sok hasonlóság mellett a spanyolok még temperamentumosabbak, szenvedélyesebbek, erőszakosabbak. A Serrano sonka még színében is sokkal markánsabb.

A mediterrán térségekben sokkal inkább megőrizték gasztronómiájuk tradícióit, így itt nem sznobizmus, hanem alapértelmezett, hogy a megfelelő sonkához a megfelelő sajtot párosítják, illetve nem kérdéses, hogy egy-egy sajt, vagy sonka miért nemesebb, ha érettebb. Egyszerűen évszázadok óta ebben nőnek fel akár a városokban, akár a vidéken. Irigylésre méltó. Örömmel tölt el, hogy már a 10 éves kisfiam is érzi a különbséget, neki például a Pármai sonka a kedvence, míg a férjemnek a Serrano. Rebeka lányommal pedig mindig hangulatunk és az ételféleség szerint döntünk, hogy melyiket választjuk, mindkettő egyformán kedvencünk.

Korábban bemutattam ennek a pizzának az olasz testvérét, akkor még egy kis aszalt paradicsommal is „fűszereztem” az alapot, ami még emelt a pizza fényén. Most az aszalt paradicsom kimaradt, de a bejegyzés követői nyugodtan kiegészíthetik.

Elsősorban a férjem kedvence ez a pizza változat, de szerencsére mindig három-négyféle pizzát sütök egy alkalomra, így mindig mindenkinek jut egy-egy szelet a másikéból.

Az elkészítése nagyon egyszerű.

1 adag olasz típusú pizza tészta

3-4 evőkanál házi paradicsomszósz

10-15 dkg mozzarella
2 csipet szárított oregánó

4 vékony szelet Serrano sonka

Manchego sajtforgács

1 marék rukola

Tipp: 3-4 db aszalt paradicsom apróra összevágva az alapra és pár csepp spanyol olívaolaj a kész pizza csorgatásához.

A pizza tésztát megkenjük a paradicsomszósszal és elrendezzük rajta a szeletelt mozzarellát,megszórjuk oregánóval, majd 240 C fokra felforrósított sütő aljára helyezve a serpenyőt 12 percig sütjük.

Még forrón elrendezzük rajta a Serrano szeleteket, a Manchego sajtból sajtszeletelővel vagy krumplihámozóval sajtot forgácsolunk rá, majd megszórjuk a rukolával.

Azonnal tálaljuk.

Omlós borjúbélszín és grillezett kecskesajt falatok mediterrán salátaágyon

Nincs sok időm mostanában, de a Szega Foods receptverseny kiírása annyira megtetszett, hogy úgy döntöttem, élek az alkalommal.

Olyan összetevők felhasználásával hirdettek receptversenyt, ami felhívás volt keringőre. Szinte sugallta, hogy letisztult, egyszerű ételeket készítsek, melyeket a nagyszerű alapanyagok emelnek piedesztálra.

Az alábbi alapanyagokat választottam ehhez a recepthez a Szega Foods nagyszerű termékkínálatából:

-         Buche Chevre Blance kecskesajt

-         citromos olívaolaj

-         steakbors

-         Chardonnay borecet

Ez már a harmadik receptem, mellyel nevezek a versenyre, most, hogy már el is fogyasztottuk az ételeket, magam sem tudom, melyiket emelném a másik elé:

Mediterrán csirkemell steak grillezett koktélparadicsommal, burgonya krémpürével – a Szega Foods kreatív receptversenyre

Komótosan rozéra sült borjúbélszín érmék grillezett kecskesajttal, színes paprikarőzsével, vargányás burgonya krémpürével – a Szega Foods kreatív receptversenyre

Hozzávalók 4 adaghoz:

1 db borjúbélszín – 40-50 dkg-os

1 evőkanál olívaolaj

steakbors

frissen őrölt tengeri só

12 dkg kecskesajt

20 db koktélparadicsom

16 dkg rukola

Bazsalikomos vinaigrette:

1 teáskanál dijoni mustár

1 mogyoróhagyma, apróra vágva

1/2 teáskanál só

1 teáskanál nádcukor

1/2 csésze apróra vágott bazsalikom

1/4 csésze Chardonnay borecet

3/4 csésze citromos olívaolaj

A mustárt, a mogyoróhagymát, a sót és a cukrot turmixoltam a bazsalikom levelekkel. Csak gyorsan, mert a bazsalikomnak sem a hő, sem a levegő nem tesz jót, ha össze van vágva. Hozzáadtam a borecetet és azzal is alaposan turmixoltam, majd az olajat lassan adagolva turmixoltam. Természetesen gránit mozsárban is lehet készíteni, műkedvelőknek külön ajánlott!

A vinaigrettet zárt üvegben, hűtőben tároltam felhasználásig. 1 hétig felhasználható, de minél előbb, annál jobb.

A bélszínt lehártyázzuk, sózzuk, borsozzuk és az olívaolajon hirtelen körbepirítjuk minden oldalán. Cserépedénybe tesszük és 80 C fokos sütőben 2,5 órán át sütjük.

A sütőből kivéve 15 percig pihentetjük, majd nagyjából egyforma, falatnyi darabokra szeleteljük.

Tipp: Kiválóan alkalmas ez a saláta a borjúbélszín „leeső” részeinek felhasználására. Ez esetben a javából szeletelt érméket egy másik ételhez használjuk fel, például ehhez:

Komótosan rozéra sült borjúbélszín érmék grillezett kecskesajttal, színes paprikarőzsével, vargányás burgonya krémpürével – a Szega Foods kreatív receptversenyre

A kecskesajtot nagyobb kockára vágjuk és 2-3 perc alatt grillezzük grillsütőben vagy grill programon a sütőben.

Mélytányérba rukolát szedünk, elhelyezzük benne a 4-4 részre vágott koktélparadicsomokat és meglocsoljuk a bazsalikomos vinaigrettel. A salátán eloszlatjuk a bélszíndarabokat, végül a grillezett kecskesajtot.

Azonnal tálaljuk ezt az egyszerű salátát, melyet a kivételes összhangban lévő ízek és a hideg-meleg találkozása tesz ínycsiklandóvá és különlegessé.

Nem akarok hazabeszélni, de az egyik legnagyszerűbb étel, amit valaha készítettem. 

Bazsalikomos tojássaláta olajbogyós házi kenyéren parmezánnal, rukkolával

Kifejezetten a ropogós héjú, foszlós belű, zöld olívabogyós kenyérhez készült ez az egyszerű tojássaláta. Míg a kenyér készült, addig gyorsan összekészítettem hozzá a feltétet is.

2 dl majonézt kevertem – egy tojássárgájából, bazsalikomos Tokaji borecettel, dijoni mustárral, sóval, borssal, 1,8 dl olajjal és egy evőkanál friss citromlével ízesítettem – adtam hozzá egy evőkanál porcukrot, egy evőkanál tejföllel meglazítottam és elkevertem egy apró fej finomra reszelt fehér hagymával. Frissen őrölt borssal fűszereztem.

8 db tanyasi tojást keményre főztem, majd tojásvágóval először keresztbe, majd hosszába vágtam, így kisebb kockákra esett. 8 bazsalikom levelet letéptem a fűszerkertemből, amit mosás és szárítás után apróra vágtam. A tojásokat és bazsalikomot a majonéz alaphoz kevertem.

A frissen kisült, még langyos kenyérszeletekre tojássalátát halmoztam, megszórtam frissen reszelt parmezánnal és néhány rukkola levelet fektettem rá.

Friss, könnyű, egyszerű vacsora volt, az egykilós házi kenyeret majdnem egy szálig el is pusztítottuk.

(Fűszer)kertem, virágaim …

Sokan nevelnek otthon fűszernövényeket, hiszen nincs is csodálatosabb dolog, amikor a saját fűszerkertünkből csípjük le a zsenge szálakat, leveleket az éppen aktuális ételbe. Abszolút laikusként múlt évben magvakat vásároltam, hogy fűszerkertet telepítsek. Nem vetettem el időben a magokat, így a fűszerkert nevelése erre az évre maradt. Ez évben is majdnem kifutottam az időből, éppen anyák napján – amikor még az eső is esett – fogtam magam, és elvetettem őket. Majdnem minden kikelt, de a ritkítást nem minden növény „élte túl”, végül a legkitartóbb növények maradtak velem. Nagyon kedvesek számomra, hiszen magam, magról vetettem őket és nevelgettem. Most már szereztem némi gyakorlatot, így újra nekiugrok a projektnek, de már sokkal okosabban, hogy pótoljam az elveszett fűszernövényeket.

Megörökítettem természetesen kertem virágait is, nem a pesszimizmus szól belőlem, de lassan vége a nyárnak és már csak ezekről a képekről nézegethetem őket.

Az évelő fűszernövényeket természetesen télre behozom majd a lakásba, és mentem át őket jövőre. Persze még fognak kint erősödni, bokrosodni, így a lakásnak is ékei lesznek, és ételeim fűszerlelke…

Rukkola: Most csíptem vissza a hajtásokat, sajnálom, hogy nem akkor fotóztam amikor még tele volt virággal ... a zsenge levelek hajtásához viszont vissza kell csipkednem, így most is ez volt a sorsa. Pizzára, hideg szendvicshez, melegszendvicshez, omlettbe salátának már sok-sok levelet szedtem róla. Érdemes belenézni a receptjeimbe, mert egyszerűek, mégsem hétköznapiak.

Rozmaring: Összesen két rozmaring maradt velem, nagyon vigyázok rájuk. Gondos neveléssel hatalmas bokrokat is nyerhetek belőlük. Őket még nem tépkedem, várom, hogy szépen megnőjenek nyár végére.

Lila bazsalikom: Ezt a tő lila bazsalikomot a piacon vettem, és azonnal visszavágtam. Ízletes, egyszerű, mégsem hétköznapi paradicsomszósz készült vele. Mostanra szépen, újra megbokrosodott, megérett az újabb szüretelésre.

Bazsalikom: Nagyon életrevaló a bazsalikom, a zsálya és a rukkola mellett a legtöbb tő maradt velem és friss, életteli levelekkel ajándékoznak meg. A legutóbbi tapas vacsora egyik főszereplője volt a friss bazsalikomos bruschetta a vacsora asztalon.

Kakukkfű: Ez az egy tő maradt velem a sok-sok elvetett magból, sajnos. Már szépen bokrosodik, és tegnap már néhány szálat tettem belőlük az őzraguba. Féltve őrzöm, remélem sokáig velem marad.

Tárkony: Ezt tárkonyt is tőben vettem a piacon, de csak most vágtam vissza, mert szükségem volt a leveleire a tegnapi őzraguba. Tárkonyos bablevest gyakran készítek vele, a család egyik kedvence. Néhány hét alatt csodásan ki fog hajtani, meg fog bokrosodni, addig pedig a saját nevelésű, zsenge tárkonyleveleket használom majd.

Citromfű: Hosszas várakozás után a citromfű tövek is megerősödtek. Őket még nem "bántottam", de hamarosan felhasználásra kerülnek.

Zsálya és tárkony: Hatalmas bokornyi zsálya kelt ki, a ritkításnál félő volt, hogy megmaradnak-e. Szépen megerősödtek, úgyhogy most egészen biztosan a zsályáé lesz ízesítésben a főszerep, mert most már kaszálni kell! :) Az egyetlen tő tárkony, ami megmaradt abból, amit magról vetettem, itt, a zsálya között bújik meg.

Petrezselyem: Innen szedem a zsenge petrezselyem leveleket az ételeimbe. Gondolkodom rajta, hogy még ritkítok az ültetvényen, hogy jobban erősödhessenek, de az is lehet, hogy nem. Három fajtát is vetettem, ebben a kaspóban vegyesen vannak.

Lestyán, zeller: A lestyánt tőben kaptam egy kedves barátnőmtől, megmaradt, de nem úgy hajt, ahogyan szeretném. A zellert is tőről vettem, a legutóbbi savanyú krumplikrém leveshez már egy egész tövet elhasználtam. Azért még csak a leveleit csipkedem, gumókra csak ősszel számíthatok, de kivárom.

... még néhány kép az egyik mediterrán mályvabokromról és a kedvenc leanderemről ...