Görögös szűzpecsenye csíkok oregánós-parmezános szendvicskenyérben, mézes-mustáros szósszal

Ez a saját fejlesztésű oregánós, parmezános szendvicskenyér annyira lenyűgözte a családomat, hogy már a teryaki csirkés szendvics sikerén felbuzdulva újabb húsfélén, újabb fűszerezésen járt az eszem.
Nem is tudom, hogy igazán görögös ízesítés-e az oregánó, a koriander és a fokhagyma összefüggése, de az én ízlelőbimbóim éreznek hasonlóságot a görögös fűszerezésű sültekkel.

A szendvicsgyártásban számomra az a nagyszerű, hogy a variálhatósága végtelen.

Ami még inspirálólag hatott rám az, hogy több olvasóm is elkészítette a teryaki csirkés szendvicset, és nagyszerű végeredményről, élményekről számoltak be nekem.

Nekiálltam hát az elgondolt, új formációnak.
A körülbelül fél kilogrammos szűzpecsenyét csíkokra vágtam, és bepácoltam só nélkül egy teáskanál oregánóból, korianderből, kakukkfűből, 20 szem zöld, és 5 szem feketeborsból, 2 gerezd fokhagymából és egy kis fej reszelt hagymából álló fűszerkeverékben.

A parmezános - oregánós szendvicskenyeret a Főételek szendvics-köntösben. 1. rész: Oregánós, parmezános szendvicskenyér kétféleképpen, Csajszi néni melléklettel... bejegyzésem szerint készítettem el.

Az első bemutatott szendvics formációm a mézes-mustáros szósz leírásával a
Főételek szendvics-köntösben. 2. rész: Teriyaki csirkemell oregánós, parmezános szendvicskenyérben, friss zöldségekkel, mézes-mustáros szósszal bejegyzésemben található.

Ez esetben részben hasonló, részben új feltéteket állítottam össze. Hagyományos salátát vágtam csíkokra, közepesen mérges zöldpaprikát, paradicsomot, paprikával töltött olívabogyót, lilahagymát, és csemegeuborkát szeleteltem vékonyra, gouda sajtot reszeltem durvára, és feta sajtot vágtam apró kockákra.

Amikor a feltétekkel is elkészültem, és az első adag szendvicskenyér is a sütőben sült már, akkor sütöttem ki a pácolt szűzpecsenyét. Előtte azonban bacont sütöttem ropogósra, ez a feltét nálunk sohasem hiányozhat.

A fűszeres szűzpecsenye csíkokat wokban, a bacon zsírjában sütöttem ki, ezzel tovább emelve a hús ízösszefüggéseit. Sütés közben azért jó ízesre sóztam frissen őrölt tengeri sóval a piruló húscsíkokat.
Frissen, forrón, azonnal feltálaltam.

Mindenkinek kívánsága szerint tömtem meg feltétekkel a szendvicskenyerét az asztalnál.

Egy kicsit idegenkedtem ehhez a felálláshoz is a mézes-mustáros szósztól, én inkább egy kevéssé rusztikus tzatzikit tálaltam volna, de a családom a mézes-mustáros szószhoz kitartóan, és határozottan ragaszkodott.
Tulajdonképpen nem is annyira meglepő a ragaszkodásuk, hiszen a mesterkonyhákban is divatos az édes ízt becsempészni a sós, savanyú összefüggésben a fűszeres ételekhez.

Mondhatom nem vallottam szégyent ezzel a szendvicsformációval sem, alaposan kikenekedtünk belőle, és másnap is jutott egy-egy szendvics uzsonnára mindenkinek.

Most nagyobb léptékben készülök elragaszkodni a formákban, és az ízekben, ebben a tárgykörben, mégis egy igen nagy klasszikus következik, meglátjuk, hogy az a formáció hogyan szerepel majd. Valahogyan mégsem tartok tőle!