Fűszeres, ropogós koktélfasírt kiflire ültetve

A cserépben készült töltött káposztát legutóbb dagadóból készítettem, a hentesnél jött az ötlet, hogy többet veszek a dagadóból, mert régen készítettem fasírtot, pedig a kisfiam nagyon szereti.
Úgyhogy a koktélfasírt 1, 2 kg darált sertésdagadóból készült. Csak egy friss, csavart kifli házilag őrölt morzsája, egy tanyasi tojás, kétféle hagyma és fűszerek kerültek a darált húshoz. Egy fej lereszelt lilahagyma, 3 gerezd átnyomott fokhagyma, egy-egy teáskanál morzsolt koriander, oregánó és majoránna, valamint egy-egy mokkás kanál frissen őrölt bors és kömény, másfél teáskanál só.
Jól összedolgoztam és hagytam pár órán át az ízeket összeérni.
Bő, forró olajban sütöttem ki az apró fasírtgolyókat, hogy kívül ropogós legyen, belül viszont maradjon szaftos. Friss kifli karikákat kétféle paprikából karikákkal, felezett koktélparadicsommal és szeletelt sörretekkel fejeltem meg, majd ráültettem egy-egy koktélfasírtot. Tálra rendeztem.

Nagyszerű lehetőség az effajta falatka torony, hogy a kisebb gyerekek is szívesen egyenek a fasírthoz friss zöldséget. Különösen akkor praktikus vacsora, ha nem tud egyszerre vacsorázni a család, érkezési sorrendben lehet rájárni a falatkákra, a háziasszonynak pedig nem szükséges minden alkalommal újra kezdenie a tálalást. Nem baj, ha a fasírt elhűl, mert hidegen is éppoly finom. Uzsonnára, előételnek, gyerekzsúrra és vendégvárónak is tökéletes.

Hirtelen sült, fűszeres norvég lazac papírhüvelyben (en papillote) készült zöldségágyon

Ahogyan említettem már, a hagyományos és nemzetközi étel kedvencek után most kímélő és halételeket tűztem napirendre. Ha az időjárás is úgy akarja, akkor hamarosan itt a tavasz nem csak meteorológiai értelemben. Nem árt húsvét előtt már gondolnunk arra, hogy hamarosan lekerül a nagykabát, kalóriaszegény ételekkel karcsúsíthatunk a vonalainkon.

Életemben először sok-sok évvel ezelőtt egy síelés alkalmával Livignoban ettem en papillote készült burgonya korongokat vargánya gombával, kakukkfű ízesítéssel. Amikor az étlapról kiválasztottam, el nem tudtam képzelni a leírás alapján, hogy milyen lesz az étel, amit szervíroznak majd nekem. Mennyei volt, teljesen elvarázsolt. Pedig ritkán választok húsmentes ételeket.
Mostanában nem készítettem papírhüvelyben ételeket, pedig az egyik legízletesebb és legegészségesebb konyhatechnológiai eljárás. Míg más ételek leírásai rogyadoznak a magyar gasztrooldalakon is, az ezzel az eljárással készült ételek bemutatása olyan ritka, mint a fehérholló. Pedig az előkészítés sem macerás, mondhatni mosatlan nélkül megúszható a főzési folyamat, a végső íz és állag pedig összehasonlíthatatlan más eljárásokkal.
Tulajdonképpen nekem is onnan jutott eszembe, hogy előhúzom a fiókból ezt a főzési módszert, mert rendkívüli áron jutok most hozzá első osztályú friss, norvég lazachoz és hozzáillő köreten járt az eszem. Ekkor ugrott be, hogy mennyivel ízletesebb a papírhüvelyben készült zöldségágy, mint a párolt zöldség, a halhoz pedig még jobban is illik, mint mondjuk a grillezett zöldségek.
Ráadásul első körben azokból a zöldségekből gazdálkodtam, melyek éppen itthon fellelhetőek voltak, így is össze tudtam hirtelen szedni olyanokat és annyifélét, hogy kellően színes és ízletes legyen.
Először a lazacot készítettem elő. A filében maradt szálkákat szemöldökcsipesszel kihúzgáltam és lenyúztam a hal bőrét. A lazacot formára igazítottam, a vékonyabb, alsó filérészt hosszában levágtam egy csíkban, ezt a csíkot levesbetétként fogom felhasználni legközelebb.

Kb.15 dekásra daraboltam a halat és készítettem hozzá egy éppen akkor nekem tetsző fűszerkeveréket.
10 szem feketeborsot, ½ teáskanál egész köményt, fél teáskanál koriandermaggal mozsárban összetörtem. Hozzáadtam 2 teáskanál fokhagymaport, ½ teáskanál morzsolt borsikafüvet, 1 teáskanál morzsolt tárkonyt, egy teáskanál őrölt chilit és alaposan elkevertem. Ezzel fűszereztem a halszeleteket, nem túlzóan, de nem is spórolva a fűszerrel. Rövid időre félretettem, amíg előkészítettem a zöldségeket.

6 szem apró rózsaburgonyát meghámoztam, félbevágtam, egy nagyobb répa felét rézsútosan felkarikáztam. Néhány barna csiperkét megmostam leszárítottam. Piros kápia paprikából két közepesen vastag gyűrűt szeletem le. Volt még egy mogyoróhagymám azt megtisztítva négy gerezdre vágtam. Snidlinget aprítottam és levágtam egy kis csokor friss kakukkfüvet.
Sütőpapírból szív alakú formát vágtam ki, akkorát, hogy a zöldség kényelmesen elférjen benne, ha a szélét visszatekerem, hogy lezárjam. Tepsire fektettem, a felét megkentem olívaolajjal, szépen sorba raktam rajta a zöldségeket és megszórtam közepesen durva tengeri sóval, majd borsoztam. Hozzáadtam a kakukkfű ágakat és meghintettem a metélőhagymával.
A tetejétől kezdve befelé feltekertem a papír szélét, hogy teljesen lezárjam a papírhüvelyt. 220 fokra előmelegített sütőben, középső bordamagasságban 10 percig sütöttem, majd elzártam a hőt és még két-három percig a sütőben hagytam, hiszen a lazacot frissen sütöttem a körethez.

Vastagalajú serpenyőben vaj-olívaolaj keveréket forrósítottam és beletettem a lazacszeleteket. Frissen őrölt durva sóval és borssal hintettem meg, majd kb. 3 perc múlva megfordítottam. Most is sóztam, borsoztam, majd körülbelül egy perc múlva papírtörlőre szedtem. A halat úgy szeretem, ha a kéreg határozott, a hal belseje pedig éppen hogy csak átpárolódik, puha és szaftos. Ehhez megfelelő hőfok és kevés sütési idő szükséges. Így a hal nem esik szét, az állaga kitűnő és nem szárad ki, szaftos, mégis csodaszép sült kivülről.
A zacskót kivettem a sütőből, feltéptem, a zöldségeket előmelegített tányérra rendeztem. Erre a zöldségágyra helyeztem a frissen sült forró, fűszeres lazacfilét.

Azonnal tálaltam.

Ha valaki még nem próbálta ezt a módszert, amire van esély, akkor most kérem, hogy tegye meg. Magam is méltatlanul sokat vártam e módszer bemutatásával, népszerűsítésével.

Ezirányú lelkiismeret furdalásomból kiindulva, azóta számtalan ételt készítettem el ezzel a módszerrel, melyet most, mintegy sorozatot fogok bemutatni.

A papírhüvelyben ugyanis a húsokat együtt is süthetjük a zöldségekkel, illetve szeretném bemutatni azt is, hogy hihetetlenül színes az ezzel a módszerrel elkészíthető komplett ételek és köretek sora. Egészen hagyományos alapanyagokkal is jól kombinálható ez a módszer, az íz és az állag pedig teljesen új végeredményhez vezet. Az alapanyagok megőrzik természetes ízüket, zamatukat, kedvező állagukat. A sütőpapír kedvezőbben funkcionál a folyamat során, mint az alufólia, vagy a gőz fölött párolás, emiatt figyelemreméltó a végeredmény.

További hal, valamint csirke és zöldségételek következnek első körben, majd merészebb összeállítások is sorra kerülnek.

Görögös szűzpecsenye csíkok oregánós-parmezános szendvicskenyérben, mézes-mustáros szósszal

Ez a saját fejlesztésű oregánós, parmezános szendvicskenyér annyira lenyűgözte a családomat, hogy már a teryaki csirkés szendvics sikerén felbuzdulva újabb húsfélén, újabb fűszerezésen járt az eszem.
Nem is tudom, hogy igazán görögös ízesítés-e az oregánó, a koriander és a fokhagyma összefüggése, de az én ízlelőbimbóim éreznek hasonlóságot a görögös fűszerezésű sültekkel.

A szendvicsgyártásban számomra az a nagyszerű, hogy a variálhatósága végtelen.

Ami még inspirálólag hatott rám az, hogy több olvasóm is elkészítette a teryaki csirkés szendvicset, és nagyszerű végeredményről, élményekről számoltak be nekem.

Nekiálltam hát az elgondolt, új formációnak.
A körülbelül fél kilogrammos szűzpecsenyét csíkokra vágtam, és bepácoltam só nélkül egy teáskanál oregánóból, korianderből, kakukkfűből, 20 szem zöld, és 5 szem feketeborsból, 2 gerezd fokhagymából és egy kis fej reszelt hagymából álló fűszerkeverékben.

A parmezános - oregánós szendvicskenyeret a Főételek szendvics-köntösben. 1. rész: Oregánós, parmezános szendvicskenyér kétféleképpen, Csajszi néni melléklettel... bejegyzésem szerint készítettem el.

Az első bemutatott szendvics formációm a mézes-mustáros szósz leírásával a
Főételek szendvics-köntösben. 2. rész: Teriyaki csirkemell oregánós, parmezános szendvicskenyérben, friss zöldségekkel, mézes-mustáros szósszal bejegyzésemben található.

Ez esetben részben hasonló, részben új feltéteket állítottam össze. Hagyományos salátát vágtam csíkokra, közepesen mérges zöldpaprikát, paradicsomot, paprikával töltött olívabogyót, lilahagymát, és csemegeuborkát szeleteltem vékonyra, gouda sajtot reszeltem durvára, és feta sajtot vágtam apró kockákra.

Amikor a feltétekkel is elkészültem, és az első adag szendvicskenyér is a sütőben sült már, akkor sütöttem ki a pácolt szűzpecsenyét. Előtte azonban bacont sütöttem ropogósra, ez a feltét nálunk sohasem hiányozhat.

A fűszeres szűzpecsenye csíkokat wokban, a bacon zsírjában sütöttem ki, ezzel tovább emelve a hús ízösszefüggéseit. Sütés közben azért jó ízesre sóztam frissen őrölt tengeri sóval a piruló húscsíkokat.
Frissen, forrón, azonnal feltálaltam.

Mindenkinek kívánsága szerint tömtem meg feltétekkel a szendvicskenyerét az asztalnál.

Egy kicsit idegenkedtem ehhez a felálláshoz is a mézes-mustáros szósztól, én inkább egy kevéssé rusztikus tzatzikit tálaltam volna, de a családom a mézes-mustáros szószhoz kitartóan, és határozottan ragaszkodott.
Tulajdonképpen nem is annyira meglepő a ragaszkodásuk, hiszen a mesterkonyhákban is divatos az édes ízt becsempészni a sós, savanyú összefüggésben a fűszeres ételekhez.

Mondhatom nem vallottam szégyent ezzel a szendvicsformációval sem, alaposan kikenekedtünk belőle, és másnap is jutott egy-egy szendvics uzsonnára mindenkinek.

Most nagyobb léptékben készülök elragaszkodni a formákban, és az ízekben, ebben a tárgykörben, mégis egy igen nagy klasszikus következik, meglátjuk, hogy az a formáció hogyan szerepel majd. Valahogyan mégsem tartok tőle!

Retro ételek kicsit másképp: színes, fűszeres brassói sertés szűzpecsenye

A brassói aprópecsenye az egyik legkedveltebb készételek a magyaros kifőzdék kínálatában, és biztosan vagyok abban, hogy gyakori étel a családi étkezések folyamán. Én úgy tudom, hogy nem övezi ezt az ételt különösebb legenda, illetve Brassó városához sincsen sok köze, de hosszas kutatómunkát nem folytattam. Egyszerű házias étel, számomra két alappillére, illetve ismérve van, hogy sertéshúsból készül, és erősen fokhagymás, nyilvánvalóan apróra vágott húsból készül, de ez már a nevében benne foglaltatik.
Manapság mindenféle ételt, mindenféle alapanyagból elnevezünk ilyen, vagy olyan módra, mivel a brassói nem a magyar konyha egyik nevezetes alkotása, ezért legyen mindenkinek szíve joga, hogy mit nevez el brassói módra, én magam is beújítottam néhány plusz kiegészítővel, ugyanakkor a sertéshús, és a fokhagyma alkotja az én brassóim gerincét.
Elkészíthetném csíkokra vágott karajból, lapockából, talán még sertéscombból is, de én porhanyós, pirított, ugyanakkor szaftos húsra vágyom ebben az ételben, így mindig sertés szűzpecsenyéből készítem el.
Nekem az a tapasztalatom, hogy a nemesebb húsokból, színes, kívánatos megjelenésű, illetve jól fűszerezett ételekből kevesebbet eszünk meg egyszerre, kisebb adag is elégséges, hiszen először a látvánnyal, majd az ízekkel, és csak utoljára magával a kalória mennyiséggel lakunk jól. Így szerintem annyit spórolunk, hogy kisebb mennyiségű, nemesebb alapanyaggal is kijövünk ugyanannyiból, mint egy nagy adag átlagos étellel. De ez csak az én konyhai filozófiám, és a saját tapasztalatom.
Egy szép, félkilós szűzpecsenyét csíkokra vágtam, egy teáskanál szárított, morzsolt kakukkfűvel, majoránnával, korianderrel, és frissen őrölt borssal fűszereztem.
Nem túl vékony karikákra vágtam 2 nagy fej lilahagymát, és két kisebb mogyoróhagymát. 6 dundi gerezd fokhagymát átnyomtam. 2 piros kápia paprikát felkarikáztam, fél csokor petrezselyemzöldet apróra vágtam, és egy teáskanál friss kakukkfű levelet csipkedtem le.
20 dkg zsenge zöldborsót vajon átpároltam, sóztam, borsoztam. 1 kg sárgaburgonyát apró kockára vágtam.
Mogyoróolajon átpirítottam a szűzpecsenyét, jó fehéredésig nem kevertem, hogy piruljon, süljön, ne engedjen levet. Csak ekkor sóztam, majd melegen tartottam. A visszamaradt olajat pótoltam, és a hagymát félig karamellizáltam. Hozzáadtam a paprikát, és együtt sütöttem, míg a hagyma karamellizálódott, a paprika pedig elveszítette a frissességét. Ekkor visszatettem bele a húscsíkokat, hozzáadtam a fokhagymát, a párolt zöldborsót, és összepirítottam, utána ízesítettem.

Közben ugyancsak mogyoróolajban megpirítottam az apróra vágott krumpli kockákat, félidőben borsoztam, végül alaposan megsóztam. A krumplival összeforgattam a zöldborsós ragut, hozzáadtam a friss petrezselyemzöldet és a kakukkfüvet, ezzel is átforgattam, és azonnal tálaltam. Friss, fűszeres, élénken fokhagymás, és színes ételt kaptam: a hagyma és a paprika édeskés, a fokhagyma illatos, a hús fűszeres ízeket vitt az ételbe, a pirított burgonya pedig átölelte a ragut és egységbe rendezte.

Mindig csak egyetlen gond van ezekkel a serpenyős ételekkel, hogy a serpenyő térfogata véges. A fenti adag 4 fő részére elégséges egy kiadós ebédhez, vagy vacsorához.